Irena Sendler, egy lengyel szociális munkás 2500 zsidó gyermeket mentett meg a varsói gettóból.
1942-ben Varsó falak közé zárta saját lakóit. A város szívében, a gettóban több mint 400 ezer zsidót zsúfoltak össze, akiket éhség, betegség és a deportálások fenyegettek. Ebben a közegben élt és dolgozott Irena Sendler, egy 32 éves lengyel szociális munkás, aki a háború előtt egyszerű hivatalnok volt a városi szociális osztályon. Munkája engedélyt adott neki, hogy beléphessen a gettóba járványügyi ellenőrzésre. Ő ezt a lehetőséget arra használta, hogy életeket mentsen.
Irena az ellenállási hálózat, a Żegota tagjaként több ezer gyermeket juttatott ki a gettóból. A kicsiket mentőautókban, szerszámosládákban, koporsókban, vagy burgonyás zsákokban csempészték ki. Sokszor csak néhány perces döntési lehetőséget adva a szülőknek, engedik-e, hogy idegenek elvigyék gyermeküket a túlélés reményében.
Egy almafa rejtette a zsidó titkokat
A kimentett gyerekek új nevet és új iratokat kaptak, hogy biztonságban lehessenek. Sendler közben gondoskodott arról is, hogy valódi kilétük soha ne vesszen el. Vékony papírdarabokra jegyezte fel a gyerekek eredeti adatait, ezeket üvegekbe zárta, majd elásta egy almafa alá, egy barátja kertjében.
1943-ban a gestapo letartóztatta. A Pawiak börtönbe vitték, ahol hetekig vallatták. Megverték, eltörték a lábait és a lábfejét, de nem adott ki sem neveket, sem címeket. Halálra ítélték, ám az ellenállás tagjai lefizettek egy őrt, aki hagyta, hogy megszökjön. A német nyilvántartásban „kivégzettként” szerepelt, így bujkálva folytathatta munkáját a háború végéig.
Újra találkozhattak a gyermekek szüleikkel
A felszabadulás után visszatért a rejtekhelyhez, kiásta az üvegeket, és megkezdte a gyerekek felkutatását. Sokuk szülei elpusztultak a haláltáborokban, de néhányan újra találkozhattak családjukkal. Azok számára, akik teljesen egyedül maradtak, Sendler igyekezett megőrizni a múltjukat, a gyökereiket és a történetüket.
Évtizedekig csendben élt, a világ alig tudott róla. Az 1960-as években Izrael elismerte tetteit, és a Jád Vásem „A Világ Igaza” címet adományozta neki. Nem kereste a nyilvánosságot, és soha nem tartotta magát hősnek.
„Ez nem bátorság volt”
– mondta később. –
„Ha valaki fuldoklik, be kell ugrani utána. Ez kötelesség.”
Csak az 1990-es évek végén, amerikai diákok kutatása nyomán vált ismertté a neve, amikor színdarabot írtak róla. 2007-ben jelölték a Nobel-békedíjra, de nem ő kapta meg. Nem bánta. 2008-ban, 98 éves korában hunyt el Varsóban. Abban a városban, ahol egykor 2500 gyermeket mentett meg a haláltól.
Ma úgy becsülik, hogy több mint tízezer ember él a világon, akik az ő bátorságának és emberségének köszönhetik létüket.
Forrás: The Inspireist
Fotók: Wikipedia
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.