HETISZAKASZ RÖVIDEN

Szakaszunkban (1Mózes 6:9–11:32.) – Noách (Noé) – a fiatal emberiség olyan romlásfokot ért el, hogy Isten nem látta lehetőnek, hogy ez tovább folytatódjon. Rablás, erkölcstelenség, a pogányság kezdeti stádiumai – mindez Bölcseink szájhagyománya szerint alig tíz nemzedék alatt következett be. Az itt leirt özönvíz a büntetése a romlott emberiségnek. Csupán Noách találtatott érdemesnek arra, hogy rajta és családján keresztül az emberiség kis része megmeneküljön és képes legyen kijavítani, amit olyan alaposan elrontott. Ez is csak részben sikerül, mivel további tíz nemzedékkel később újabb botrány vonja magára az isteni haragot: Bábel tornyának építői próbálják keresztezni az isteni szándékot hogy az emberiség benépesítse a földet. Ezek után jelentkezik Ábrám (a későbbi Ábrahám) akiből a zsidó nép első ősatyja lesz. Bálványimádó apa – Terách – fiaként, Ábrám az aki felismeri az egyetlen láthatatlan Isten létét és vállalja hogy “felfedezését” a világ tudomására hozza. Ezért – a Midrás értesülése alapján – Nimród király tüzes kemencébe veti, ahonnan úgy kerül ki hogy a haja szála sem görbül meg.

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 2. szám – 2014. augusztus 5.