Zsidó, Juif. Jew, Jude – és még sorolhatnánk azokat a neveket, melyekkel különböző nyelveken illetik a zsidókat. Maga a Tóra azonban nem használja a „zsidó” – héberül „jehudi” – יהודי – kifejezést, írja az aish.com Facebook-oldala. A tórai terminológiában a zsidók „Izrael gyermekei” (bnéj Jiszráel – בני ישראל) vagy Jáákov háza (bét Jáákov – בית יעקב). Az első ősapát, Ávráhámot és leszármazottait, különösképpen Joszefet (József) hébereknek (ivri – עברי) nevezi, ez a szó a héber ever – túlnan szóból ered, és arra utal, hogy „a másik partról való”, vagyis olyan radikális elképzeléseket képviselnek, mely az egész világtól megkülönbözteti őket.
Honnan származik hát az egész világon elterjedt „zsidó” kifejezés?
A legegyszerűbb magyarázat az, hogy a zsidók – héberül jehudim – a magyarul Júdeának, héberül Jehudának nevezett területről származnak. Ez a terület ma is Izrael része.
Az ősi időkben a zsidó nép tizenkét törzsből állt, a harmadik ősapa, Jáákov tizenkét fiának megfelelően. A törzsek egyike volt Jehuda, róluk nevezték el a területet, ahol éltek. A történelem viharainak, háborúknak, megosztottságnak, szétszóratásnak és más eseményeknek köszönhetően Izrael gyermekeit végül egységesen jehudinak – Jehuda törzséből valónak – kezdték nevezni.
Az egyik legkorábbi példa a jehudi szó használatára a purimi történetet elmesélő Eszter könyvéből való, ahol a címadó Eszter királyné nagybátyjára a szöveg „Mordecháj hájehudi” – a zsidó Mordecháj kifejezéssel hivatkozik. Mordecháj a zsidó diaszpóra egyik első vezetője volt, életének jelentős részében Perzsiában élt mintegy ezer évvel Mózes után. Bár tudjuk, hogy a törzsek felosztása szerint Mordecháj Binjámin törzséből származott, mégis jehudiként említi a szöveg, bizonyítva, hogy akkoriban már ezen a néven ismerték a nép egészét.
Érdemes megemlíteni, hogy maga az eredeti név – Jehuda – a héber köszönet vagy elismerés szóból ered. Így olvassuk a Tórában:
„Újra viselős lett [Lea], fiút szült és mondta: „Most hálát adok az Örökkévalónak”; ezért elnevezte őt Jehudának.” (1Mózes 29:35)
Zsidónak lenni tehát azt is jelenti, hogy az ember akárhol van és akármi történik is vele, hálával a szívében és a lelkében elismeri az Örökkévalót.