Bölcseink, miután a szentély i.sz. 70-ben elpusztult, elrendelték, hogy aki megpillantja Judea és Jeruzsálem romjait, valamint a Szentély helyét, ha már legalább 30 nap eltelt azóta, hogy legutoljára látta őket, be kell tépnie a ruháit, mint a halottak esetén szokás. Ez a zsidóságban a gyász jele: közeli rokonok halála esetén a temetés előtt a gyászolók ruháját a szív fölött betépik.
Judea: Azon helyek, amelyekről lehet tudni, hogy Jehudá törzse lakta, ma pedig elhagyatottak vagy idegen fennhatóság alatt állnak, beleértve Hebront is. Aki ilyen helyet lát, mondja ezt: “Pusztává lettek szent városaid” (Jesájá 64:9.), és utána tépjen.
Jeruzsálem Óvárosa: Jeruzsálem bármely része, amely nem zsidók hatalmában van. Különösképpen, hogy a Városban ma sok a más vallások szent helye, sokan azt tartják, hogy természetesen az egész Város “romnak” vehető. Aki tehát megpillantja, mondja ezt: “Cion pusztává lett, Jeruzsálem sivataggá” (uo.), és azután tépjen.
A Szentély helye: Aki messziről látja, nem beszélve arról, aki a Siratófalnál jár, mondja ezt: “Szentséges és dicsőséges házunk, ahol dicsértek Téged őseink, tűzben égettetett el, és minden drágaságunk rommá lett.” (uo. 10.), majd tépjen. (Egyébként ez az a hely, ahová egyetlen zsidónak sem szabad belépni, mivel ma az egész nép rituálisan tisztátalannak tekintendő.)
Van olyan vélemény is, amely szerint azok, akik Izraelben laknak, és akár naponta láthatják ezeket a helyeket, nem sorolhatók a gyászra kötelezettek kategóriájába mivel nekik ez nem különleges esemény (eszerint viszont a turistáknak még mindig kötelező a ruhatépés!). Azt a véleményét is sokszor idézik, miszerint nem a Siratófalnál kötelező a tépés, hanem csak magának a Szentély helyének a megpillantásakor.
Érdemes ezeket a helyeket először Chol Hámoédkor (Peszách vagy Szukkot félünnepe), Ros Chodeskor (újhold, a zsidó naptár új hónapjának kezdete), Chánukákor, vagy Purimkor meglátogatni, vagy akár pénteken, esetleg más, ünnepet megelőző napon délután. Olyankor ugyanis nem érvényesek a ruhatépésre vonatkozó szabályok.
Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 13. szám – 2014. augusztus 6.