Cirkuszi mutatványos Párizsban. New Yorkban 30 éves milliomosként meghasonlott. Floridában 60 év alatt több mint hatmillió négyzetméternyi ingatlant fejlesztett. Holló Tibor ezekben a napokban nyitja meg Miami legújabb felhőkarcolóját, amely Manhattan égimeszelői után a keleti part legmagasabb épülete lesz. 

Köszönöm az érdeklődését, de közbejött egy másik megbeszélésem, így sajnos ma nem sok időm van – fogad belvárosi birodalmában udvariasan a magyarul franciás akcentussal megszólaló elegáns férfi. Kérdezhet bármit – bátorít angolul. – Én senkivel nem beszélek magyarul. Budapesten mindössze egy rokonom él. De a városra mindig örömmel gondolok. Tíz évvel ezelőtt 17 családtagommal töltöttünk tíz napot Magyarországon. Meg akartam mutatni nekik, honnan indultam.

 

Boldog budapesti évek

Holló Tibor 1927-ben született, és családjával kényelmes, polgári létben éltek Budapesten néhány gondtalan évig. Rokonok, barátok laktak a közeli Andrássy úti villákban, amíg Hollóék az Oktogonon éltek egy tágas lakásban. A Jókai tér környékén volt egy zsinagóga, oda jártak rendszeresen. Azonban az igazi vallási alapokat Ungváron élő ortodox nagyanyjától kapta. (Az örökség annyira mélyen benne él, hogy irodájában három kapedlit is őriz, és találkozásunk napjának reggelét is egy imaházban kezdte, mint ahogy minden szerdán és szombaton így tesz.) Tőle tanulta a jiddist is. Egy nyelvet a kilencből, amelyet eddig elsajátított többek között a héber, arab, japán, lengyel vagy orosz mellett.

Szép balatoni nyaralásokra, nagy pilisi kirándulásokra és az opera szeretetére emlékszik vissza Holló, amikor arról a hat esztendőről kérdezem, amit Budapesten töltött.

1933-ban az ügyvéd papa Párizsban kapott megbízatást a magyar nagykövetségen. Abban az évben nemcsak a család, de a világ helyzete is gyökeresen megváltozott – Hitler hatalomra kerülésével az európai zsidóság sorsa megpecsételődni látszott.

 

Három év a táborokban

Holló édesapjának állami munkaköre az első években még Franciaországban is tisztes létezést biztosított a famíliának. Azonban később egyre több antiszemita atrocitásnak voltak kitéve. Főhősünket 14 éves korában egy baráti összejövetelről hurcolták el. Egy első világháborús vonatban, 108-as számú marhavagonná átalakított kocsiban szállítottak el minket Drancyba, egy Párizs melletti koncentrációs táborba. Amit azoktól a francia kollaboránsoktól kaptunk, megdöbbentett…

A család ott a transzfertáborban látta egymást utoljára. Külön vagonokban, pár héttel később Auschwitz következett. Az atletikus, erős csontozatú Tibor hitének, fizikumának és szerencséjének köszönhetően élte túl a következő három év megpróbáltatásait. A hosszú hónapok robottá formálták elméjét, testét géppé. A részletekről ma sem beszél szívesen. Szülei nélkül árván állta a viharokat. Ahogy a kegyetlen halálmenetet is Mauthausenbe. Itt szabadították fel amerikai katonák 1945 tavaszán. Azok a fiatal, sírósszemű, klassz egyenruhások. Azok hoztak nekem valamit a szabadságon kívül. Egy új országot, egy új lehetőséget. Azt gondoltam, hogy én is oda vágyom, ahonnan ők jöttek.

 

Húsz dollárral New Yorkba

Amerikába csak három évvel később, párizsi tanulmányainak végeztével jutott el. Egymagában élte a bohémek életét. Felelősséggel csak magáért tartozott, hiszen abban a hitben tért vissza a nácik poklából, hogy mindenkije odaveszett. Párizs különös gyógyír volt a felejtésre. Holló sikeres úszó lett, több egyetemi bajnokságot is nyert. Népszerű volt csoporttársai között. Mindezzel együtt alig volt pénze a tandíjra. Dolgozott ott, ahol épp lehetősége adódott. Építkezésen, éttermekben, szállodákban, irodákban, sőt három egész hétig maga is cirkuszi szenzáció része volt! A világhírű Medrano Cirkuszban szolgált egy haverja, aki sérülést szenvedett egy kocsmai verekedésben. Holló némi lámpalázzal, de annál nagyobb becsvággyal vállalta át cimborája műsorszámát.

Ha nehezen is, de 1947 végére megszerezte építész diplomáját, azonban a holokauszt alatt tapasztalt közöny, egy életre elidegenítette Európától. Menni akart, minél messzebb. Még abban az évben, alig 20 dollárral a zsebében hajóra szállt New York felé. Egy távoli idős nagynénikéje volt az egyetlen ismerőse kint. Újabb mutatványra készült, ezúttal az építőiparban kívánt dobbantani: logikusnak tűnhetett, hogy a prosperáló amerikai építkezési hullám közepette talál valami testhezálló feladatot.

Az első időkben gyárakban dol­gozott kisegítő munkásként. Ké­sőbb minőségellenőr lett egy na­gyobb vállalatnál. Itt vette észre azt, hogy sok amerikainak derogál olyan munkát elvállalni, ami kiesik a komfortzónájából. Manhattan fél-

­szigetének számtalan vízparti, ki­­kötői tere várt rendezésre. Ezek a munkálatok kemény és veszélyes fi­zikai feladatok voltak. Egy ho­lo­­kauszt-túlélőnek más volt az in­ger­küszöbe, mint az egyetemi mi­liő­ben és szép irodákban pallé­ro­zott

fehéringes kollégáinak. Hol­ló leg­nagyobb meglepetésére sa­ját cégvezetőjének engedélyével és támogatásával vállalt maszek mun­ká­latokat különféle projektek kivitelezéséhez.

 

Úton a felhõk felé

Pár év alatt olyan sikeres lett saját fejlesztésű, teljes körű szolgáltatásaival, hogy nagy állami és kormány megrendeléseket is elnyerve New York egyik legkeresettebb vállalatát vezette. Mindeközben csodás hírt kapott Franciaországból: édesapja orosz hadifogságot is megjárt kálvária után életjelt adott magáról. A fiú azonnal kihozatta magához Amerikába. A papa 1970-ben bekövetkezett haláláig élvezhette fia gondoskodását.

Holló Tibor életében akkoriban a munka volt az első. Alig huszon­évesen vált gazdag és elismert emberré. Szárnyalt egyre felfelé, villámléptekkel megérkezett a milliomosok közé is. Azonban nem sokkal 30. születésnapja után egyik nap bement saját irodájába, és átadta a vezetést munkatársainak. Mindezt azért tettem, mert elegem lett mindenből. Azt éreztem, hogy kezdem elveszíteni önmagam. Ijesztő volt még a tükörbe nézni is – emlékezett Holló a különleges döntésre. Mindehhez az is kellett, hogy egy 1956-os floridai üzleti út alatt beleszerelmesedjen a déli vidékbe. Miami újraértelmezte építtetői elméjét. Izgalmas kihívásnak ígérkezett megtalálni a megoldást a gyorsan fejlődő új metropolis problémáira.

A latin többségű városban olyan politikai vezetőkre talált, akikkel jól indult a közös munka. Emigránsok, ha összefognak…! Holló cége, a Florida East Coast Realty volt az első a piacon, amely olyan nagyszabású, külön utcai blokkokat felölelő területtel foglalkozhatott, amelynek adóbevételét a város infrastrukturális és kulturális gyarapodására fordíthatta. Így jöhetett létre Miami belvárosának művészeti központja, vagy így épülhetett fel a kerület első felhőkarcolója is. Holló eltökélt szándéka az volt, hogy egy olyan többfunkciós teret alkot, ahol nemcsak laknak, dolgoznak és vásárolnak, de szórakoznak és kikapcsolódnak is az emberek.

 

„Állampolgári kötelességem visszaadni”

Főhősünk a legnagyobbak közé került alázatos, szenvedélyes és szorgalmas munkabírásával. Hatvan év alatt mindössze három kollégám vonult nyugdíjba. Én sem gondolom, hogy bármit is abba akarok hagyni, amíg van tennivalóm – meséli 91 évesen heti öt napot az irodájában dolgozva. Találkozásunkkor is annak a projektnek a finom­hangolásán fáradoztak, amely Panorama Tower néven a város és a keleti part legmagasabb felhőkarcolója lesz. A közel 300 méter magas épület 84 emeletéből 62 emeleten luxuslakásokat alakítanak ki, több ezer négyzetméteren pedig irodai és szórakoztató, rekreációs teret formáltak meg. 

Az évek során Miami megkerülhetetlen városfejlesztőjévé vált férfi szabadidejében több mint 40 civil szervezetnek a pártolója. Feleségével vezetett alapítványa több millió dollárt adományozott különféle társadalmi célokra. Hollót az amerikai kongresszus két ízben is kitüntette kimagasló eredményeiért. Florida különböző kereskedelmi kamarái életművéért díjazták pár esztendeje. Miami örökös vezérigazgatójának is titulálta a város napilapja, de kitüntette a Simon Wiesenthal Központ is. Tavaly, 90. születésnapján a polgármester egy határozatban iktatta be július 18-át Miami Holló Tibor napjának.

Nagyon sokat kaptam ettől az országtól. Úgy érzem, hogy állampolgári kötelességem visszaadni annyit, amennyit csak tudok. Általában 5.45-kor kelek, és elég sűrűk a napjaim. Mindezek mellett a család a legfontosabb a számomra. Nagy öröm nekem, hogy unokám mellett két fiam is velem dolgozik, és ők viszik tovább, amit együtt felépítettünk – mondja.

Arra a kérdésre, hogy tervezett-e Magyarországon felhőkarcolókat építeni vagy hogy magyar építészek és tervező mérnökök dolgoztak-e nála, Holló diplomatikusan másra tereli a beszélgetést. Válaszából azt sejtem, amit korábban már említett: Európa közönyösnek mutatkozott egy zsidó sorstalannal szemben. Amerika ellenben lehetőséget adott a bizonyításra. „Dolgozz keményen, amíg célba érsz. Ha már ott vagy, dolgozz még keményebben” – áll Holló saját mottója íróasztalának közepén egy „American Dream” – feliratú táblán.

Wallenstein Róbert írása

 

A cikk az Egység magazin 105. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.

 

 

 

Megjelent: Egység Magazin 28. évfolyam 105. szám – 2018. április 10.

 

Megszakítás