Avagy miért használja a Mazsihisz elnöke a szélsőjobb nyelvezetét?
Amikor arról kérdezik a magyarországi zsidó közösség tagjait, hogy milyen kívánságuk van a közösséggel kapcsolatban, akkor az első három helyen szinte mindenkinél szerepel az az óhaj, hogy szűnjön meg a viszálykodás és a rivalizálás a zsidó szervezetek között, legyen köztük nagyobb békesség és egyetértés.
Mi sem szeretnénk mást.
Éppen ezért, amikor Heisler András, a Mazsihisz elnöke egy nem régen megjelent interjúban azt állítja, hogy az EMIH sok kampányát az antiszemitizmusra építi, akkor csupán azt kérdeznék tőle, hogy mégis mire gondol az elnök úr, hiszen az EMIH egész filozófiája arra épül, hogy a zsidóságunkat pozitívan szeretnénk megélni, nem az antiszemitizmusra adott védekező reakcióként. Természetesen az antiszemitizmus ellen küzdeni kell, éppen azért, hogy a közösség tagjai pozitívan, félelem nélkül élhessék meg zsidóságukat. De a kampányaink központjában mindig a zsidó vallás pozitív értékei állnak.
Hasonló nyugalommal magyaráznák el neki, hogy az interjúban nem bontotta ki az igazság minden részletét, amikor a karitatív tevékenységünkre vonatkozóan megjegyezte, hogy ilyesmit az ő szervezetük is folytat, „a Mazsihisznél azonban ez nem médiaesemény.” A jó kapcsolat ápolásának jegyében elmondanánk neki, hogy az EMIH az 1 százalékos felajánlásokból finanszírozza a jótékonysági akcióit, ezért a médiaesemény nem öncélú szerepelgetés, hanem az ételosztáshoz és a karitatív tevékenységhez szükséges támogatók megnyerése az ügynek.
Persze, az ilyesmi még belefér a békességbe és egyetértésbe.
Ugyanakkor nagyon nehéz higgadnak és bizakodónak maradni, amikor Heisler András a szélsőjobboldali narratívát átvéve, többedszerre a magyar/idegen dimenzióban értelmezi a két szervezet viszonyát: „Óvakodnék attól, hogy az EMIH-hel valóban létező konfliktusunkról hosszasan nyilatkozzak. Belső konfliktusainkat jó lenne házon belül megoldani. Röviden annyit, hogy a Mazsihisz tagsága és támogatói az évszázadok során a magyar nemzetbe beágyazódott kultúrával rendelkeznek: az emancipálódott, az asszimilálódott, a több száz éve itt élő zsidóságot rengeteg dolog köti Magyarországhoz.” – mondta.
Magyarországi zsidó közösséggel kapcsolatban azt sugallni, hogy nem kötődik eléggé Magyarországoz, hogy nem rendelkeznek a magyar nemzetbe beágyazott kultúrával: ez a szélsőjobb unalomig ismert szövege. Nagyon sötét emlékeket idéz fel, amikor a zsidókat nem eléggé nemzetinek, nem eléggé magyarnak, azaz idegennek próbálják beállítani. Nehéz szavakat találni arra, hogy mennyire morbid és ízléstelen, amikor mindezt egy zsidó szervezet elnöke mondja a másik zsidó szervezet tagjaira.
Mit állít Heisler András? Tulajdonképpen azt, hogy az EMIH tagsága és támogatói nem rendelkeznek a magyar nemzetbe beágyazódott kultúrával. Hiába születtek Magyarországon, Heislernek még sem számítanak eléggé magyarnak, pusztán azért, mert a zsidóság egyik legnagyobb nemzetközi szervezetének magyarországi közösségéhez tartoznak.
Mint amikor valaki azt mondja magára, hogy ő az igazi magyar, mert csak népzenét hallgat, szemben a másik magyarral, aki rock & rollt. Mert az utóbbi olyan amerikai, és az rossz.
Nemzetközi! Kozmopolita! – a radikális jobboldal valamelyik képviselőjétől ez a vád nem lenne meglepő, de a zsidó közösség egyik vezetőjétől?
Mindegy. Nem adjuk fel. Kitartóan barátkozunk tovább.