HÉTRŐL HÉTRE
A racionálison túl
„És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván: ez a Tóra rendelete, amit az Örökkévaló megparancsolt, mondván : Szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak neked egy teljesen vörös tehenet, hibátlant, amelyen még nem volt járom…
És hintse meg a tiszta a tisztátalant… és miután megtisztította őt a hetedik napon… este már tiszta lesz… És az aki a tisztító vizet hinti… legyen tisztátalan estig”.
A vörös tehén rendelete – ami megtisztítja a tisztátalanokat, és tisztátalanná teszi a tisztákat – felülmúlja minden ember logikáját. Ez az egyetlen micvá, amit még Salamon, a bölcs király sem értett (Bámidbár Rábá 19:3.), pedig ő ember feletti értelmével megértette az összes többi chok magyarázatát.
Vannak, akik kigúnyolják a zsidókat amiért olyan parancsolatokat tartanak meg amiket nem értenek. Ez a válaszunk: „Ez a Tóra rendelete”, azért tesszük ezeket a dolgokat, mert Isten így parancsolta. Más magyarázat nem szükséges. (Jomá 67b.)
A Tóra törvényei három általános kategóriába sorolhatók: az édot, a bizonyságok, a mispátim, a törvények, és a chukim, a rendeletek.
Az édot azok a parancsolatok, melyek olyan elmúlt eseményekre emlékeztetnek, mint a szombat, ami a teremtés hét napjáról emlékezik meg, vagy például Peszách, Sávuot vagy Szukkot ünnepe. Ezeket a parancsolatokat könnyen megérti a racionális elme – valamennyi nemzetnek vannak ünnepei, amik történelmük eseményeihez kötődnek.
A mispétim azok a törvények, melyeket morális megfontolások diktálnak, mint például a lopás tilalma vagy a szülők tiszteletének követelménye. Ezeknek a törvényeknek is mind van logikus magyarázatuk – legtöbbjük minden társadalomban általánosan elfogadott előírás.
A chukim azonban azok a parancsolatok, melyeknek nincs emberi ésszel felfogható alapjuk vagy magyarázatuk. Ezek közé tartozik a vörös tehén rendelete.
Valamennyi előírás felülmúlja logikánkat
A lubavicsi rebbe (Likuté Szichot, XVIII. 229-237. oldal, lásd még Likuté Tóra, Chukát) felhívja figyelmünket arra, hogy ennek a leginkább zavarba ejtő choknak a bevezetésében azt írja az Örökkévaló, hogy „ez a Tóra parancsolata”:
Nem azt mondja az Örökkévaló, hogy „ez egy chok”, rendelet, aminek nincs magyarázata, hanem azt, hogy „ez a[z egész] Tóra parancsolata”. Azaz, ez a parancsolat az egész Tóra lényegét tükrözi, még az édot és mispátim alapja is. Mind a három fajta parancsolat nem más mint az Isteni akarat kifejezése. Még az emberi értelem számára felfogható előírások is valójában ráció felettiek – ezek az előírások is chukim, éppúgy, mint a vörös tehénre vonatkozó törvény. A Tóra az Örökkévaló bölcsessége – és ahogy egy véges, teremtett lényképtelen megérteni végtelen Teremtőjét, éppígy lehetetlen, hogy bármelyik teremtmény megértse az Ő bölcsességét. Az előírások és rendeletek mélyebb, alaposabb magyarázatát csak a Messiás eljövetele után fogjuk megérteni.
Ez nem jelenti azt, hogy tilos teljesíteni a micvákat azért, mert értjük magyarázatukat. Erről szó sincs. Amint az Atyák bölcs tanításaiban áll (1:17.): „a lényeg a cselekedet”, az indoklás kevésbé fontos. A szándéktól függetlenül minden alkalommal, amikor teljesítünk egy isteni parancsot (például cedákával támogatjuk a rászorulókat) szellemi világosságot hozunk a földre és közelebb visszük magunkat és a világot a Megváltás korabeli tökéletességhez.
Az „ez a Tóra parancsolata” vers fenti értelmezése korántsem egyetlen elfogadható indoka a micvák teljesítésének, hanem inkább az ideális indoka. Nem csak a véges, emberi logikát követve kell teljesítenünk valamennyi micvát (beleértve az édotot és mispátimot is), hanem azért is, mert bízunk abban, hogy a végtelen, isteni akarat helyénvaló. Azaz „magunkra vesszük az Ég Királyságának jármát” (kábálát ol málchut Sámájim) és a tőlünk telhető legtökéletesebben próbáljuk meg teljesíteni az Örökkévaló valamennyi parancsolatát, előírását és még a szokásokat is, mert ezekben nyilvánul meg az Örökkévaló akarata.
A miniszter és az inas
A lubavicsi rebbe egy példával szemlélteti a fenti gondolatot (Széfer Hámámárim 5711, 71.oldal, „Álpájim Sáná…”): egy király hűséges alattvalói között több fajta ember található, pl.: van egy tanult, bölcs miniszter, aki a királyi tanács tagja és jól értesült az ország ügyeiben; és egy egyszerű inas is, aki ha tudna az ország ügyeinek valamennyi részletéről, akkor se biztos, hogy megértené mindet. A király megbízza mindkettejüket egy-egy fontos, veszélyekkel és sok nehézséggel járó küldetéssel. A miniszter pontosan tudja, hogy miért olyan fontos küldetése. Érti, hogy küldetésének sikere vagy kudarca hogyan befolyásolja az ország jóllétét és jövőjét. Az inas mindebből semmit nemért – csak feladatának részleteit ismeri, és bízik benne, hogy a király az ország és az alattvalók érdekében kéri tőle, hogy teljesítse feladatát. Mindketten útra kelnek, és hónapokkal később visszatérnek a királyhoz – mindketten életüket is kockáztatva teljesítették a király akaratát.
Melyik alattvaló a hűségesebb? A miniszter, aki értette az okokat küldetése mögött, és tudta miért helyes azt tenni, amit a király tervez, és aki esetleg a király kérése nélkül is így járt volna el; vagy az inas, aki bízott királyában, hogy ő az ország és a nép érdekeit szem előtt tartva határoz?
Az inas a hűségesebb, mert ő saját gondolatait félretéve teljesítette küldetését. Őt csak az hajtotta, hogy a király akaratát teljesítse és teljesen megbízott a királyban, hogy terve helyes.
Az Örökkévaló micváinak nagy része vagy mispátim vagy édot, amiknek értjük a magyarázatát (legalábbis felszínesen). Ez azért jelentős, mert amit meg tudunk érteni, azt sokkal könnyebb magunkévá tenni. Azonban ezeket a micvákat inkább a miniszterhez hasonlóan tudjuk teljesíteni, és nagyon nehéz saját felfogásunkat félretéve azért teljesíteni őket, mert ez az Örökkévaló akarata. Ha a chukim értelme is alászállt volna a racionális szintre, akkor aligha lennénk képesek bármit is az inas magasabb rendű szolgálatához hasonlóan teljesíteni. Ez az amiért van néhány olyan parancsolat, ami meghaladja az emberi értelmet, és ezért kellett, hogy legalább egy micva, a vörös tehén micvája, még Salamon király értelmét is meghaladja.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 37. szám – 2014. augusztus 18.