Farnadi-Jerusalmi Micha Jeruzsálemben él feleségével, Shanával és öt gyermekükkel. Szoferként dolgozik, ennek kapcsán kérdeztük a Tóraírás kulisszaititkairól. Több tucat magyarországi Tóra javítását végezte már el, amik így újra kóser tekercsekként szolgálják a közösséget. 

 

– Szoferként milyen munkákkal fog­lalkozik?

Jelenleg két dologgal foglalkozom főleg az egyik, hogy szofer vagyok. Éppen most egy Mögilá (Eszter köny­-

ve) írásával foglalkozom. Különben mezuzákat, tfilineket is írok. Az első tóratekercs megrendelésem ezekben a napokban aktualizálódik. A szoferkodáson kívül a doktori disszertációmon dolgozom a héber paleográfia (írástörténet) terén. A héber betűk története az, ami nagyon érdekel. Úgy kezdtem el ezzel foglalkozni, hogy amikor Magyarországon laktunk 9 évvel ezelőttig – akkor már végzett szofer voltam – többször kérdezték, hogy tudnék-e segíteni Tórák javításában. Először kicsit ódzkodtam, mert nem volt még elég gyakorlatom ebben, de aztán láttam, hogy szükség van erre. Ehhez beruháztam egy alkalmazásba, amivel lehet tóratekercseket ellenőrizni. Hogy ennek bejöjjön az ára, kerestem három klienst. Egy kolléga eljött, hogy segítsen és megtanítsa használni ezt a programot.

 

– Kezdjük kicsit az elején: milyen fázisokon megy át és mennyi idő alatt készül el egy Tóra?

Egy Tóra nagyjából egy évnyi főmunkaidőben végzett munkával készül el. Vannak, akik gyorsabban írnak, nekik kevesebb, de optimálisan kb. 1 év. Egy mai standard Tóra 245 oszlopból áll, ha kiszámoljuk, hogy minden héten van sábesz, meg ünnepek, akkor ez gyakorlatilag azt eredményezi, hogy napi egy oszlopot írok ebben a hamarosan megkezdődő munkában.

Először meg kell venni a pergament. Mondhatnám, hogy szakszerűen fel kell dolgozni a bőrt, de azt nem én csinálom. Vannak szofer-ellátó boltok, ahol ezeket készen lehet kapni. Kóser állat bőre szükséges, a pergamen a bőrnek a szőr felé eső rétege és annak a hús felé eső oldalára írunk.

Miután kész a pergamen, ezt méretre vágják, megvonalazzák. Ezt már készen veszem. Lismá kell történnie a feldolgozásnak, a vonalazásnak és az írásnak is. Ez azt jelenti, hogy eleve azzal a szent céllal készül, hogy ebből tóratekercs lesz. הרות רפס תשודק םשל ezt mondom, mielőtt elkezdem írni vagy javítani a tóratekercset.

– Milyen eszközöket használ egy szofer?

Tintatartót, ami lehet házi készítésű is, fel kell tölteni a tintával amit szintén készen veszek. Három fő alapanyagból áll: gubacs leve (a gubacs úgy „készül”, hogy a darázs megszúrja a falevelet, odapetézik és ott nő egy golyóbis, ami hátramarad, amikor a kifejlett darazsak kibújnak belőle). Aztán gumiarábikum vagy gyanta és vitriol (fémes kénvegyület). Pulykatollat használunk, amit sebészi szikével hegyezek ki. Zsilettpengével vágom be a végét, hogy két részre váljon, így egy töltőtollra hasonlít. Én pulykatollat használok, miután kipróbáltam sok modern helyettesítő dolgot, maradtam a hagyományosnál, mert jobban illik és alkalmasabb a munkához. Hajlékony, éles, erős, puha – éles vonalakat lehet húzni. Ha javításra kerül sor, akkor én szikével kaparom le a betűket, és ha emiatt eltűnik a vonalazás, akkor egy árral és vonalzóval újrahúzom azt a vonalat, ami eltűnt.

 

– Hogy lesz valakiből szofer?

Úgy, hogy elvégez egy pár hónapos tanfolyamot, de ez csak a kezdet. A szoferságnak két része van: az elmélet és a gyakorlat. Az elmélet a háláchá. A tanfolyamon ezeket megtanuljuk, de sokszor ismételni kell – és egész életében tudni kell ezt. Gyakorlati vizsga is van.

 

– Van „szerv”, aki felügyeli a munkájukat?

Vannak szervek és rabbik, amelyek fel­ügyelettel és oktatással foglalkoznak. Az én működési engedélyemet például Ráv Shámáj Kehát Grósz, bel­zi poszék, azaz halachikus dön­tés­hozó adta ki, aki egy ismert szer­zője a Sévet Hákeháti responsum-gyűjteménynek. Tőle el nem évü­lő engedélyt kaptam, azzal a fel­tétellel, hogy folyamatosan ismétel­nem kell az anyagot. Van a szoferszakmának egy magasabb szintje: báál mágihá, aki ellenőrizheti a más szoferek által írottakat. Az én képesítésem ilyen, de ha olyan kérdésbe botlok, amire nem tudom a választ, akkor azt továbbítom egy bölcs felé. Sokszor Ráv Shámáj Kehát Grószhoz szoktam fordulni.

 

– Vannak aktuális trendek a szofer munkában?

Mostanában szokás, hogy minden oldal váv-val kezdődjön. Háláchikus döntéshozók azzal érveltek ez ellen, hogy emiatt nagyon összenyomják vagy széthúzzák a betűket, amit nem szabad igazából. Úgy vélték, ez nem ideális helyzet és nem kell erre törekedni csak azért, hogy minden oldal váv-val kezdődjön. Azonban mára ez bevett dologgá vált. A tikunok (mintaszövegek) olyan szépen el vannak rendezve, hogy kijön úgy, hogy minden oldala váv-val kezdődjön. Ez egy divat.

Persze nem minden oldal, hiszen a legeleje, az első oszlop bét-tel (Brésit) kezdődik. Ezen kívül van még öt hely, ahol egy bizonyos betűvel kell, hogy kezdődjön a lap. Minden Tórában van 6 oszlop, ami a hagyomány alapján egy bizonyos betűvel kell, hogy kezdődjön.

Trend még a tfilineknél, hogy szarvasmarha bőréből készül (az ökör nyakánál lévő legvastagabb bőr, mert ez a legtartósabb). Régen nem volt mód arra sokszor, hogy ilyen vastag bőrből készüljön a tfilin, hanem kecske vagy birka bőréből készülhetett, ami szintén kóser, de nem annyira erős anyag, mint a szarvasmarha bőre. És más módszerrel is készült. Ma egy erős préssel dolgoznak. A bájit (a fekete koc­kaalakú doboz) formálásánál fel­merül, hogy kézzel vagy lábbal haj­tott géppel készítik, ezt előnyben ré­szesítik sokan az elektromossal szemben. Extrának számít, hogy a csa­vart, amivel meghúzzák a prést, ember húzza-e vagy gép. Ilyen kis részletekben is megjelenik a szigorítás igénye, hogy van, aki még ezt is fontosnak tartja és hajlandó sokkal többet fizetni a kézzel készültért.

– Miben különbözik ma egy szofer munkája az évszázadokkal, évezredekkel ezelőtti kollágáiétól?

Sok olyan eszköz van ma már, ami megkönnyíti a munkát. Számítógépet használunk a Tóra ellenőrzésénél vagy a tikun megtervezésére (méret sze­rint stb). A vonalazást szintén lehet számítógéppel megsegíteni: ilyenkor ugyanúgy az árral húzzuk a vonalat és vonalzóval, de az utóbbi rá van kötve egy számítógépes rendszerre, ami pontosan kiméri a távolságokat. Odateszi a „robot” a vonalzót, ahova kell és az ember húzza meg a vonalat.

 

– A különböző közösségek Tórái eltérnek egymástól?

A szefárd és az askenáz Tóra megegyezik, de a jemeni és a nem jemeni Tórák között 14 különbség van: egybeírások, különírások, betűbeli különbségek vannak. Ebből a tizennégyből van egy, amit a Chábád Tó­rákban is megtalálunk ez az aleffel írt dáká szó, szemben a többi Tóratekercs betűjével. Ezenkívül régen voltak dolgok az askenáz világban, amit máshogy írunk ma már. Ezek nagyon kis különbségek, amik nem változtatják meg a szó jelentését vagy kiejtését, pl. hogy a Potifera nevet egybe írjuk vagy külön (Poti Fera).

 

– Mi volt a legkülönlegesebb Tóra, amivel találkozott?

Ha a munkába beleértjük a kuta­tást is, amivel a disszertációmon dol­gozom, akkor a legérdekesebb ta­lán a berlini Staatsbibliothekban őrzött négy tóratekercs, amivel találkoztam. Több Tórát is őriznek itt, de ez a négy, amiről beszélek a négy Erfurti tóratekercs. Az 1349-es pestisjárvány idején nagyon nagyon so­kan meghaltak, amiért természetesen a zsidókat hibáztatták, és ezért sok pogrom volt Európa-szerte. Egy ilyen során az erfurti közösséget meg­ölték, a kincseiket pedig elvették – többek között tóratekercseket is. Ami nagyon egyedi ebben a négy te­kercsben az az, hogy egyrészt tudjuk róluk, hogy 1349-nél régebbiek, másrészt, hogy mivel azóta nemzsidó kézben volt, az akkori állapotuk végülis befagyott olyan értelemben, hogy nem javítgatták őket. Ez azért egyedi, mert a történelem során alakult, hogy mi a bevett szokás, hálá­chá és ennek megfelelően időnként a használatban levő tóratekercsek át­esnek felülvizsgálaton. Például, miután elterjedt Európában a Maimonidész-féle vélemény arról, hogy hol kell egyes bekezdéseknek lenni, az askenáz szokást felülírták és azóta máshogy írják a Tórákat, illetve sok régi Tórát kijavítgattak emiatt. Korábban az interneten elérhető képekkel dolgoztam, most nyáron tudtam saját szememmel megvizsgálni őket.

Azok közül a Tórák közül, amikkel szoferként találkoztam, sok a száz év körüli, de a legrégebbi a debreceni hitközség tóratekercse, az nagyjából 200 éves most már. Sok benne a furcsa, egyedi betű – bizonyos helyeken hagyomány volt, hogy egyes betűk kunkoriak, szokatlan alakúak, és a megszokottakon kívül egyéb tüskékkel vagy koronákkal vannak ellátva. Az évszázadok során nemcsak a beosztások változtak meg, hanem az írás is. Sokan elcsodálkoznak, hogy történtek a Tórában változások az évezredek során: de ezek a változások nagyon kicsik. Számomra az, hogy 3332 év alatt csak ilyen minimális változások történtek, amik nem jelentésbeli változások, az azt mutatja, hogy a gyakorlatban nem történt változás. Már a Gemárá idejében is azt mondták bölcseink, hogy ők sem szakértői a helyesírásnak, hogy hogyan kell egyes szavakat pontosan leírni. Nagyon fontos, hogy minden közösség folytassa a hagyományait, nem fogjuk felülbírálni, hiszen Mózes idejéig nem tudunk visszamenni – az a hagyomány kulcsa, hogy folytatjuk az előző nemzedékek által lefektetett dolgokat.

Steiner Zsófia írása

A cikk az Egység 123. számában jelent meg. 

Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 123. szám – 2019. október 1.