HÉTRŐL – HÉTRE

“Minden nemzedékben?” – Minden nemzedékben!

Elmélkedés a peszáchi Hágádá nyomán

    “Ez (az isteni ígéret) az ami állandóan érvényben volt és van ma is. Mivel nem csupán egy nép (az egyiptomi) támadt ellenünk, hanem minden nemzedékben ellenünk törnek, hogy megsemmisítsenek bennünket, de az Örökkévaló – áldott legyen a Neve – kiszabadít a kezeik közül” (Hágádá)

A szöveg jól ismert, de egyúttal elgondolkoztató: nincs itt egy kis költői túlzás? Valóban mindig, minden nemzedékben, minden időkben, meg akarnak semmisíteni bennünket? Hiszen voltak nyugodtabb időszakok is, amikor felvilágosodott, nemes érzelmű népek között éltek a zsidók, olyanok között, akik kiterjesztették az emberi jogok védelmét a zsidókra is, és ily módon a zsidó kisebbség biztonságban élhetett közöttük? Miért kell tehát általánosítani és ezzel túlzásba esni?

* * *

A kérdés jogos, de a válasz magából a Hágádából, illetve a zsidó történelemből megadható rá.

“Nézd csak – mondja a következő bekezdésben a Hágádá – mit akart tenni Lábán Jákob ősapánkkal? Hiszen Fáraó csak a fiúgyermekeket akarta kipusztítani, míg Lábán gyökerestül akarta kipusztítani [a zsidóságot]” .

Lábán mint tudjuk, Jákob nagybátyja volt, és egyben apósa; Jákob két feleségének, Ráchelnek és Leának az édesapja. Mézes-mázos beszédével azt a látszatot keltette, mintha csak Jákob javát akarná, de csalárdsága kiderült, amikor, azt mondta Jákobnak, hogy “a lányok lányaim és a fiúk fiaim… minden az enyém amit látsz” (1Mózes 31:43.), vagyis fiaid, lányaid – az én unokáim – az enyémek, az én szellemi befolyásom alatt kell hogy legyenek.

Isten megjelent Lábán álmában és nyomatékosan figyelmeztette őt, ne beszéljen – tegyen – Jákobnak se jót, se rosszat. (uo. 29.). Bölcseink felteszik a logikus kérdést: Ne tegyen, illetve beszéljen rosszat, ez érthető. Erre figyelmeztetni kellett Lábánt. De miért ne beszéljen, illetve tegyen jót?

Az a válasz erre, hogy a “gonoszok jótéteményei rosszak a cáddikok, az igaz emberek esetén” (Jevámot 103a.).

* * *

Ha Lábán “jót” akar tenni Jákobank, ez rossz, veszélyes és elkerülendő. Mivel Lábán asszimilálni akarja Jákobot és gyermekeit. Azt akarja hogy azok a lábáni normák szerint viselkedjenek, hagyják el az ősi ösvényt, ne merítsenek az ősi forrásból, hanem éljenek a “felvilágosodott” népek normái szerint – ami azonnali asszimilációhoz, vegyes házassághoz, a zsidóság felszívódásához, eltűnéséhez vezet. Ez ellen figyelmeztette Isten Lábánt – nemcsak hogy rosszat ne tegyen az ősapának, de “jót” sem, mert ez a “jó” nem szolgálja Jákob javát…

Ennek alapján érthető a Hágádá: azokban az ún. “nyugodt” korszakokban, amikor a kultúrnépek a zsidók jogait vigyázták – mennyi szellemi károsodás érte a zsidó népet, milyen mértékű elidegenülés történt a hellenista korban, amikor Jeruzsálemet eluralta a szír-görög szellemiség, vagy a német felvilágosodás (Hászkálá) idejében. Fölösleges említeni is, mennyi kárt okozott és okoz napjainkban is a nyugati dekadens szellemiség, amit zsidók majmolnak, anélkül hogy felismernék azt a veszedelmet, amit ez jelent a zsidó nép léte és fennmaradása szempontjából.

* * *

Így tehát sajnos helyes és helytálló a Hágádá azon keserű megállapítása, hogy “minden nemzedékben ellenünk törnek hogy megsemmisítsenek bennünket”. Néha brutális erőszakkal, máskor szép szóval, a “kultúra” és az “egyenlőség” fegyvereivel. Lehet, hogy ez még veszedelmesebb, mert az erőszakos elnyomás. A zsidótörvények, az antiszemitizmus, felismerhetők így lehet védekezni ellenük. A lábáni családhoz tartozás, a “lányok lányaim és a fiúk fiaim” ellen sokkal nehezebb a védekezés. Ehhez zsidó óvodák, iskolák, héderek és állandó és következetes felvilágosító munka szükséges.

Erre mondja a Hágádá, a passzus végén, hogy “de az Örökkévaló megment kezeiktől”, mert az eredményes védekezés az asszimiláció, az elkallódás ellen, csakis isteni segítséggel képzelhető el.

Ehhez kérjük és reméljük Isten áldását.

Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 29. szám – 2014. július 28.