Maimuni Mózes

A megtérés útja

“Nem a tengeren túl van…” (5Mózes 30:13.)

[1. fejezetet lásd Gut Sábesz I/52. számában. 2. fejezetet lásd Gut Sábesz II/49. számában.]

3. fejezet

Érdemek és bűnök mérlege

1. §. Minden embernek vannak bűnei és érdemei. Akinek több az érdeme, jámbor, akinek a bűne több, gonosz; akinek ugyanannyi bűne van, mint érdeme, az középszerű embernek számít.
Ugyanezen mérték szerint állapíthatjuk meg az országok és az egész világ bűnösségét, vagy erényességét.
2. §. Ha valakinek több a bűne, mint az erénye, rögtöni halált érdemel, amint megírták: “Bűneid sokasága miatt…” Ugyanígy rögtöni pusztulást érdemel az az ország, melynek lakói javarészt bűnösök. Szodoma példájából is láthatjuk ezt: “Szodoma és Gomora jajkiáltása számos és bűnük igen súlyos, leszállok és elpusztítom őket.” De igen súlyos az egész világ helyzete is, ha bűneik számosabbak érdemeiknél, amiként olvashatjuk: “Látta az Úr, hogy nagy az emberi gonoszság a földön.”
A mérleg arányát természetesen nem a mennyiség, hanem a bűnök súlya, minősége adja. Van olyan érdem, amely sok bűnt feledtet és bűn, amely sok érdemet homályosít el. Az egyikről azt olvassuk: “Mivel jó dolgot mívelt…”, a másikról: “Egy bűnös sok jót veszít…” Ezek mérlegelése nem az ember feladata. Isten annak tudója, hogy miként kell a bűnöket az érdemekkel szemben értékelni, mérlegelni.
3. §. Aki bánkódik amiatt, hogy valami jót tett és szívében úgy gondolkozik, hogy “semmi hasznom abból, hogy jó voltam és érdemeket szereztem” az elveszti azt a jogot, hogy cselekedetei elbírálásánál érdemeit figyelembe vegyék. Erről tartották azt, hogy “az igaz ember sem szabadul a gonoszság napján”. Forratlan jellemű, nem igaz ember az, ki jó cselekedeteit utólag bánja meg.
Nemcsak a halál napján, hanem minden újévkor megvizsgálják az ember bűneit és érdemeit. A jámbor életben marad, a gonoszt halálos büntetéssel sújtják, a közepes erényű sorsa Jom-Kipurig függőben marad. Ha addig megtér, életben marad, ha nem, a halálnak szánják.
4. §. Bárha az újévi sófárfúvás kifejezetten bibliai parancs, jelentőségére nézve tanulságos utalásokat nyerünk a Szentírás más helyein is, úgymint: “Ébredjetek alvók álmotokból és szunnyadozók keljetek fel mély alvásotokból és vizsgáljátok meg cselekedeteiteket. Térjetek meg és gondoljatok Teremtőtökre!”. Vajúdó időkben sokan feledkeznek meg örök értékekről, igazságokról és könnyen tévednek meg. “Minden álmuk múló dőreség, haszontalan semmiség.” Ezeknek szól a figyelmeztetés: “Tekintsétek meg lelkeiteket, és javítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket.” “Hagyja el mindenki közületek gonosz útját és helytelen gondolatját!”
A lelkivizsgálat itt vázolt nagy jelentősége arra kell késztessen minden embert, hogy állandóan úgy tekintse magát és az egész világot, mintha a bűnök és az erények egyenlő mértékűek lennének és az ő jó, vagy rossz cselekedetétől függne a mérleg jobbra vagy balra billenése. Az egyikkel maga és az egész világ pusztulását, a másikkal az üdvösséget, a megmenekülést segítheti elő. Erre vonatkozólag mondották: “A jámbor a világ alapja”, – mert ő billenti el és menti meg erényességével a világ helyzetét, sorsát.
Ezért ősi szokás Izraelben a jótékonyság bő gyakorlása és a jócselekedetek minél gyakoribb mívelése az év minden szakában, de különösen a félelmetes napokban, Ros-hasana és Jom-Kippur között. Ugyancsak azért szokás e tíz napon kora hajnalban felkelni és napfelkeltéig a templomokban bűnengesztelésre késztető könyörgő imákat mondani.
5. §. Cselekedeteink fent vázolt elbírálásánál nem veszik figyelembe az először, vagy másodszor elkövetett bűnt. Csak a harmadik esetben elkövetett bűnt veszik számításba. – Ha a bűnünk ezzel több, akkor hozzászámítják az első kettőt is, ha az első két bűnünk levonása esetén az érdemünk több, akkor minden bűnünket az elkövetés sorrendjében megbocsátják. Egyensúlyra billentett mérleg esetén, így a harmadik midig elsőnek számít, mivel a két előző már megbocsátják. Egyensúlyra billentett mérleg esetén, így a harmadik mindig elsőnek számít, mivel a két előzőt már megbocsátották. Ugyanígy a negyedik, az ötödik bűn a számok végtelenjéig.
De ez csak az egyénre vonatkozik, amint olvassuk: “Íme, mindezt háromszor cselekszik a Teremtő az emberrel.” A közösségben elkövetett bűnöknél az első három mindig függőben marad, mert: “Izrael három bűnét (megbocsátom) és a negyediket nem viszonzom (engesztelékenységemmel)”. A fenti számítást tehát a községnél a negyedik bűntől elkezdve eszközlik.
Ha a középszerűnek számító, akinek annyi a bűne, mint az erénye; életében nem imádkozott Tefilinnel (imaszíjakkal) azt bűne súlyossága szerint ítélik meg, de a túlvilági boldogságnak osztályrészese lehet. Ugyanez a sorsa más bűntevőknek, akiknél túlsúlyban vannak bűneik. Elnyerik méltó büntetésüket, de azért részesei lehetnek még a túlvilágnak. Mert “minden izraelita részese a túlvilágnak”, bárha vétkezett, amint megírták: “Néped mindannyian igaz emberek, örökké bírják majd az országot.” Az “ország” szó csak jelképesen értendő. Az élet országáról van szó, s az nem más, mint a túlvilág. Ugyanígy részesei lehetnek a túlvilági boldogságnak a többi népek jámborai is.

Fordította és bevezető ismertetésekkel ellátta:
Klein Károly (Miskolc 1947)

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 49. szám – 2014. november 17.