HÉTRŐL – HÉTRE
 

BÁLÁK: A „zsidó” Bileám…

Bileám személyéről, kilétéről igen keveset tudunk. A Talmud egyik traktátusában (Bává Bátrá 14b.) felsorolja, ki írta a Biblia egyes könyveit és milyen sorrendben jelennek azok meg a Szentírásban. Itt azt találjuk, hogy „Mózes írta saját könyvét (vagyis a Tórát), Bilám könyvét és Jób könyvét”. Mit jelent az hogy „Bileám könyvét” (más olvasat szerint „fejezetét”)? Hiszen ez Mózes könyvének, a Tórának része!?

Sokan úgy vélik, hogy egy különálló, apokrif könyvről van szó, melyben Bileám , „próféciája” és beszédei vannak részletesen leírva. Ezt látszik alátámasztani, hogy 1967-ben a Dir-Alási ásatások során előkerült egy felirat, mely i.e. 700-ból származó, Tórán kívüli forrás Bileám létét és személyiségét illetően. Ez egy arameus nyelven írt közlemény, melyben világosan megjelenik Bileám, Beor fia, aki úgy van feltüntetve, mint aki „látomásokat lát és Isten éjjelenként meglátogatja”. A felirat erősen erotikus tartalma a bálványimádó, kicsapongásokat kultiváló kuruzsló tükörképe és megfelel annak a Bileámnak, aki – szakaszunk végén – miután már letett arról, hogy Isten engedélyezze neki a zsidók kiátkozását, hiszen minden átka áldássá vált – visszavedlik azzá, ami eredetileg is volt: arra uszítja a moábita és midjánita vezetőket, hogy lányaik „bevetésével” próbálják erkölcstelenségre csábítani a zsidókat és így aláásni szellemi tartásukat.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ez az a „Bileám könyv” amit Mózes írt, hanem csupán annyit, hogy léteztek más írások is a pogány „próféta” működéséről.

* * *

Rási, a Tálmudhoz írott kommentárjában a fent említett idézethez ezt a magyarázatot fűzi: „[Mózes írt] Bileám próféciájáról és hasonlatairól, annak dacára, hogy Mózesnek és Tórájának erre nem volt szüksége a folyamatos cselekmény leírásához”. Ebből még nem világos, mire utal a Talmud, amikor azt mondja, hogy Mózes, a Tórán kívül „Bileám könyvét” is írta. Rabbi Jomtov Alasvilli (Ritvá) szerint „tűnik igazuk van azoknak, akik szerint ‘Bileám könyve’ nem az a fejezet ami a Tórában van, hanem egy önálló könyv, amit Mózes a Tóránál sokkal részletesebben írt, és ami a Talmud bölcsek rendelkezésére állt.”. Egy kb. 150 évvel ezelőtt Lengyelországban élt kommentátor, Hánoch Zundel ben Joszéf, aki több Midrás gyűjteményre írt magyarázatot, itt eredeti ötlettel oldja fel az ellentmondást: Bileám nem héberül beszélt, ahogy az a Tórában áll, hanem arameus vagy moábita nyelven, hiszen máskülönben a „megrendelő” moábita király, Bálák, nem értette volna beszédét. Mózes volt az aki héberre lefordította a szöveget, hiszen fontos volt hogy a zsidók tudják, nemzedékeken át, hogyan vélekedett róluk a pogány „próféta.

* * *

Az ily módon tolmácsolt Bileám immár nem is csodálkozna, ha tudná, jövendöléseinek egyik szép versét, a zsidók beiktatták imarendjükbe és naponta ezzel kezdjük reggeli imánkat a zsinagógában: ez a Má tovu, vagyis „Mily szépek sátraid Jábob, hajlékaid Izrael” (4Mózes 24:5.) kezdetű vers. A Midrás szerint Bileám akkor kényszerült a fenti idézetre, amikor látta a zsidó erkölcsiség megnyilvánulását a pusztaságban, még a mostoha körülmények között is: „ajtajaik nem nyílnak szembe egymással”, azért, hogy ily módon megőrizhessék a magánélet szemérmességét.

Ez még nem minden. A rendkívül ellentmondásos Bileám (aki a Midrás Rábá szerint Mózessel egy szinten állt, eleget tett Isten akaratának, amikor nem átkozta el Izraelt, de aki ugyanakkor kuruzsló, uszító, és aki pénzért osztja az áldást és az átkot) próféciája sok későbbi kor verselőjét is ihlette. Így született a szombatesti „Királynő búcsúztató” (meláve málká) egyik legnépszerűbb dala, az Ál Tirá. Ez egy ábécé-rendbe szedett 22 strófás mű, melynek minden sora a „Ne félj szolgám, Jákob!” (Ézsaiás 46:2.) szavakkal végződik. A strófák közül azonban legalább hat bileámi idézetet említett, a dicsérő prófécia verseiből válogatva. Ezek közül az egyik már említett Má tovu, a többi Izrael dicséretét említi. Például: Izraelen nem fog a varázslat, Isten nem lát Jákob házában semmi rosszat, uralkodó támad Jákobtól.

* * *

Szavai befejeztével Bileám sietve távozott. Nem vett érzékeny búcsút az átkait „megrendelő” moábita királytól, aki igen csak csalódott, hiszen a neves mezopotámiai varázsló, nem volt képes teljesíteni kérését.

Bileám azonban nem ment messzire. Megállt a szomszédos Midjánban, aki szorosan együttműködött Bálákkal az átok „megrendelésében” és aki – mivel nem volt jelen – nem volt fültanúja az eseményeknek. Itt várta ki Bileám utolsó tanácsának beteljesülését: vajon sikerül-e a zsidókat a peori pogány orgia-kultusz csapdájába ejteni?

Tudjuk, szégyenszemre sikerült Bileám terve, és 24 ezer zsidó esett áldozatául az erkölcstelen pogány orgiázásnak.

Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 41. szám – 2014. július 31.