HÉTRŐL – HÉTRE

 

BÖCHUKOTÁJ: Semmi sincs ingyen

    “… ha nem hallgattok reám és nem teljesítitek ezen parancsolatokat, ha megvetitek rendelkezéseimet és undorodtok törvényeimtől … úgy hogy megbontjátok szövetségemet, akkor én is így bánok el veletek: rettenetességeket küldök rátok … hiába vetitek el a magot; ellenségeitek eszik azt meg … és vereséget szenvedtek ellenségeitek előtt … akkor is menekültök, ha senki sem üldöz titeket … összetöröm gőgös hatalmatokat … fegyvert hozok rátok, hogy bosszút álljon a szövetségszegésért … és az ellenség kezébe adlak benneteket … úgy elpusztítom én az országot, hogy még ellenségeitek is megborzadnak tőle. Titeket pedig szétszórlak a népek közé … akik pedig megmaradnak közületek, azoknak a szívében gyávaságot keltek ellenségeik földjén, úgy, hogy üldözni fogja őket még egy szél-űzte falevél zizzenése is; menekülnek, mintha fegyver elől menekülnének … Elbotlanak egymásban, mintha fegyverrel kergetnék őket, pedig senki sem üldözi őket … El fogtok veszni a nemzetek között … ” (3Mózes 26:14-39.).

A fentiekhez nem kell kommentár. Fölösleges aprólékosan részletezve magyarázni, mi mit jelent: aki a zsidó történelmet ismeri, az tudja, hogy itt a Holocaust forgatókönyvét olvasta dióhéjban.

Aki a zsidó történelmet ismeri, az tudja, hogy az itt jövendölt események többször is megismétlődtek az évszázadok során. Az első Szentély pusztulása és az azt követő babilóniai száműzetés; a második Szentély pusztulása és a nagy Churbán, ami milliók vesztét és a zsidó állami függetlenség – akkorra már csak látszat függetlenség – végét jelentette; a Bár-Kochba felkelés leverése és vérbefojtása – mindez nem volt kevésbé tragikus és végzetes, mint a közelmúltban, sokunk szemei előtt lejátszódó Holocaust.

* * *

Az idézett részben egy szerződésről és az annak megszegése esetén érvényes szankciókról van szó. Aki figyelmesen elolvassa a teljes szöveget, nem kis meglepetéssel fogja tapasztalni, hogy a szerződés első, pozitív része fele akkora terjedelmű, mint a büntető szankciók. Mindössze 14 vers, szemben a büntető klauzulák 30 versével. És mit ígér a Tóra annak, aki pontosan betartja a szerződést és állja az Örökkévalóval kötött szövetséget?

    “Ha rendelkezéseim szerint éltek … akkor esőt adok a szokott időben, a föld megadja termését és a mező fája is megtermi gyümölcsét … Jóllakásig ehetitek kenyereteket és biztonságban lakhattok országtokban. Békességet adok az országban, ha lefeküsztök, senki nem riaszt föl benneteket. Kipusztítom a vadállatokat az országból, és fegyveres erők nem hatolnak be országotokba. [Sőt] ti üldözitek majd ellenségeiteket és azok elhullnak fegyvereitek által … Hozzátok fordulok, megszaporítalak és megsokasítalak benneteket és fenntartom szövetségemet veletek … Hajlékomat közétek helyezem … köztetek járok és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek…” (uo. 3-13.).

Amint látjuk, az ígéretek többsége egyszerű, mindennapi, “magától értetődő” dolgok, amelyek minden más, “normális” népnél, maguktól értődnek. Jó termés, biztonság, jóllakás, közbiztonság, stb. Nálunk, zsidóknál, ez nem jár automatikusan – ez mind a Szerződés függvénye. Egyszóval: “Én leszek Istenetek és ti lesztek az én népem”.

Az isteni Szerződés biztosítékokkal is szolgál: “Én vagyok az Örökkévaló Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptomból, hogy ne legyetek többé azoknak a szolgái” (uo.). A zsidó nép tehát Isten szolgálatában áll; ő Isten választott népe, akit a kiválasztás a parancsolatok betartására kötelez.

* * *

“Elbotlanak egymásban” (uo.) – ezt a verset Bölcseink úgy értelmezték, hogy elbotlanak – vagyis kudarcot vallanak, megbuknak – egymás vétkeiben. Innen vezették le a Talmud-bölcsek azt az elvet, miszerint a zsidók kölcsönös felelősséggel tartoznak egymás viselt dolgaiért (Szánhedrin 27b.). Emiatt van az, hogy a zsidók kollektív felelősséget éreznek egymásért és eszerint is cselekszenek. A nem zsidók általában – eléggé furcsa módon – negatívumot látnak ebben a szolidaritásban, a zsidók összefogásáról beszélnek. Amiről valójában szó van, az nem egyéb, mint a kölcsönös felelősség megnyilvánulása, amit – sok-sok évvel Madách előtt – a Talmud-bölcsek úgy fogalmaztak meg, hogy “egy mindenkiért és mindenki egyért”.

A Holocausttal kapcsolatos szokásos kérdést illetően tehát a heti szakasz üzenete világos:

Pontosan az történt, amit a mózesi üzenet több, mint 3300 évvel ezelőtt világosan kimondott: Aki szerződésszegést követ el, annak viselnie kell ezen tette minden szörnyű következményét. A kérdést nem úgy kell feltenni, hogy “Hol volt Isten a Holocaustban?”, hanem “Hol volt a zsidó nép, a zsidóság a Holocaustban?” Mik voltak a Holocaust előzményei, mi lett a következménye a zsidóság elhagyásának, honnan vezetett az egyenes és “logikus” út Auschwitzba?

* * *

Az emberi logika nem érti, nem akarja érteni és nem is képes megérteni mit akart nekünk mondani Isten Auschwitzzal; miért “járt ez nekünk?!” A kérdés azért merülhet így fel, mert a zsidók többsége az elmúlt évszázadban annyira elrugaszkodott a hagyományoktól, hogy fogalma nem volt, mit “üzen” neki a Böchukotáj szakasz, illetve mik a következményei a Szerződés felrúgásának.

Az ignorencia az oka annak is, hogy egyesek azzal “vádolják” az isteni gondviselést, hogy éppen a vallásos, minden parancsolatot betartó Istenfélő emberek – illetve ők is – áldozatul estek a náci őrületnek. A fent említett kölcsönös felelősség jegyében ez érthető és “logikus”, már amennyire a Holocaust logikus lehet.

A kölcsönös felelősség – Bölcseink szerint – azt is jelenti, hogy minden zsidó köteles figyelmeztetni társát, ha látja, hogy az olyasmit követ el, ami ellenkezik a zsidóság tanításaival. Ezt, a Holocaust előtti évtizedekben, bizony elmulasztottuk; bezárkóztunk a szeparatizmus elefántcsont-tornyába és onnan kukkantottunk ki, szánó-sajnáló megvetéssel, el-eltávolodó testvéreinkre, akiket ilyen-olyan elnevezéssel illettünk és alig-zsidókként aposztrofáltunk, amíg csak nem jött Hitler aki nem tett különbséget “ortodox” és “neológ” között.

Ennek nem szabad megismétlődnie. Nem hagyhatjuk, hogy a zsidóság semmibevétele “magánügy” legyen, hiszen mindnyájan egy csónakban ülünk. Aki “maga alatt fúrja” a csónakot, az minden utas életét veszélyezteti…

Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 34. szám – 2014. július 30.