HOGY? HOGY NEM?

 

Egy korty kidus-bor

        A kidus voltaképpen nem más, mint egy, a borra mondott áldás, abból a célból, hogy a Szombatot vagy az aktuális ünnepnapot megszenteljük. Az áldást ebben az esetben mindenképpen úgy kell befejezni, hogy az, aki kidust csinált leül és legalább annyi bort iszik, amennyivel a szája teljesen megtelik (kb. 44 cm3).

        Ha valaki nem képes ennyit meginni, áldás után rögtön adja át a borospoharat az asztaltársaság egy másik tagjának, és az igyon belőle mérték szerint.

        A szükséges mérték elfogyasztásán kívül a micva megtartásának egy különösen szép módja, ha az asztalnál ülők mindegyike kortyol abból a pohárból, amire az áldást mondták. Az tehát, hogy mindenki kap, csak chibuv micvá, azt mutatja, hogy a parancsok teljesítését örömmel végezzük.

        „Nem lehet kidust mondani, csak akkor, ha enni is fognak.” E rendelkezés egy prófétai versre megy vissza: „Nevezd élvezetnek a Szombatot” (Jesájá 58:13.). Ahelyütt, ahol a Szombatot nevezed, vagyis, ahol kidust mondasz, ugyanott legyen élvezet is, ami pedig az étkezés. Aki kidust mondott, de nem evett utána legalább egy „olajbogyónyi” kenyeret vagy tésztafélét, esetleg még egy „reviit” mértéke bort, az nem tett eleget még a kidus kötelezettségének sem, legyen szó akár a kidust mondóról, akár az asztal körül ülőkről, akik hallották és semmit sem ehetnek, még a kidus borból sem ihatnak.

        Áser

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 28. szám – 2014. augusztus 7.