Váérá

A Fáraó nem vette komolyan Mózes és Áron fellépését, sőt még szigorított is Izrael fiainak helyzetén. A héber rabszolgák is hitetlenkedve hallgatták Mózes és Áron szavait. Fáraó makacssága nem tört meg, sem az érvelések, kérések, sem a csodajelek láttán. Így megkezdődött a csapások sora. A Nílus tiszta vize, Egyiptom büszkesége, termésének és jólétének záloga vérré változott. A hal mind elpusztult, bűzössé vált a folyam, inni se lehetett a vízből. Hét napig tartott a csapás, de nem okult belőle a király, még rövid időre a sivatagi szent szolgálat tartalmára sem engedte Izrael fiait távozni az országból. Újabb figyelmeztetés után nyüzsögni kezdtek a békák, elárasztva a határt. Ekkor már a Fáraó kérte a békainvázió megszűnését, de a baj elmúlásával megkeményedett a szíve és nem engedett. Ezután féreg támadt emberre és baromra, majd dögvész pusztított. Később Gósen földje kivételével jégeső tarolta a pusztát és mezőt, nem kímélve füvet-fát, állatot, lent és árpát. Fáraó szíve dacos maradt.

  1. G.

Megjelent: Gut Sábesz 6. évfolyam 15. szám – 2015. február 16.