A Tóra (5Mózes 15:14.) előírja, hogy a héber szolga elbocsátásakor köteles addigi munkáltatója „megajándékozni”, azaz egy minimum tizenöt szelá értékű összeggel ellátni, amiből fönntarthatja magát a továbbiak rendezéséig.
A háláchá előírja, hogy ez nem csak a szolgára, de minden más alkalmazottra is áll. Jogilag ez nem a fizetség kategóriájába tartozik, hanem az embertársi szeretet megnyilvánulása. Ez nem azonos az előre meghatározott vagy a törvény által előírt végkielégítés teljesítésével, így ezt azon felül kell teljesíteni.
Mindez nem vonatkozik arra az esetre, ha az illető önként mond fel. Ám akinek a munkáltató mond fel, vagy kitelik a szerződése, annak kijár ez a fajta juttatás.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 4. szám – 2014. július 21.