A holokauszttúlélők napról napra kevesebben vannak, ami egyre sürgetőbbé teszi, hogy a most felnövekvő és a következő generációk számára újításokkal éljenek a náci népirtás oktatásával kapcsolatban.
Egy Los Angeles-i videójáték-készítő, Luc Bernard pedig úgy döntött, hogy részt vállal a kihívásból és egy, a „The Light in the Darkness” („A fény a sötétségben”) nevű X-box – és a Windows 10-en majd ingyenesen elérhető – játékot készített, mely a következő évben fog megjelenni – jelentette a VINnews ortodox portál.
„Az emberek folyamatosan panaszkodnak, hogy a világnak milyen elhanyagolható ismeretekkel rendelkezik a holokausztról, és hogy az antiszemitizmus újból mekkora teret hódít, azonban megoldásokkal nem álltak elő, ez a játék viszont az lehet.”
Mondta Luc Bernard, – aki a Franciaországban született és az Egyesült Királyságban nőtt fel – a Combat Antisemitism Movement (CAM) kérdezőjének. „Talán itt az idő, hogy kipróbáljunk valami újat!”
![](https://i0.wp.com/zsido.com/files/2021/11/holocaust-video-game.png?resize=768%2C500&ssl=1)
Bernard téma iránti érdeklődése családja történetéhez köthető. Már gyermekkorában meséltek neki az Egyesült Királyságban élő nagymamájának múltjáról, aki részt vett a náci Németországból mentett zsidó gyermekek mentőakciójában (ún. „Kindertransport”), röviddel a második világháború kitörése előtt.
„Amikor ezt megtudtam, teljesen felforgatta az életem.” – emlékezett vissza Bernard. „Arra késztetett, hogy beleássam magam a holokauszt történelmébe. Amit pedig egyedül találtam, az sokkal borzasztóbb volt, mint amit az iskolában valaha tanultam róla. Levetítették a Schindler listája című filmet, mely hatással volt ugyan ránk, de nagyjából ennyi történt.”
Felnőttként, mint videójáték-rendező a következőt jegyezte meg: „Láttam ezeket a második világháborús játékokat, de azok mindig elmulasztották megemlíteni, vagy ábrázolni a holokausztot, szinte úgy tettek, mintha az meg sem történt volna, mintha a történelemnek nem is létezett volna ez a pillanata.”
Bernard tíz évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni azzal, hogy a holokausztot megpróbálja oktatási célzattal, de mégis játék formájában bemutatni, azonban a kezdeményezése sokáig nem vezetett sehová, leginkább azért, mert a holokauszt emlékezetpolitikájával foglalkozó szervezetek meglehetősen szkeptikusan álltak az ötlethez. „Néhány idősebb ember nem tartotta jó ötletnek, mely meglehetősen demoralizált.” – ismerte be Bernard.
Tavaly azonban olyan olyan professzorokkal találkozott, akik újból felélesztették a projektet Bernradban. „Azt mondták nekem, hogy bennem van a jövő, és hogy nagyon fontos lenne, ha megcsinálnám.”
A tavaly májusi gázai erőszakhullám fellángolása pedig újból felszította az antiszemita szólamokat, mely végső lendületet adott a projektnek:
„Amit az interneten és a való életben láttam, azt soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhet. Megdöbbentem és elborzadtam. Ez nem csak Izrael-ellenesség volt, hanem valódi antiszemitizmus. Voltak olyanok, akik horogkeresztet raktak az izraeli zászlóra és a Los Angeles-i Holokauszt Múzeum előtt masíroztak vele, tőlem egy utcára. Azt hiszem ezen a ponton döntöttem el, hogy biztosan megvalósítom a projektet. Az antiszemitizmus érezhetővé vált, a környékemen zsidó gyerekeket vertek meg. Olyan volt, mint a régi időkben.
Muszáj oktatnunk az embereket, hogy mihez vezet a gyűlölet.” – folytatta Bernard. „A fiatalabb generáció azt sem tudja, mit csináltak a nácik, mégis mindent hozzájuk és a holokauszthoz hasonlítanak, de úgy tűnik nem értenek semmit.”
Bernard azt is elmondta, hogy a gyűlölet ellen harcoló és a vészkorszak emlékezetpolitikájával foglalkozó szervezetek most nyitottabbak az ötletére, mint tíz évvel ezelőtt. Egyesek már egészen jó ötletnek is tartják.
A játék cselekménye egy kitalált, háromtagú lengyel zsidó családra épül, melynek tagjai Mózes, az apuka, Bluma, az anyuka és Sámuel, a fiuk, akik a második világháború előtt Franciaországba költöznek egy jobb életet remélve. A játékosok megtapasztalhatják Franciaország náci megszállása előtti eseményeket egészen a hírhedt 1942. július 16–17. között Párizsban lezajló tömeges letartóztatásig. A „Rafle du Vel’ d’Hiv’”-nek nevezett eseményben a feljegyzések szerint 13.152 külföldi illetőségű zsidót – közöttük több mint négyezer gyermeket – tartoztattak le, akik többségét Auschwitzba deportáltak.
![](https://i0.wp.com/zsido.com/files/2021/11/holo-video-game.png?resize=768%2C500&ssl=1)
A „játék” megalkotásához a készítő számos holokauszttúlélővel, történésszel és oktatóval konzultált, hogy biztosítsa a történet autentikus és hiteles voltát. „Amikor egy ilyen jellegű termék készül, abban nem lehetnek hibák.” – hangsúlyozta Bernard. „Kétszeresen, sőt háromszorosan is ellenőriztük az információkat. Minden egyes dolog ami a játékban történik, igazságon alapul. Különböző emberek beszámolóiból lett összeállítva, hogy hitelesen mondhassuk el a történetet.”
„Nem árulok el titkot: a karakterek meghalnak. Nem egy hollywoodi sztorit készítettünk happy enddel, hanem az igazságot akartuk megmutatni.” Az igazság pedig az volt, hogy a vészkorszakban a legtöbb zsidót megölték,
Bernard célja pedig ennek a bemutatása volt, oly módon, hogy a karaktereken keresztül a befogadók közelebb kerülhessenek a történethez.
„Azt szeretném, hogy amikor az emberek ezzel játszanak, valódi érzelmek korbácsolódjanak fel bennük.” – mondta a játék készítője, aki a digitális alkotásába külön oktatóanyagokat is gyűjtött, fényképekkel, vallomásokkal és egyéb dokumentumokkal.
A készítő legalább hárommillió felhasználóra számít a „The Light in the Darkness” megjelenésének első évében. „Ha sikerül újra elbeszélgetnünk a fiatalokkal a holokausztról, és sikerül megszólítani a digitális nemzedéket is és nem erőltetett módon tanítani őket, akkor ez sikeres lesz.” – zárta gondolatait Bernard.