Hogyan fagyott meg Hilél azért, hogy tanulhasson?

Sok-sok száz évvel ezelőtt élt Hilél. Semmire sem vágyott jobban, mint hogy tanulhasson és mind jobban és mélyebben megismerhesse a Tóra tanításait. Hilél azonban rendkívül szegény ember volt, és abban az időben csakis azok tanulhattak, akik nemcsak okosak voltak, hanem jómódúak is. Hilél egyszerű favágóként kereste a kenyerét, és csekélyke napi keresete épphogy elég volt a családjának. Ám ő ezt a kevés pénzt is elosztotta: az egyik feléből mindig néhány falat élelmet vásárolt a családja számára, a másik felét pedig arra fordította, hogy esténként bejuthasson a tanházba, és a legnagyobb tanítómesterektől, Smájától és Ávtáljontól tanulhasson.

Így ment ez napról napra, hétről hétre és hónapról hónapra: Hilél egész álló nap dolgozott, hordta a fát, hogy keserves munkával megkeresett filléreiből némi kenyeret vásárolhasson szűkölködő családjának. Este azonban félretette a munkát, elment a tanházba, keresetének másik felét az ajtóban álló őr markába nyomta, és fáradtságról, éhségről, nyomorúságról megfeledkezve, boldogan itta a mesterek szavait.

Egy hideg, szélfútta és eső áztatta pénteki napon azonban nem volt szerencséje, szinte senki nem vásárolt tőle, de egyébként sem talált megfelelő fát a környéken. Éppen csak egy-két falatnyi kenyeret tudott vásárolni a családjának szombatra, ő pedig hiába ment el péntek délután a tanházba, az ajtóban álló őr nem volt hajlandó beengedni. Hilélt azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy lemondott volna a tanulásról. Felmászott a tanház tetejére, és egy tetőablakra tapasztva fülét, hallgatta Smájá és Ávtáljon rabbi magyarázatát egész éjszakán át. Közben azonban eleredt a hó. Ám Hilélt fűtötte a tudásvágy, és meg sem érezte a hideget, havat, szelet. A sűrű pelyhekben hulló hó lassan belepte a sovány alakot, és Hilél a hó alatt maradt egész éjszakán át.

Reggelre kelvén Smájá és Ávtáljon nem értették, hogy lehet az, hogy a tanházban, ahova máskor a tetőn vágott világítóablakon át is besüt a napfény, most olyan sötét van. Ahogy meresztgették a szemüket, meglátták, hogy egy emberi alak van a háztetőn. Azonnal felmásztak hát a tetőre a nagy mesterek tanítványai, és lehozták a dermedt Hilélt. Alaposan megdörzsölték a testét, míg tagjaiba lassan visszatért az élet, majd a tűz mellé akarták ültetni, hogy felmelegedjen. Kiderült azonban, hogy a tüzük kialudt, és szombaton tudvalevőleg tilos új tüzet gyújtani. Ám itt életveszélyről volt szó, ezért a rabbik megengedték, hogy a tanítványok tüzet gyújtsanak, hogy Hilél átmelegedhessen. Ettől a naptól fogva senkinek nem kellett fizetnie, ha a tanházban akart tanulni.