Táncolunk a sógor esküvőjén

„Örvendjetek, vigadjatok a Tóra örömünnepén, adózzatok tisztelettel a Tórának, mert többet ér az minden portékánál, aranynál, igazgyöngynél is drágább! Örüljünk, vigadjunk Tóránkkal, mert erősségünk és fényességünk!…” (Az ünnepi imából, Sámuel imája – Zsidó imakönyv 408. oldal)

A Szukkot utolsó napja, a Smini Áceret, szó szerinti jelentése: ünnepi gyülekezet. A Midrás hasonlata szerint arra a királyra emlékeztet aki, miután egy többnapos fogadást adott birodalma nagyjainak, majd kegyesen elbocsátotta őket, kedvelt jó barátját visszatartja, mondván neki: maradj még egy napot, most, hogy már mindenki elment, vigadjunk most mi, baráti, bizalmas kettesben.
Ugyancsak a Midrás említi, hogy amíg Szukkotkor a világ népeinek lelki üdvéért hetven ökröt áldoztak, addig a nyolcadik napon, Smini Áceretkor mindössze egy ökröt és egy kost, a zsidóság és a Teremtő közötti szoros kapcsolat jelképeként.
A Smini Áceretnek is egyébként 50 nappal Szukkot után kellene lenni – ugyanúgy, mint Sávuotnak, amely Peszách után van 50 nappal – de a Tóra előbbre hozta, nehogy az esős évszakban kelljen a népnek Jeruzsálembe zarándokolnia… (Psziktá rábá 193.).

* * *

Mint már arról szó volt, a Szukkot Izraelben 8, mindenütt máshol a világon 9 napig tart. Ezért a diaszpórában a Smini Áceret és Szimchát Tóra egy-egy nap, míg Izraelben ezt a két ünnepet egyben ünneplik meg, de a hangsúly a Szimchát Tóra, vagyis a Tóra örömünnepén van. Ezen a napon fejezik be a Tóra olvasását, olvassák fel az utolsó fejezetet, s a következő szombattól kezdik előlről, a Brésittől.
Népmesei történet… egyszer egy tudatlan, de melegszívű falusi zsidó a Szimchát Tóra ünnepét a városban töltötte, ahol elment az ottani templomba. Amikor a hívek a Tórával táncoltak, ő is csatlakozott hozzájuk, lelkesen énekelt, táncolt, sőt kurjongatott hozzá.
Látta ezt a város rabbija, odament hozzá és azt mondta neki: uram, én nem ismerem magát, de úgy tűnik, ön nem azok közé tartozik, akik éjt nappallá téve búvárkodik a Tanban és tanulmányozza a Tórát. S ha ez így van, akkor minek örül annyira, és miért vigad ily lelkesen? Egyáltalán, mi köze van magának a Tórához?
Hogy mi közöm van nekem a Tórához? – mondta a falusi zsidó – hogy én egy egyszerű ám hórec zsidó vagyok? Na és, mondja meg nekem rebbe, ha a sógorom esküvőjére vagyok hivatalos, akkor nem örülök és táncolok az esküvőn, csak azért, mert nem én nősülök?…
A hasonlat világos: A Tóra minden zsidóé. Még azé is, akinek rajta kívülálló okokból nem volt alkalma tanulmányozni. Az ilyen zsidó „táncol sógora esküvőjén”, vagyis részese testvérei Tóra tanulásának és örömének…

A háború folyik tovább

Szimchát Tórakor (Izraelben), és Smini Áceretkor (az egész világon a templomokban csapadékért könyörgő imát mondanak. Arra kérik a jó Istent, ne legyen szárazság, legyen jó termés.
Erre szokta a szaszovi cádik, reb Mose Léjb, mondani:
– Ros Hásánákor és Jom Kipurkor rendezzük lelki ügyeinket, esdeklésünk szellemi életünkre irányul. Smini Áceretkor pedig anyagi dolgainkat próbáljuk rendbe szedni. Erre utal az Írás szava: „a nyolcadik napon ünnepi gyülekezet legyen nektek „. A hangsúly a „nektek” szón van, vagyis most már magatoknak is kérhetitek mindazt, amire a megélhetéshez szükségetek van.
A Sátoros ünnep jellemzője – a vidámság, az örömteljes vigalom. Szukkotot úgy is szokták nevezni, hogy Zmán szimcháténu – Örömünk Évadja. A Sátoros Ünnep első 7 napján jó néhány kötelezettség is jellemzi az ünnepet, az öröm ezek mellett jelenik meg. Smini Áceretkor, ill. Szimchát Tórakor bármilyen külön micvá teljesítése nélkül tölthet el bennünket az öröm érzése.

* * *

Szimchát Tórakor, miközben imádkoznak, körbeviszik a Tóra-tekercseket és táncolnak vele. Az Írásversek, melyeket ilyenkor mondanak, így kezdődnek: „Most már tudod, hogy az Örökkévaló az Egyetlen és nincs rajta kívül más (istenség)”. Ez eredeti héberben azzal a két szóval kezdődik, hogy: „Átá horétá”.
Amikor a berdicsevi Lévi Jichák még ifjú házas volt, és apósa házában élt és tanult – egyik Szimchát Tóra alkalmával őt tisztelték meg azzal, hogy az előimádkozói emelvényen a fenti sorokat elmondja.
Fellépve az emelvényre kezébe vette az előkészített taleszt, hogy magára terítse, de ugyanebben a pillanatban le is tette. Ezt néhányszor megismételte, majd hangosan megszólalt:
– Ha olyan nagy tudós talmudista és olyan nagy chászid vagy, akkor mondd te az Átá horétá-t… majd ezzel otthagyva a pulpitust visszament a helyére.
A gyülekezet nem tudta mire vélni a fiatal rabbi furcsa viselkedését. Köztiszteletben álló apósa nagyon szégyellte magát, de mások előtt nem akarta vejét faggatni. Így aztán, csak amikor hazaértek kért magyarázatot különös magatartására.
– Elmondom őszintén és nyíltan, mi történt velem. Amint ott álltam az emelvényen és éppen fel akartam venni a taleszt, látom ám, hogy ott van velem a „rossz ösztön” és velem együtt akarja mondani az Átá horétá-t. Erre megkérdeztem tőle: ki vagy és mi vagy és mi a te érdemed; milyen jogon akarod mondani te ezeket a szent verseket?
Erre a rossz ösztön kérdéssel válaszolt: És ki vagy te? Mire azt válaszoltam, hogy én Talmud-tudós vagyok. Erre ő is azt állította, hogy szintén az. Megneveztem azokat a rabbikat, akiknél tanultam. Erre közölte, hogy egész idő alatt ott volt velem, így ugyanazoktól szerezte tudását, akiknél én. Majd mikor arra is azt mondta, hogy ő éppoly chászid, mint én vagyok, és ott volt velem mindenütt, amikor a chaszidizmust elsajátítottam, láttam, hogy nem tudom megakadályozni, hogy elmondja az imát, akkor tettem le a táleszt és mondtam neki: Ha te olyan nagy tudós és chászid vagy, mondd magad az Írást és hagyj nekem békét…
Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 51. szám – 2014. november 17.

 

Megszakítás