A párizsi terrortámadások izraeli visszhangja

Az egész világon megdöbbenést váltott ki a párizsi terrortámadás-sorozat. Izraelben, érthető módon, a zsidó szempont a kóser szupermarket elleni támadás került az érdeklődés homlokterébe. Az izraeli médiából több érdekes részletet megtudhatunk a merényletről.

19 túsz egy kalasnyikovval

A Párizs keleti negyedében, a Porte de Vincennesben fekvő “Hyper cacher” áruházban pénteken nagy volt a forgalom. A környék zsidó lakossága a szombati vásárlásait intézte. Ide tört be a harminckét éves Amedy Coulibaly, aki afrikai szülők gyermekeként már Párizsban született. Valószínűleg ő volt az, aki előző nap, csütörtökön, társával az algériai Hayat Boumedienne-nel együtt merényletet követett el Clarissa Jean-Philippe martinuque-i származású rendőrnő ellen, Párizs déli részén. Amedy fiatalabb korában többször volt büntetve rablás és kábítószer-kereskedelem miatt. Több mint tíz éve áll kapcsolatban a radikális iszlám mozgalmakkal és egy dzsihadista szervezetnek is tagja volt.

Amedy Coulibaly két Kalasnyikov géppisztollyal és rengeteg lőszerrel felfegyverkezve péntek délelőtt hatolt be a vevőkkel teli áruházba. Összesen tizenkilenc túszt ejtett, közülük négyet meggyilkolt, még mielőtt a francia terrorelhárító egységek néhány órával később működésbe léptek és likvidálták a terroristát. Az izraeli 2-es Tv csatorna beszámolója szerint Coulibaly – nem sokkal az akció előtt – egy gépfegyver társaságában közzétett egy videót, amiben az ISIS-re esküdött fel.

A frizsiderben rejtőzködtek

Az izraeli televízió második csatornája mindjárt az események után riportot készített Rudi Haddaddal, aki a boltban tartózkodott a támadás idején:

“Egy barátommal épp a vásárlás végefelé jártunk. Láttam, hogy a támadó belépett, és a pénztárnál válogatás nélkül lőtt minden irányba. Látszott, hogy azért jött, hogy gyilkoljon. Jól ismerem a boltot, mintegy húsz évig dolgoztam ott, és leszaladtunk többekkel együtt a bolt hátsó részében a raktárba, és megpróbáltuk magunkra zárni a hűtőket. Nemsokára egy nő jött le, hogy a terrorista azzal fenyegetőzik, hogy mindenkit megöl fent, ha nem megyünk fel. Megkérdeztem, hány fegyveres van, mondta hogy csak egy. Gondoltam, jobb ha két külön helyen vagyunk. Néhányan felmentek, míg én a barátommal, egy nővel és annak kétéves gyerekével lent maradtunk. A többiek fent azt mondták, hogy már nincs senki a lenti raktárban, és a merénylő sem hallhatott minket, mert csendben meghúzódtunk az egyik hűtőben.”

Más források szerint a üzlet egyik mali származású mohamedán dolgozója, Lassana Bathily segített nekik elrejtőzni, bezárta kivülről a hűtők ajtaját, és kikapcsolta ott az áramot.

Rudi Haddad elmondta még, hogy órákig várakoztak a bizonytalanságban. de megőrizték jó hangulatukat. Aztán robbanásokat és lövéseket hallottak, majd a rendőrök kiszabadították őket. Az üzletben a padlón rengeteg vért látott, nem is akart odanézni.

„El fogok menni, mint mindenki…”

Arra a kérdésre, hogy Párizsban, Franciaországban marad-e, és továbbra is kóser boltokban vásárol, zsinagógába jár, így felelt:

“Úgy látom, alaposan el kell ezen gondolkodni. Úgy tűnik, el fogok menni, mint mindenki. Vagy ha nem megyek el, veszek valami fegyvert, és azzal járok majd vásárolni. Kész csoda, hogy életben maradtunk ott lent, a hűtőben. Sajnálom azokat, akik meghaltak. Nagyon szép imát fogok elmondani, hogy megköszönjem az Istennek, hogy életben maradtunk.”

Galléron ragadta három éves fiát

A Ynet izraeli portálnak nyilatkozó másik túsz, aki csak mint Michael azonosította magát, így számolt be az eseményekről:

“Már épp fizettem a pénztárnál, amikor hatalmas dörrenést hallottam, először valami petárdának gondoltam. De aztán egy fekete férfit láttam berohanni két Kalasnyikov géppisztollyal felfegyverkezve, és mindjárt megértettem, mi történik. Galléron ragadtam a hároméves fiamat és az üzlet végébe rohantunk, ahol a többi rémült vásárlóval együtt egy csigalépcsőn lementünk a raktárba a hűtőgépekhez. Pár perc múlva a terrorista leküldte az egyik kiszolgálónőt, hogy jöjjünk fel mert különben vérfürdőt rendez. Először nem akartam, de aztán a fiam pánikba esett, és végül felmentünk.

Fent egy vértócsában fekvő haldoklót láttunk. A terrorista bemutatkozott, mondta, hogy az Iszlám Államhoz tartozik, de különben teljesen nyugodtnak látszott. Azt követelte, hogy a telefonjainkat tegyük a padlóra. Föl alá járkált az üzletben és folyton igazolni próbálta magát, Palesztináról beszélt, a Franciaországban bebörtönzöttekről és a szíriai testvéreiről. Megparancsolta, hogy húzzuk le a bolt redőnyeit.”

Azt hitte hogy be akarják zárni a boltot. Azonnal lelőtték.

Szerencsétlen módon a hatvanas éveiben járó Francois-Michel Saada azt hitte, hogy a bolt zárni készül, és sietve belépett, ám a terrorista azonnal lelőtte.

Michael így folytatja:

“Egy fiatal fiú (mint később kiderült, a bolt egyik dolgozója, a húszéves Johan Cohen) felkapta az egyik fegyvert, amit a merénylő a pultra tett le. Megpróbálta használni de az sajnos nem működött, és a terrorista lelőtte a fiút.

Aztán azt követelte, hogy a bolt telefonján értesítsük a mediát. Megtettem, és azután szüntelenül szólt a telefon, főleg újságírók jelentkeztek, de mondtam nekik, hogy most nem alkalmas.  A fiam is elkezdett sírni, mondta, hogy haza akar menni, és hogy a terrorista egy rossz ember.

Szerencsére a mobil telefonomat sikerült visszaszerezni. Tudtam beszélni a rendőrökkel, amikor a terrorista a polcok között járkált. A rendőrség közölte, hogy nemsokára megkezdik a szabadító akciót, és akkor feküdjünk a padlóra. Világosan látszott, hogy a merénylő meg akar halni. Egyszer csak imádkozni kezdett. A mobiltelefonom még nyitva volt és így ezt a rendőrök is meghallhatták. Pár pillanat múlva a bolt egész fala fölemelkedett, hatalmas robbanást hallottunk. Mindenki a földre vetette magát, és aztán láttuk, hogy  a merénylő meghalt, és vége lett az egésznek.”

Netanjahu: Izraelben van az otthonotok

Már a kóser bolt elleni párizsi merénylet előtt is megingott a francia zsidóság biztonságérzete.  Számtalan antiszemita incidens és több rasszista indíttatású gyilkosság rázta meg a nem egészen félmilliós lélekszámú francia zsidóságot. Évtizedek óta először, 2014-ben történt az, hogy a legtöbb izraeli bevándorló nem a Szovjetunióból, illetve az egyik utódállamából, hanem Franciaországból érkezett, mintegy hétezren. A legutóbbi napok eseményei csak növelhetik az Izraelbe érkező francia zsidók számát, 2015-ben már mintegy tízezer főre számítanak.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök így nyilatkozott: “Azt szeretném mondani a francia és minden európai zsidónak – az otthonuk Izraelben van”. Avigdor Lieberman külügyminiszter pedig így fogalmazott: “Remélem, hogy a francia zsidók nagy számban fognak Izraelbe jönni. Ez a lehető legjobb biztosíték a biztonságukra.”

Francia miniszterelnök:

„Ha százezer zsidó elhagyná Franciaországot akkor az már nem lenne Franciaország”

Manuel Valls szocialista francia miniszterelnök, maga is spanyol bevándorlók gyermeke, az Atlantic című lapnak adott interjújában (melyet még a legutóbbi terrortámadások előtt adott) viszont ezt mondta: “Ha százezer spanyol származású francia elhagyná Franciaországot, az attól még Franciaország maradna. De ha százezer zsidó elhagyná, akkor Franciaország már nem lenne Franciaország. Az azt jelentené, hogy a francia köztársaság kudarcot vallott.”

A kóser áruház elleni terrortámadás négy zsidó áldozatát Izraelben, az Olajfák hegyén fogják örök nyugalomba helyezni.