A Vájécé hetiszakasz prófétai szakasza könyvéből származik. A prófétai szakasz érdekessége, hogy mind az askenázok, mind a szfárádiak ugyanabból a könyvből, Hoseá próféta könyvéből választottak háftárát, ám azok a hetiszakasz különböző témáira reflektálnak.
Az askenázi zsinagógákban olvasott háftárá éppen azzal a momentummal kezdődik, amivel a hetiszakasz is. Jáákov elhagyja otthonát, elmenekül testvére haragja elől. Így indul a háftárá, egyetlen mondatban összefoglalva a hetiszakasz drámai eseményeit, és majdnem másfél évtizedet:
Elmenekült Jákób Arám mezőségére és szolgált Izraél egy asszonyért és egy asszonyért juhokat őrzött.
Ezután a próféta kemény szavakkal illeti Izrael népét, amiért elhagyták az Örökkévalót, számtalan szenvedést jósol nekik, ám azt is megígéri, hogy Isten mindezek ellenére nem fogja őket elhagyni, hanem feltétel nélküli szeretettel szereti választott népét:
Meggyógyítom elpártolásukat, szeretem őket önkéntes szeretettel; mert elfordult tőle haragom.
Isten bőséges termést, olajat, cédrusfát, szőlőt és bort ígér népének. „Mint a harmat úgy leszek Izraélnek” – ígéri a próféta által, a megbocsátás ígéretét hordozva. A Tórában sokszor láthatjuk, hogy a harmat és az eső isteni áldás Izraelben, melyet – ha a nép nem viselkedik az elvárásoknak megfelelően – az Örökkévaló megvonhat a zsidóktól. Ha így tesz, akkor nincsen termés, és éhínség jön az országra. Ezért különös jelentőségű ez az ígéret.
A szfárádi háftárában – mely az askenázi zsinagógákban felolvasott szöveget előzi meg Hoseá könyvében – olvashatunk a kettészakadt királyság északi részének lakóinak viselkedéséről, és ezt követi, kontrasztként, a harmadik ősapa, Jáákov életének néhány mozzanata. Jáákov sikeresen küzdött meg emberi és angyali ellenfeleivel, és mindvégig hű maradt az Örökkévalóhoz, megtartva a Tóra 613 parancsolatát:
Az anyaméhben sarkon fogta a testvérét s erejében küzdött Istennel. Küzdött angyal ellen és győzött, sírt és könyörgött neki: Bét-Élben fogja őt találni, s ott beszél majd velünk. (12:4-5)
A hetiszakaszban olvashatunk Jáákov álmáról, melyre a háftárában említett Bét-Élben került sor.
Emellett szóba kerül a megváltás is, mint fontos motívum, a későbbi megbocsátás témakörének párhuzamaként: „Remegve jönnek mint madár Egyiptomból s mint galamb Assúr országából; letelepítem őket házaikba, úgymond az Örökkévaló.”
Ki volt tehát Hoseá, akinek a könyvéből a háftárá származik? Életéről igen keveset tudunk, könyve is keveset árul el róla. Hoseá, Beeri fia a tizenkét kis próféta néven ismert csoport tagjai közül az első volt, aki az első Szentély utolsó évszázadában, tehát a polgári időszámítás előtti VI. században prófétált, körülbelül 2600 évvel ezelőtt, II. Jeroveám király idejében, akinek az idejében mellette Joel, Ámosz és Jona is prófétált. Ebben az időszakban a déli királyság, Jehuda királya Uzijá volt. Hoseá működése kiterjedt az izraeli Jotám és Ácház, valamint a Jehuda-beli Chizkijá király uralmának időszakára is. A 12 kis próféta könyve zárja a Tánách, vagyis a zsidó Biblia prófétai könyvek (Neviim) című szakaszát.
Izrael Slomó (Salamon) király uralmát követően kettészakadt, az északi Izrael és a déli Jehuda királyságra. Jeruzsálem, a Szentéllyel az utóbbihoz tartozott. Hoseá – akinek a neve annyit tesz: az Örökkévaló a megváltó – az északi királyságban működött, könyvének tanúsága szerint elsősorban Efrájim törzsének területén, mivel annak lakóit ostorozza több ízben is kemény szavakkal. Könyvében olvashatunk arról, hogy hogyan dühödik meg Isten az őt elhagyó népére, és hogyan bocsát meg végül is nekik. Hoseá könyvében pusztulásról, romlásról olvashatunk, ám mindvégig ott húzódik az ígéret a helyreállításra, a megjavulásra is.
Azt mondják, Hoseá próféta végül Babilóniában hunyt el. Mivel a Szentföldre vezető út veszélyes és fáradságos volt, meghagyta tanítványainak, hogy halála után fektessék fakoporsóba, és kössék egy teve hátára. Azután engedjék el a tevét, hogy menjen, amerre lát. Ahova a teve megérkezik, a helyi zsidó közösség temesse el illően, ahogyan erre a koporsóra erősítendő levélben a próféta utasítást adott a megtalálóknak. A teve csodálatos módon háborítatlanul megérkezett Cfát ősi temetőjébe, és a helyi zsidó közösség tagjai nagy tisztelettel temették el a prófétát.
zsido.com
