Pinchász

A zsidógyűlölet oka

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Pinchász, Áron pap fiának, Eleázárnak fia, elfordította haragomat Izrael fiairól, amikor felindulásomnak megfelelően viselkedett. Ezért nem semmisítem meg Izrael fiait felindulásomban. Mondd meg tehát: íme, én békességem szövetségével ajándékozom meg. Övé és utódaié lesz a papság szövetsége örökre, mert féltékenykedett Istenért és engesztelés szerzett Izrael fiainak” (4Mózes 25:10–14.).

Egy chászid bölcselő, elemezve Pinchász megjutalmazását, arra a következtetésre jutott, hogy az, tulajdonképpen, egy bizonyos vétekért járó büntetést volt hivatva kivédeni. Ugyanis, Pinchász – amikor saját kezdeményezésére kivégezte a parázna törzsfőnököt – elkövette azt a bűnt, hogy feljebbvalója – Mózes – előtt és helyett döntött, vagyis pászkenolt. Erre a vétekre a Talmud három büntetést helyez kilátásba:
1. Eltávolítják tisztségéből;
2. Gyermektelenül távozik el a világból;
3. Megérdemli, hogy mérges kígyó csípje meg (Éruvin 63a.).
Mind a három büntetés „ellenszere” bennfoglaltatik az alábbi Írásversben, mely a Pinchász által kapott isteni ígéretet foglalja magában: „…ezért mondd meg neki: íme adom én neki békeszövetségemet. Legyen számára és ivadékai számára örökös papságnak szövetsége…”.

* * *

A Pinchász-Zimri ügy záradékaként Izrael fiai parancsot kaptak, hogy álljanak bosszút a midjanitákon, akik fondorlatos módon tőrbecsalták őket. A csalétek Kozbi, Midján egyik fejedelmének lánya volt. Ő csábította el Zimrit, a simeonita törzsfőnököt. Ennek következményeként halt meg 24 ezer ember járványban.
Azt az Írásverset „…mert a midjaniták ellenetek támadtak, amikor cselt szőttek ellenetek, Peor révén, Kozbi révén, aki midjanita fejedelem lánya, az ő húguk…” (uo. 18.) az egyik chászid rebbe így magyarázta:
„Ez az egyik oka annak, hogy a világ népei gyűlölnek benneteket, zsidókat, Kozbi miatt, a húguk miatt, mert nem vagyunk hajlandók velük összeházasodni, mert ellenezzük a vegyes házasságokat. Ez a gyűlölet látszólagos oka – tette hozzá – mert ha ne adj Isten nem így viselkednénk, a gyűlölet akkor sem hagyna alább…”

* * *

A lizsenszki Elimelech a cselszövést hangsúlyozta, vagyis azt, hogy a midjanita cselszövők a zsidók gondolkodásmódját fertőzték meg azzal, hogy erkölcstelen gondolatokat ültettek a fejükbe. Ez rosszabb, mint maga a vétek, hiszen Bölcseink szerint a vétkes gondolatok súlyosabban esnek a latba, mint a bűnös cselekedetek (Jomá 29a.).

* * *

Clofchád lányainak örökségi pere – a szakasz egyik fő témája.
Az öt lánynak nem volt fiútestvére és apai örökségüket azzal az indokkal követelték maguknak, hogy apjuk – Clofchád, Hefer fia – nem tartozott a Mózes ellen fellázadt pártütők közé, hanem „saját vétkében halt meg”. Mózes nem akart maga dönteni, nehogy úgy tűnjön, előnybe részesíti a Clofchád lányokat, mivel apjuk nem lázadt fel ellene. Mózes tehát felterjesztette az ügyet, s az isteni döntés a lányok kérésének eleget tett: ha a családban nincs fiúgyerek, akkor a lányok az örökösök.
A chászid felfogás kiterjeszti ezt az elgondolást:
A szochotsovi rebbét egyszer felkereste egy özvegyasszony, aki a Din Tóránál akarta igazát bizonyítani. Miközben előadta mondandóját, keserves sírásba tört ki. Ekkor a rebbe felállt, s közölte, nem képes az ügyben pártatlanul dönteni, mert az özvegy könnyei befolyásolhatják őt józan ítélőképességében.

* * *

„És Mózes így szólt az Örökkévalóhoz: Rendeljen az Örökkévaló, a minden embernek lelket adó Isten, egy férfiút, a közösség élére… hogy ne legyen az Örökkévaló közössége, mint a pásztor nélküli nyáj” (4Mózes 27:15–17.).
A vezetés folyamatossága, tulajdonképpen, már biztosítva volt, hiszen Jósua már megkapta feladatul, csak be kellett iktatni.
A chászidok életében a vezetés öröklése sarkalatos probléma. Sok történet szól erről. Íme néhány:
Amikor Báál-Sém-Tov elköltözött az árnyékvilágból, fia, reb Zvi lett az utóda. Mindenki elfogadta őt, s a haszid közösséggel nagy egyetértésben folytatta Báál-Sém-Tov munkáját.
Egy év múlva, Sávuot ünnepén, amikor az egész Szent Társulat együtt volt, reb Zvi felállt és reb Beerhez (aki Báál-Sém-Tov legközelebbi tanítványa volt, később ő lett a mezritsi Mágid) fordult:
– Apám megjelent álmomban és azt mondta, hogy az Isteni Dicsfény és a teljes Égi Udvartartás (pámáljá sel máálá) a tiéd. Ezzel levetette magáról – a vezetőnek járó – fehér ruhát, ráadta reb Beerre, aki nem tiltakozott ellene.
A későbbi nemzedékek egyik neves alakja, rabbi Salom Beer, a lubavitsi dinasztia ötödik leszármazottja így méltatta reb Zvi cselekedetét:
– Reb Zvi közismert volt szerénységéről, s arról, hogy önmagát semmibe vette. Mégis, mekkora lelkierőre volt szüksége, hogy önként lemondjon a vezetésről…

* * *

Mózes, fentemlített kérésében, a vezetőt pásztorhoz, a népet pedig nyájhoz hasonlította.
A guri rebbe, a Szfát Emet c. mű szerzője, ezt így értelmezte:
– A zsidó nép igazi őrzője, pásztora, maga az Örökkévaló, miként a zsoltáros Dávid király is mondja: „Az Örökkévaló az én pásztorom, semmiben nem szenvedek hiányt…” (Zsoltárok 23:1.). A mindennapok valósága, a bajok azonban elfeledtetik ezt az emberekkel, miként a felhők takarják el a napot. Így aztán a cádikokra, a szellemi vezetőkre, hárul a feladat, megmutatni a világnak, hogy a Pásztor él és őrzi a nyáját, a zsidóságot. Ha nincs megfelelő vezető, aki képes ezt láttatni, úgy tűnhet, Isten őrizz, hogy a Pásztor elhagyta őket.
Ezért kérte Mózes Istent, jelölje ki a szellemi vezetőt, hogy ne legyenek abban a (tév)hitben, hogy nincs pásztora a nyájnak…
Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 38. szám – 2014. november 17.