Tu bisvát ünnepén érdemes elgondolkozni az ünnep spirituális jelentőségéről is.
Képünkön Dovid Schustal rabbi, a lakewoodi jesiva egyik vezetője látható, aki Bnéj-Brákban, a Lassman család tu bisváti asztnalánál mond egy különleges Jehi rácon imát egy etrog felett. Azonban, ha egy bizonyos könyv nem jelent volna meg 400 évvel ezelőtt, akkor ilyen képet biztosan nem láthatnánk sem Schustal rabbiról, sem másról…
A 17. században tu bisvát ünnepe metamórfózison ment keresztül egy kabbalisztikus mű, a Chemdát Jámim megjelenését követően. A könyv íróját homály fedi, a művet névtelenül nyomtatták ki, mégis tu bisvát forradalmát okozta.
A legtöbb ember nagyon keveset tudott és tud a mai napig is tu bisvátról. Úgy ismerjük, mint a fák újéve, mely a talmudi ros hásáná traktátus első misnáján alapul: „Bét Sámáj azon a véleményen volt, hogy a fák ros hásánája svát hónap elsején van, míg Bét Hillél azt mondta, hogy 15-én.”
Mit jelenthet ebben az összefüggésben a „ros hásáná”? Ros hásánát gyakorta kapcsoljuk össze az Ítélet napjával („Jom hádin”). De valóban ezen a napon ítéltetnek meg a fák?
A rabbinikus irodalom konszenzusa az, hogy a fák számára valóban létezik egy ros hásáná, de nem tu bisvátkor, hanem Sávuotkor. A ros hásáná traktátusban (16a) található gemárá egyértelműen kijelenti – és ezt a kommentelők többsége is elfogadja –, hogy a fákat Sávuotkor ítélik meg.
Akkor mégis milyen a tu bisváti ros hásáná, amit a fenti, korábbi traktátus (2a) említ?
Ez sokkal inkább a pénzügyi év, mintsem az év kezdete. A fákkal kapcsolatos összes micva időhatározója, tu bisváttal keződik és azzal végződik. Gondoljunk például a má’ászer (tized) micvájára: „Tizedet adj vetésednek minden terméséből, amely terem a mezőn évről évre. És edd meg az Örökkévaló, a te Istened színe előtt, azon a helyen, melyet kiválaszt, hogy ott lakoztassa nevét: tizedét gabonádnak, mustodnak és olajadnak, meg elsőszülötteit marhádnak és juhaidnak, hogy megtanuld félni az Örökkévalót, a te Istenedet minden időben. Ha pedig hosszabb neked az út, hogysem elvihetnéd azt, mert távol van tőled a hely, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened, hogy odahelyezze nevét; mert megáld téged az Örökkévaló a te Istened, akkor add pénzben; kösd össze a pénzt kezedben és menj arra a helyre, melyet kiválaszt az Örökkévaló, a te Istened. És adjad a pénzt mindazért, amire vágyik lelked: marháért, juhért, borért és részegítő italért, mindenért, amit kér tőled lelked; és egyél ott az Örökkévaló, a te Istened színe előtt és örvendj te és házad. A levitát pedig, aki kapuidban van, ne hagyd el, mert neki nincs osztályrésze és birtoka nálad. Három év végével vidd ki termésed minden tizedét, abban az évben és hagyd kapuidban, hogy jöjjön a levita, mert neki nincs osztályrésze és birtoka nálad, meg az idegen, az árva és az özvegy, kik kapuidban vannak, hogy egyenek és jóllakjanak, hogy megáldjon az Örökkévaló, a te Istened kezed minden munkájában, amit végzel.” (5Mózes 14:22–29.)
Vagy éppen az orlah micvájára.: „És ha bementek az országba és ültettek bármely gyümölcsfát, érintetlenül hagyjátok gyümölcsét; három évig legyen nektek érintetlen, ne egyék meg. A negyedik évben pedig legyen minden gyümölcse szent, hálaadásul az Örökkévalónak. Az ötödik évben azonban ehetitek gyümölcsét, hogy szaporítsa nektek termését; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.” (3Mózes 19:23–25.)
Röviden tehát Tu bisvát egy „technikai” Ros hásáná, mely a mezőgazdasággal kapcsolatos törvényekkel kapcsolatban döntő fontosságú.
Azonban ez a megállapítás sem ilyen egyszerű, mert a Sulchán Áruchban (Orách Chájim 572:3.) az áll, hogyha egy közösség böjtöt akar szervezni hétfőre, vagy csütörtökre, mely véletlenül Tu bisvátra esik, akkor a böjtöt a következő hétre kell tolni. A misna berurában (573:7.) pedig az áll, hogy a cházán (kántor) nem böjtölhet az esküvője napján, ha az Tu bisvátra esik. Vagyis ez azt mutatja, hogy Tu bisvát sokkal több, mint a pénzügyi év kezdete, habár az nem derül ki, hogy a böjtnek lenne bármiféle kapcsolata a mezőgazdasági háláchottal. Miért ne lehetne böjtölni a pénzügyi év elején? A háláchot a nap spirituális dimenziójára mutatnak.
A Magén Ávrahámban (131:16.) az áll, hogy az askenáz zsidó közösségeknél szokás fák gyümölcsét enni ezen a napon.
Érdekes megjegyezni, hogy a tu bisváti minhágim az askenáz világba vezetnek vissza, azonban a szokásokat annyira féltve őrizték, hogy a szefárd iskolákba sokáig el sem jutottak. A híres kabbalista Jicchák Lúria (1534–1572) például nem is említi a tu bisváti gyakorlatot.
Az előbb említett három háláchán kívül tehát nem volt a Tu bisvátra vonatkozó más szabály, vagy ismert szokás. Bombaként robbant hát be a sejtelmes Chemdát Jámim, amelyben a sábát és az egyéb ünnepnapok (jomim tovim) misztikus vonatkozásairól van szó. Ráadásul, a könyv névtelen szerzője nem korlátozódott kizárólag a miszticizmusra, hanem hozta a háláchotot, a muszárt és a Jicchák Lúria minhágimot.
Eleinte, Jáákov Emden (1697–1776) vezető német rabbi úgy gondolta, hogy a könyvet az elrettentő példájú Sábbtáj Cvi egyik követője írta, azonban véleményét nem oszthatták sokan, hiszen tartalmát egyhamar a világ zsidóságának legkülönbözőbb rétegei tették magukévá és haszidok és szefárdok is használják mai napig. A Chemdát Jámimot eredetileg 1732-ben adták ki, Jiszráél Jáákov ben Jomtov Algazi (1680–1757) rabbi szerkesztésében, ami önmagában nagyfokú hitelességet kölcsönzött a munkának és már csak ezért is hamar megfeledkeztek Emden rabbi aggályáról.
A könyv második kötetének harmadik fejezetében található a „tu bisváti széder”. A fejezetben az egész széder folyamata le van írva, részletezve azokkal a pászukimmal, melyeket a mintegy 30 gyümölcs mellé mondanak. S habár a fák újévének szédere csak szűk körben terjedt el, annak puszta leírása is fellebbentette a leplet az ünnep spirituális jellegéről.
Akárki is írta a Chemdát Jámimot nem ismerhette az 1800-as években megnyitott kairói geniza mintegy fél millióra rugó iratanyagát, ami mintegy 1000 év zsidó élet anyagát őrzi. Az iratok között voltak olyan pijutim (költeményes imák), melyeket eredetileg a Smone Eszré (Ámida) főimádságban mondtak a Gáonim korában (i.sz. 589–1038 között). A téma szempontjából pedig azért fontosak, mert Tu bisvát spirituális dimenzióit is taglalták. A kereszteshadjáratok véreskezűsége megtörte a hagyomány láncolatát és Tu bisvát magasabb dimenzióinak átélése nem igazán tudott megtapadni a gyakorlatban, azonban úgy tűnik, hogy Tu bisvát „szentségének” legalább az emlékét képes volt megőrizni az askenáz zsidóság.
De miből fakad Tu bisvát szentsége, és mire utal a három háláchá?
Ávrahám Jehosua Hesel (1748–1825), az Apter Rov az Ohév Jiszráél könyvében azt magyarázza, hogy a zsidó nép megváltása niszán hónapban fog történni, a Messiás eljövetele pedig körülbelül negyven nappal korábban lesz, ami Tu bisvát.
A fáj újévének napja tehát annak ellenére szentséggel van felruházva, hogy a megváltás még nem jött el. A Klausenberger Rebbe, Jekutiél Jehuda Halberstam (1905–1994) rabbi mutatott rá az alábbi párhuzamra: a midrás szerint Ávrahám ősapánk már akkor máceszt sütött Peszách napján, amikor még nem is történt meg az Egyiptomból való szabadulásunk, vagyis még Peszách ünnepe sem létezett. Ugyanakkor Bölcseink úgy magyarázzák, hogy a szentség már akkor a nap része volt, amikor még az ahhoz kapcsolódó esemény be sem következett. Ugyan ez vonatkozik Tu bisvátra is.
A fenti okfejtés megmutatta, hogy honnan származik Tu bisvát szentsége, azonban arra még választ kell kapnunk, hogy miért van annak különösebb jelentősége, hogy Erec Jiszráél hét gyümölcsét fogyasszuk ezen a napon.
A Mechilta Besálách fejezetében találjuk, Jismáél rabbi magyarázatát, miszerint az egyiptomi kivonuláskor a Vörös-tenger Jeruzsálem városának érdemei miatt vált ketté. Ez első olvasásra kissé furcsának tűnhet, hiszen mi köze van az Egyiptomból való megváltásnak Jeruzsálemhez?
A Midrásban (Eszter Rábbá 1:9.) áll, hogy Jeruzsálem által gyakorta van hivatkozva Erec Jiszráélra, miután Jeruzsálem a Szentföld közepe. A Mechilta tehát azt állítja, hogy a Szentföld érdemei megváltást eredményeznek. Vagyis, ha Tu bisvátkor olyan gyümölcsöket fogyasztunk és mondunk rájuk áldást, melyek Erec Jiszráélban bőséggel teremnek, akkor a Szentföld érdemében előmozdíthatjuk a jövőbeli megváltásunkat is.
Rabbi Yair Hoffman írása nyomán, mely eredetileg a www.5tjt.com-on jelent meg.