HÉTRŐL HÉTRE

Volt lánya vagy nem?

“És Ábrahám megöregedett, igen élemedett korú lett, és az Örökkévaló megáldotta Ábrahámot mindennel” (1Mózes 24:1.).

Ez a kulcsmondat szakaszunkban megelőzi Eliezernek, Ábrahám szolgájának küldetését Árám Náhárájimba, Ábrahám szülőföldjére, hogy feleséget válasszon Izsáknak. Ábrahámnak “mindene megvolt” — most már csak egy jó menyre volt szüksége. Érdekes és egyedülálló a Midrás hozzáállása ahhoz a megállapításhoz, hogy az Örökkévaló megáldotta Ábrahámot “mindennel”. Mi mindennel? — kérdi a Midrás — mit jelent a “minden”?

A Midrás válasza összetett. Az egyik bölcs szerint ez a “minden” azt jelenti, hogy Izmáel jó útra tért még életében. A másik vélemény szerint ez azt jelenti, hogy vagyona nem sínylette meg a 400 talentumos vételárat, amiért a Machpéla barlangot megvette, vagy azt hogy Ábrahám ura volt ösztöneinek, és a Jécer hárának (rossz ösztönnek) nem volt uralma felette…

Mindez R. Lévi véleménye. R. Chámá nevében ugyanez a R. Lévi azt mondja, hogy a “minden” azt jelenti, hogy az Örökkévaló “megelégedett” a 10 megpróbáltatással, és többé már nem vetette alá megpróbáltatásoknak.

A legérdekesebb véleményt azonban az a talmudi vita tükrözi, ami rabbi Méir és rabbi Jehuda között folyt ez ügyben:

“Minden” — ez azt jelenti, hogy lánya is volt, mondja R. Jehuda.

“Minden” — ez azt jelenti, hogy nem volt lánya — mondja R. Méir.

“Mások szerint volt egy lánya melynek neve “Minden” (Bákol) volt”…

A Talmud (uo., Bává Bátrá 16b.) még két véleményt közöl ebben az ügyben: R Eliezer Hámodai szerint Ábrahám csillagjósi tehetséggel is meg volt áldva, olyannyira, hogy “kelet és nyugat királyai egymásnak adták a kilincset nála” (hogy megtudják, mit tartogat számukra a sors). R. Simon bár Jocháj szerint Ábrahámnak egy drágakő lógott a nyakában, melynek csodatevő tulajdonsága volt: aki beteg volt, ha ránézett, meggyógyult”.

Mindezt ebből az egy szóból “minden” érezték ki bölcseink.

***

Későbbi komentátorok egész sora próbálta megérteni és megmagyarázni ezt a lány-kérdést. Hogyan veheti rabbi Méir azt áldásnak, hogy “nem volt leánygyermeke”, annyira, hogy erre vonatkoztatja a “minden” kifejezést?

Benjámin Szófer rabbi (Ktáv Szófer), a magyar zsidó Tóra-nagyság ehhez hozzátette az alábbi humoros megjegyzést: Rámbám (Maimonides) írja egyik levelében fiának, hogy a lánya miatt, akit nem képes férjhez adni, már idő előtt teljesen megőszült. Erre utal az Írás is, mondván “Ábrahám megöregedett, élemedett korú lett”, vagyis idejében, az évek multával, öregedett meg, nem idő előtt, mivel nem volt lánya, akinek a férjhez adásáról kellett volna gondoskodnia. Ha lett volna lánya, akkor idő előtt öregszik meg…

***

“És Ábrahám elhunyt: meghalt boldog öregségben, betelve az élettől, és megtért őseihez [175 éves korában] … fiai Iszák és Izmáel temették el őt a Machpéla barlangban, Efronnak, a hettita Cóhár fiának szántóföldjén, Mamréval szemben…” (uo. 25:8–9.).

“Izmáel életkora 137 év volt. Ekkor elhunyt, meghalt és megtért őseihez.” (uo. 17.).

Sára volt az első akit a Machpéla barlangban temettek el. Utána jött Ábrahám, majd Rebeka és Izsák. A Midrás szerint a Machpéla már azelőtt is temetkezési helyül szolgált: ott temették el Ádámot és Évát is, az első emberpárt.

A kommentátorok megegyeznek abban, hogy az Ábrahám haláláról és temetéséről szóló tudósítás itt nincs a történések kronológiai sorrendje szerinti helyén. Honnan tudják ezt? Onnan, hogy egyszerű számítás kimutatja: Ábrahám akkor halt meg, amikor unokái — Jákob és Ézsau — 15 évesek voltak.

Ábrahám ugyanis 100 éves volt, amikor Izsák megszületett. Izsák 60 éves volt, amikor iker gyerekei megszülettek. Ábrahám 175 éves volt, amikor meghalt. Ekkor tehát az ikrek már 15 évesek voltak. Mégis az Írás itt, ebben a szakaszban közli velünk Ábrahám halálát, míg az unokák születéséről csak a következő, Toldot szakaszban értesülünk.

A Midrás szerint aznap, amikor Ábrahám meghalt, főzte Jákob a lencsefőzeléket (1Mózes l25:29.), hogy azt adja gyászoló apjának. A Talmud szerint azért halt meg ekkor Ábrahám, hogy ne lássa, miként szegi meg Ézsau a család hagyományait, és válik “Ézsauvá”. Rási ehhez hozzáteszi, hogy Ábrahámnak tulajdonképpen 180 évet kellett volna élnie, mint fiának, Izsáknak, de az Örökkévaló elvett öt évet életéből, hogy ne lássa Ézsau negatív cselekedeteit, mert ez nem egyezik a “tisztes öregség” (szévá tová) ígéretével.

***

Tudjuk, hogy annakidején Ábrahám — Sára kimondott követelésére — elűzte házából Izmáelt és anyját, a szolgáló Hágárt, aki az ősatya ágyasa volt. Azóta nem sokat hallottunk felőlük. Talán csak annyit, hogy Párán sivatagában élt a vadóc ifjú. Anyja szülőhazájából, Egyiptomból, hozott neki feleséget, ő pedig íjász, illetve vadász volt.

Most, a pátriárka temetésén találkozott a két féltestvér, mégpedig úgy, hogy Izsákot említi elsőnek az Írás annak dacára, hogy Izmáel az idősebb. Bölcseink szerint Izmáel “megtért” — vagyis jó útra tért, és ezt azzal demonstrálta, hogy elfogadta a fiatalabb testvér elsőbbségét, és ezzel az ábrahámi gondolat folytonosságának folytatójaként ismerte el őt. Ezért használ az Írás — Izmáel halálával kapcsolatban — olyan a kifejezéseket, amelyek csak cádikoknak dukálnak.

***

Izmáel haláláról nagyon keveset tudunk. Ibn Ezra említi, hogy nem tudjuk Izmáel halálának okát. Mindössze 137 éves volt és az Írás nem említi hol lett eltemetve. Egy midrási forrás szerint, bélbántalmakban halt meg, miután betegségétől sokat szenvedett, hogy lerója vétkeit.

A Midrás bölcsek fel is teszik a kérdést: Izmáel, aki nem volt valami nagy cádik, mivel érdemelte ki, hogy a Tóra részletesen ismertesse nemzetségeit, 12 fiát, családfáikat, stb? Válaszuk: mivel nagyon messziről, “a sivatag pereméről” jött, hogy megadja utolsó tiszteletét apjának, ezért kapta azt a megtiszteltetést, hogy a Tóra felsorolja nemzettségeit.

A Talmudban és egyéb régi zsidó forrásokban meglehetősen ambivalens vélemény alakult ki Izmáelről. A Talmud elmondja (Pszáchim 119b.), hogy az idők végén az Örökkévaló nagy lakomát rendez a cádikoknak, ahol megkérik Ábrahámot, hogy mondjon áldást egy pohár borra, de ő megtagadja ezt mondván, hogy ő nem érdemes az áldásra, mert leszármazottai között van Izmáel…

Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 5. szám – 2014. július 21.