HÉTRŐL HÉTRE
Álom és álomfejtés

“És József álmodott és elmondta testvéreinek… halljátok csak az álmot, amit álmodtam. Íme mi kévéket kötünk a mezőn, és az én kévém felkelt és megállt, a ti kévéitek pedig körülvették és leborultak az én kévém előtt. Erre azt mondták neki testvérei: Hát valóban király akarsz lenni felettünk, és uralkodni akarsz rajtunk?!… Ezután még egy álmot látott, és elmesélte azt is testvéreinek: íme, még egy álmot álmodtam, a Nap, a Hold és 11 csillag leborult előttem.” (1Mózes 37:5-9.).

Az álmoknak nagy szerepe van e szakaszban, akárcsak a következőben. József álmai nagyban hozzájárulnak testvérei gyűlöletének kifejlődéséhez. Ez a gyűlölet amúgy is nagy, és az atyai szeretet túltengéséből táplálkozik, mely az imádott feleség szerelmetes fiát, Józsefet kivételes bánásmódban részesíti, és a törzsfőnöki szerep örökösének szánja. A tarka köntös csak jelképe ennek a kivételezésnek. József naivan elmeséli szerénytelen álmait, melyek egy 17 éves elkényeztetett ifjonc vágyálmait tükrözik.

Később, amikor József már az egyiptomi börtönben sínylődik, és ott házimunkásként együtt van két magas rangú tisztviselővel, az udvari főpohárnokkal és a fő sütő mesterrel, újra szerepet kap az álom. Mindkettő álmodik, és József megfejti álmukat, mégpedig — mint egyhamar kiderül — helyesen. Amikor a főpohárnok szabadul, megfeledkezik jótevőjéről, és csak két év múlva, amikor a fáraó álmodik és ő keres álomfejtőt, hogy megmagyarázza neki álmai jelentőségét — jut eszébe a “héber ifjú”, akivel a börtönben találkozott. Ekkor az álmodozó ifjú mint álomfejtő jelenik meg, és mint ilyen államférfiúi erényekről tesz tanúságot.

* * *

A Bibliában nagy szerepe van az álomnak. Ábrahámnak látomásban jelenik meg az Örökkévaló, majd mély álomba merül, és vízióban látja a zsidó nép elnyomatásának korszakait (1Mózes 15.).

Abimelech álmában kapja a figyelmeztetést: el a kezekkel Sárától, aki férjes asszony (uo. 20:6.). Jákob álmában létrát lát, mely az égig ér (uo. 28:12.). Nebuchadnezár babilóniai király álma, amit Dániel fejt meg, nagyon hasonlít a fáraó álmára, itt is, ott is jelképesen kell értelmezni, és ennek értelmében megfejteni (Dániél 2.). Lábán (1Mózes 31:24.), Bileám (4Mózes 22:20.) és Salamon király (1Királyok 3.) is álmodtak.

Az Írás nem egy helyen az álmot a próféciával együtt említi. Egyes próféták álmukban kapták az isteni útmutatást, míg mások — nagy héber próféták — ébren, “nyitott szemmel”, “világító tükörben”.

Vannak olyan versek is, melyek az álmok haszontalanságát, értelmetlenségét hangsúlyozzák ki: (“az álmok haszontalanságot beszélnek” — Zechárjá 10:2.). Bölcseink kihangsúlyozták, hogy “az álom egyhatvanad része a próféciának” (Bráchot 57b.). Egy másik Talmud-bölcs viszont úgy véli, hogy “nincs álom hiábavalóság nélkül”, míg rabbi Jochánán szerint “háromféle álom teljesedik be: amit reggel álmodik valaki, amit valaki más álmodik felőle, és amelyik megfejtése már benne foglaltatik az álomban”. Ehhez hozzáteszik, hogy az is, amelyik egymás után kétszer visszatér (uo. 55a-b.).

Racionális felfogást tükröz az amorita Smuél bár Náchméni véleménye, aki azt mondta, hogy “arról álmodik valaki éjjel, amire gondolt nappal”. Az amorita Rává ehhez hozzáteszi, hogy csak praktikus, gyakorlati dolgokról álmodik valaki, de nem arról például, hogyan mászik át az elefánt a tű fokán (uo.).

Mordecháj Jaffe rabbi, a Lövusim szerzője, a heti szakaszra írt kommentárjában megállapítja: “mindenki tudja, hogy az álmok badarságok, hazugságok, hiábavalóságok, és semmivaló igaz nincs bennük, mind csak fantázia…”. Egy másik középkori Talmud-kommentátor, rabbi Sméul Éidelesz (Máhársá) ezzel szemben hitt az álmokban, miként S. D. Luzzatto, a neves filozófus és kommentátor is.

Ami az álomfejtést illeti, bölcseink itt is szkeptikusok voltak, és megállapították, hogy “az álomfejtés a fejtő szájíze szerint történik”, vagyis úgy fejtem, ahogy akarom. Az egyik Talmud-bölcs elbeszélte, hogy egyszer álmodott, és elment mind a 24 álomfejtőhöz, akik akkor Jeruzsálemben működtek, és mind másképp fejtette meg álmát, és mindegyik megfejtés meg is valósult a későbbiekben (Bráchot 55b.).

Vannak, akik egy rossz álom nyomán böjtölni szoktak, hogy semlegesítsék az álom hatását. A Kicur Sulchán Áruch szerint (Ganzfreid, 127:18.) ez nem kötelező, de ajánlatos magába szállni és jótékonyságot gyakorolni.

Nagyünnepekkor amikor a kohénok megáldják a gyülekezetet, akkor a közösség a következő imát mondja az álmokról.

Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 9. szám – 2014. július 21.