HÉTRŐL – HÉTRE

 

NÁSZÓ: Veszélyeztetett hordárok

    “És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Vedd számba Gerson fiait nemzetségenként és családonként: harmincévestől fölfelé, ötvenévesig, minden hadkötelest, hogy szolgálatot teljesítsenek a Gyülekezés Sátrában…” (4Mózes 4:2l-24.).

A Tóra itt az előző szakaszt folytatja, ahol számba vették a levitákat, egy hónapos kortól és kiderült hogy ők a legkisebb törzs Izraelben: három nemzetségük mindössze 22.300 főt számlál.

Most, amikor a munkára köteles korosztályokat veszik számba, kiderül, hogy ezek aránytalanul még sokkal kevesebben vannak. Míg a Gerson nemzetség férfiai – egy hónapos kortól felfelé – 7500 főt számláltak, addig a munkára fogható korosztályok mindössze 2630 embert állítottak ki, alig többet, mint egy harmad! Még rosszabb volt az arány a Khát családnál, ahol 8600 férfiből csupán 2750 volt munkaképes, kevesebb, mint egy harmad! Még a legjobb arányt a Merári családnál találjuk: itt 6200 összesen a férfi létszámnak több mint a fele volt munkaképes – 3200 fő.

Arról, hogy a levita törzs miért volt oly csekély létszámú, már szóltunk az előző szakaszban. Lehet, hogy a szent munkaszolgálat olyan kvalitásokat igényelt, aminek nem mindenki felelt meg és így a húsz korosztályból – 30-tól 50 évesig – csak a legmegfelelőbb és minden igényt kielégítő személyeket választották ki. Az Írásból kitűnik, hogy a munka nemcsak nehéz, hanem igen komplikált is volt. Honnan tudjuk ezt? Onnan hogy más helyütt azt találjuk, hogy a levitákat már 25 éves korukban mozgósították a szent szolgálatra: “És szólt az Örökkévaló Mózesnek, mondván: Ez a levitákra vonatkozik: a 25 éven felüli levita hadköteles és végezzen szolgálatot a Gyülekezés Sátránál. Az 50 éves pedig kilép a szolgálatból és ne dolgozzon tovább. Szolgálja [ki] testvéreit a Gyülekezés Sátránál, őrizze, ami rá van bízva, de szolgálatot ne teljesítsen. Így szabd meg a leviták kötelességeit.” (uo. 8:24-26.)

A látszólagos ellentmondást, mint rendszerint, a Talmud bölcsek oldották fel a következőképpen: 25 éves korban hívták be a levitákat templomi szolgálatra. Ekkor jöttek be a Szentélybe és ekkor kezdték megtanulni a szolgálat szabályait. Öt éven keresztül tanultak, amíg elsajátítottak mindent, amit tudniuk kellett és 30 éves korukban léptek be a tényleges szolgálatba (Chulin 24a. és Rási szakaszunkban). Innen szűrték le Bölcseink azt a gyakorlati tanulságot, hogy aki öt év alatt nem képes valamit megtanulni – az már nem fog sikerrel járni.

* * *

A szentélyszolgálat nemcsak nehéz, hanem veszélyes is volt – életveszélyes. Az előző szakasz végén (a negyedik fejezetben szintén) olvashattuk a Hajlék alkatrészeire bontásának utasításait. Itt a Szentek Szentjében maga Áron a főpap és fiai a kohaniták végezték a csomagolást: ők fedték be a szent edényeket, a frigyszekrényt, az asztalt, a Menórát és alkatrészeit: az arany oltárt és a hozzátartozó edényeket, stb. Ezeket, lévén a Hajlék legszentebb részei, az egyszerű levitáknak – Khát nemzetség tagjainak, akik hordárokként segítettek – még látniuk sem volt szabad. Ennek megfelelően a kohaniták előbb mindent elcsomagoltak és gondosan befedtek, függönyökkel, takarókkal – akkor jöhettek a levita hordárok, “de ne menjenek be, hogy lássák, amikor eltakarják a szentségeket, mert meghalnak!” (uo. 4:20.).

A figyelmeztetés két részből állott: Nem szabad hozzáérni puszta kézzel a letakaratlan szent edényekhez és nem szabad nézni sem őket. Mindkettőre van történelmi példa: A Bér Semesben lakó izraeliták súlyos büntetésben részesültek, amikor álltak és bámulták a filiszteus fogságból hazakerülő frigyládát (1Sámuel 6:13-20.), míg az érintés, még ha jóhiszeműen és jó szándékkal történt is – okozta Uza halálát, amikor Dávid először próbálta a frigyládát Jeruzsálembe vinni (2Sámuel 6:7.).

* * *

A Midrás elmondja, hogy a Khát nemzetség tagjai tudtak szolgálatuk veszélyeiről: “A frigyládából tűz szikrázott és megérintette a hordárokat akik megperzselődtek – megégtek! – és számuk egyre fogyott. Ennélfogva a khátiak egymást megelőzve szaladtak – amikor kiderült, hogy a tábor utazás előtt áll és a Hajlékot szétszedik – ez fogja az asztalt, a másik a Menórát, a harmadik az oltárt és menekülnek a frigyládától, amiben életveszélyt szimatoltak… így aztán a frigyláda, úgymond, lebecsültetett, az Örökkévaló haragudott rájuk, és ez megint csak nem tett jót nekik… ezért mondta az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak, hogy “szabályozzák a khátiak működését, nehogy kivesszenek a világból… hanem előzőleg jöjjenek a kohaniták, Áron és fiai és igazítsák el a levitákat munkakörükben: mindenkit osszanak be a megfelelő munkába, hogy ne váltogassák egymást egyik feladatból a másiba…” (Bámidbár rábá 5:1.).

Egy más helyen a Midrás egy feltételezett dialógust közöl Mózes és az Örökkévaló között. Mózes kvázi szemrehányást tesz, miért csupán a khátiakat érhető veszélyről beszél a Tóra és miért nincs szó Áron fiainak veszélyeztetettségéről?

Az isteni válasz úgy szól, hogy mivel Áron maga is szentnek minősül (1Krónikák 23:13.) így a Szentek Szentje edényei, mint a frigyláda, nem árthatnak neki és fiainak… míg a khátiak nem szentek, hanem “csak egyszeri hordárok” (Bámidbár rábá 4:21.).

* * *

Nem minden Midrás-bölcs ért egyet azzal a hipotézissel, hogy a kháti leviták megfutamodtak a veszélyes frigyláda hordásától. Isten őrizz, nem így volt – mondja a Midrás (Bámidbár rábá 5:1.) – hanem pont fordítva: annak dacára, hogy veszélyeztetett helyzetben voltak és számuk egyre fogyott, tudták, hogy a frigyláda hordása nagy érdem és mindegyikük futott a frigyládához, otthagyván az asztalt, a Menórát, és az oltárt, mert érdemeket akartak szerezni magunknak, (mit sem törődve a veszéllyel). Aztán nagy viták és kalamajka lett, ami azt okozta, hogy tiszteletlenül viselkedtek a Hajlékban és megint ők húzták a rövidebbet. Ezért mondta az Örökkévaló Mózesnek, hogy rendezni kell a munkájukat, hogy ne veszekedjenek…

Ehhez hasonló esetet egyébként feljegyez a Talmud a második Szentély idejéből is, amikor a kohaniták vetélkedése oda vezetett, hogy bizonyos feladatokat ki kellett sorsolni, mivel a tülekedés nem egyszer szerencsétlenséggel végződött. (Jomá 22a.)

Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 36. szám – 2014. július 30.