HÉTRŐL HÉTRE

 

Vége lesz a száműzetésnek

„És álmodott: Egy létra állt a földön, melynek csúcsa az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. És az Örökkévaló áll mellette és szólt: … Én veled vagyok, vigyázok reád bárhol jársz”. (1Mózes 28:12-13, 15).

„ … jön is már [Ézsau] eléd, és négyszáz ember van vele.

Jákob ekkor nagyon megijedt és aggódott…”. (uo.32:7-8)

Jákob közismert látomásában, azaz álmában, számos próféciát kapott Istentől utódait illetően.

   Az egyik prófécián keresztül az eljövendő száműzetésekről értesült Jákob: Látta, amint Babilónia őrangyala 70 létrafokot mászik felfelé mielőtt vissza zuhan. Őt követte Midján őrangyala, aki 52 fokot mászott fel és utána esett le. A harmadik angyal a Görög Birodalom őrangyala volt – a 120. létrafokig jutott, majd lehanyatlott. Jákob megértette, hogy három külön száműzetést kell elviselnie utódainak, és minden egyes létrafok, amin túljutott az őrangyal egy-egy év száműzetést jelent. A prófécia szerint a babilóniai száműzetés 70 évig fog tartani, a midjáni 52 évig, míg a görög 120 évig. ez így is történt évszázadokkal később.

   A Görög Birodalom őrangyalát azonban követte egy negyedik őrangyal is, Róma védelmezője. Jákob értette ebből, hogy lesz egy negyedik száműzetés is, amit ki kell bírjanak a zsidók – ez a jelenlegi gálut. Róma őrangyala csak mászott felfelé a létrán, míg el nem tűnt a szem elől a felhők között. Ezt az angyalt nem látta visszahanyatlani, és ezért nagy rémület fogta el Jákobot – „soha nem lesz vége a negyedik száműzetésnek?” kérdezte az Örökkévalót.

   – „Ha olyan magasra mászik ez az angyal, mint a csillagok, akkor is lehozom onnan mikor eljön az ideje” (ld.Ovádjá 1:4). – válaszolta az Örökkévaló (Midrás Vájikrá rábá 29:2).

   Ezen az idézett ígéreten kívül számtalan alkalommal megerősítette az Örökkévaló, hogy vége lesz a mostani száműzetésnek is. A próféták könyveiben számos helyen találunk erre utalást (ld. például Zchárjá 9:10,. Ovádjá 1:21). De Mózes öt könyvében is van utalás a Megváltásra. Egy példa, amit Maimonidész idéz (Misne tóra, Királyok törvényei, 11:1): „Akkor visszahozza az Örökkévaló, a te Istened fogságban levőidet, és irgalmaz neked, újra összegyűjt téged minden nép közül … ha az ég széléig űzött is el … és bevisz téged az Örökkévaló, a te Istened arra a földre, amely atyáid birtoka volt …” (5Mózes 30:3-5).

Miért félt Jákob?

Egy érdekes dolgot említ a lubavicsi rebbe egyik beszédében (Sááré Emuná, 289-301. old.):

   A fentiekben az Örökkévaló megígérte Jákobnak, hogy „én veled vagyok, vigyázok reád bárhol jársz”.

Mégis, mikor két évtizeddel később útban volt hazafelé, és hallotta a hírt, hogy testvére, Ézsau 400 emberrel jön elébe „ekkor nagyon megijedt és aggódott”. Mi oka volt Jákobnak a félelemre, mikor megígérte neki az Örökkévaló, hogy vigyázni fog rá? Miért nem volt biztos benne, hogy az Örökkévaló meg fogja védeni, bármit is tervez ellene testvére? – teszi fel a kérdést a Talmud ( Bráchot 4a).

   Abból, hogy az Örökkévaló ígéretének dacára Jákob félt, láthatjuk – folytatja a Talmud – hogy nem lehetett teljesen biztos abban, hogy megérdemli-e, hogy az Örökkévaló megtartsa ígéretét. Jákobban azért merült fel a kétely, mert két évtizedig, amíg távol volt nem tett eleget a „tiszteld szüleidet” parancsolatnak. (Egy olyan szent emberben, mint Jákob, még ez a látszólag kis hiányosság is olyan súlyos volt, hogy felmerült a kétely, hogy esetleg nem érdemli meg, hogy az Örökkévaló betartsa neki tett ígéretét).

   Hasonlóképpen bennünk más hiányosságok miatt merülhet fel a kétely, hogy netalántán nem tartja meg az Örökkévaló ígéretét, és nem vet véget a mostani száműzetésnek!

   Ez félelmetes gondolat – lehetséges, hogy örökké szétszórattatásban fogunk élni? Vagy lehetséges, hogy csak részben teljesül az ígéret, és ugyan újra összegyűlnek a zsidók Izrael földjén, de nem épül fel a Harmadik Szentély?

   Nem, erről szerencsére szó sincs, mert nemcsak ígéretünk van az Örökkévalótól, hogy minden körülmények között el fogja küldeni a Megváltót, hanem még egy micvá is van, amiből egyértelműen látható, hogy vége lesz a mostani száműzetésnek, és fel fog épülni a Harmadik Szentély (Maimonidész, Királyok törvényei, 11:2).

   Közismert, hogy 613 parancsolatot adott az Örökkévaló a zsidóknak, hogy azok szerint éljünk. Ugyan nem értjük valamennyi törvény összes részletét, mégis tudjuk, hogy jó oka volt az Örökkévalónak, hogy ilyen parancsolatokat adjon. Vannak előírások, amik csak Izrael területén érvényesek, míg mások csak akkor, amikor áll a Szentély, mégis ad lehetőséget az Örökkévaló arra, hogy valamikor teljesítsük minden parancsolatának minden részletét – hiszen minek parancsolta volna azt a részletet, amit soha nem lehet teljesíteni.?

Védett városok

 

Az egyik parancsolat, hogy létre kell hozni Izrael területén „védett városokat” (Áré miklát), ahová azok menekülhetnek, akik véletlenül öltek meg egy embert (5Mózes 19:1-10). Mivel nem állt szándékukban vétkezni, amíg a védett városban vannak, nem érheti őket semmilyen büntetés vagy bosszú. Ennek a parancsolatnak a részlete, hogy amikor az Örökkévaló megnöveli Izrael területét, akkor ki kell jelölni még három védett várost (ou.8-9). Maimonidesz azt írja, hogy eddig még sose volt alkalma a zsidó népnek teljesíteni ezt a parancsolatot, ami azt jelenti, hogy a jövőben kell, hogy erre lehetőséget kapjunk, Mivel a Tóra örök, és megváltoztathatatlan, nem kérdéses, hogy el fog jönni az az idő, amikor a Messiás összegyűjti a zsidókat Izraelben, felépíti a Harmadik Szentélyt, ezzel lehetővé téve, hogy teljesítsük még ezt a részletet is. Ez a kiemelkedő zsidó vezető, a Messiás fogja megmondani melyik az a három új város, amit védetté kell nyilvánítani. Így érthető, hogy nyíltan, és egyértelműen írva van a Tórában, hogy el kell, hogy jöjjön a Megváltó, aki véget vet az utolsó száműzetésnek is.

   Hogy mikor lesz ez már? Nem lehet tudni, de bízunk benne, hogy nagyon hamar. A zsidó vallás tizenhárom hitágazatának szavaival „Teljes hittel hiszek a Messiás eljövetelében, s ha késlekedik is, minden nap várom eljövetelét”.

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 7. szám – 2014. augusztus 5.