A könyvfesztiválon bemutatták Shlomo Avineri Herzlről szóló könyvét. A műről Toronyi Zsuzsa és Gerő András beszélgetett a szerzővel.

Nem sok olyan magyar történelmi személyt ismerünk, akiről egy másik országban tucat számra neveznének el utcákat, tereket, földrajzi helyeket. Még kevésbé tudunk olyan magyarokról, akik egy másik ország nemzetállami eredetlegendájának központi hősei lennének. Theodor Herzl ilyen személy volt.

Magyarországon méltatlanul keveset hallani Herzlről, a magyar származású újságíróról, aki megváltoztatta a zsidóság történelmét. Mint egy hollywoodi filmben: Theodor Herzl megálmodta, küzdött érte, és ezzel előkészítette Izrael állam megszületését. Mindezt a XIX. század második felében. Ahogy az életéről szóló színmű beharangozója fogalmaz, álma akkoriban „oly lehetetlennek tűnt, mintha ma a Holdon kívánnánk telket vásárolni.”

Hömpölyög a tömeg a Millenárison, a tavaszi könyvfesztivál újabb látogatottsági rekordokat döntöget. Az egyik legnépszerűbb esemény a rendezvényen: a Spinoza Színház vendégjátéka, Theodor Herzlről, aki mintegy 120 évvel ezelőtt képzelte el Izrael állam létrehozását. Az Ann Silberberg és Forgách András drámájából készült előadásra akkora volt az érdeklődés, hogy a szervezők feliratban tudatták: érdemes jóval a kezdési időpont előtt érkezni és helyet foglalni.

Aki egy órával korábban beült az előadóterembe, nem maradt le az izraeli politológus, Shlomo Avineri könyvének bemutatójáról sem.

Regény vagy politikai program?

A könyv egyik méltatója, Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Levéltár és Múzeum igazgatója az 1896-os évből indult ki. Ekkor kezdődnek Magyarországon a millenniumi ünnepségek, ekkor nyílik meg az első zsidó múzeum Bécsben, és ekkor adja ki Herzl a röpiratát az önálló zsidó állam létrehozásáról. – A nemzetállamoknak fontosak a múzeumok, amelyek szimbolikus eredetlegendákat, mítoszokat mutatnak meg, ezzel táplálják a nemzetállami tudatosságot – mondja. Toronyi szerint a muzeológiai logikát követi Avineri könyve is, amikor Herzl szellemi fejlődésének vonalát felrajzolja. – Avineri Lengyelországban született, de életének nagy részét Izraelben töltötte, jól ismeri Herzl mitológiáját, amely Izrael állam életében fontos szerepet tölt be.

herzl-kaiser. kép

– Herzl törekedett arra, hogy a vizualitás erejével hirdesse azt az ügyet, amit képviselt – fejtegette Toronyi, utalva arra az ikonikus képre, amelyen Herz találkozik a német császárral, aki lován ül. Az esemény valóban megtörtént, de az erről szóló kép egy később készült montázs. A múzeumigazgató ezen a példán illusztrálja, hogy az izraeli művészeti akadémia által fémjelzett kultúra elszakad a diaszpóra kultúrájától, és ebben a művészetben Herzl alakja lett az ikonikus figura. Herzl jellegzetes, szakállas alakja ikonográfiai eleme lett az új zsidó művészetnek.

Toronyi Zsuzsa méltatta, hogy a szerző részletesen foglalkozott Herzl naplójával, amelyből kirajzolódik a zsidó állam megálmodójának egész kapcsolatrendszere. – Avineri úgy írja meg Herzl élettörténeteit, hogy kommentálja az eseményeket. Azért, hogy értsük mit jelentenek tágabb kontextusban – emeli ki. Avineri könyvéből kiderül, hogy Herzl néha maga sem tudta, hogy regényt ír-e vagy politikai programot. Ezért is gazdag a könyv, mert a szerző felhasználja Herzl írásait: újságíróként írt kistudósításait, tárcáit, naplóját. Toronyi Zsuzsa muzeológusként hangsúlyozza, hogy a magyarországi gyűjteményben is találhatók Herzl életművéből töredékek. Például olvashatjuk autográf leveleit. – Ez a könyv azért is fontos, mert tovább bonthatjuk Herzl életének rétegeit – összegzi, mielőtt átadná a szót „rétegbontó társának”, Gerő Andrásnak, aki történész szemmel olvasta végig a könyvet, és ebből az aspektusból elemezte a könyvet.

Elismerések és kritikák

Gerő először Bart István fordítói munkáját dicséri. – Megnéztem az angol szöveget is, amely a héber eredetiből készült. A magyar változat sokkal jobb, mint az angol – mondja. Gerő András szerint a könyvből jól kirajzolódik Herzl intellektuális fejlődésének története: hogyan lesz a zsidó nemzetállam megálmodásából olyan intézményes megoldások keresése, amelyek a mai Izrael életét is befolyásolják.

A történész elismerően szól arról, hogy Avineri szakít azzal a dogmával, miszerint Herzl a Dreyfus-per – amelyről tudósította lapját – során megtapasztalt antiszemitizmus hatására fogalmazta meg röpiratát a zsidó állam létrehozásának szükségességéről. Avineri megmutatja, hogy Herzl a monarchia valósága miatt jutott erre a felismerésre. – Herzl nyomán Avineri azt mondja: a zsidó emancipáció egy csődtörténet, így jutott el a cionizmushoz. Száz évvel Herzl után ezt lehet másként is nézni – mondja Gerő, utalva arra, hogy egy másik aspektusból a monarchia aranykor volt a zsidók számára. A könyvből kiderül, hogy Herzl „élénken elutasítja azt az elképzelést, hogy a zsidóság faj lenne”, azt képviseli, hogy „vallás által vagyunk nemzet”. Gerő rámutat, hogy Herzl úgy képzelte: a vallás marad a zsinagógában, és szét lehet választani az államot az egyháztól. A történész e ponton hiányolja, hogy Avineri, noha politológus, nem boncolgatta ezt az ellentmondást (vallás és cionizmus viszonyát), pedig az jelenleg is konfliktusokat okoz Izraelben.

Gerő egy másik kritikát is megfogalmazott: hiányolta a könyvből a társadalomtörténeti vetületet. A történész szerint nem érthető, miért is nem reagáltak érdemben például a magyar zsidók a cionizmusra. – Akkoriban egy városi, polgári zsidó családnak nonszensz volt, hogy menjen el Izraelbe parasztnak. Ez nem volt egy igazi ajánlat – fogalmaz. Újabb kritikai észrevételt téve azt is elmondja, hogy Avineri szerint Herzl nem foglalkozott a zsidók és az arabok viszonyával. A történész szerint a szerző elintézi ezzel a problémát, ahelyett, hogy feltenné a kérdést: amikor Herlz Palesztinában járt, miért nem tűnt fel neki, hogy élnek ott más emberek is? – A cionizmus vágy a nemzeti hazára, de metodikájában gyarmatosító mozgalom volt. A cionizmusnak ez a kolonialista jellege nem jelenik meg a könyvben. Pedig ezt nem szégyen kimondani, ebben nincs semmi különös – részletezte. Hozzáteszi: a történelem fura fintora, hogy a cionizmus két nemzetet hozott létre: a zsidót és a palesztint.

Gerő a későbbiekben sem fukarkodott a kritikai észrevételekkel. – Herzl fantasztikus figura volt, a szerző joga, hogy csak keveset mutat meg belőle. A gyerekei nevét nem említi, a felesége nevét is csak egyszer – sorolja. Avineri nem ír le más fontos neveket sem. Megtudjuk ugyan, hogy nem akar a Neue Freie Presse-től kilépni, mert egzisztenciálisan fontos neki az az állás. Tudjuk, hogy a család feléli Herzl feleségének hozományát. De nem tudjuk, hogy ezek után ki szponzorálta, miközben a zsidó állam megteremtésén munkálkodott.

Hogy azért végül a dicséret se maradjon el, Gerő az eddig megjelent három Herzl-monográfiával összehasonlítva úgy ítéli meg, intellektuálisan Avineri munkája a legerősebb.

Merre halad Európa?

Gerő András kritikai összefoglalója után maga a szerző következett. Az elhangzott észrevételekre érdemben nem reagált, viszont megtudtuk: egyik nagymamája Békéscsabán született. A közönség kedvéért beszélt az első budapesti vizitjéről a hatvanas évekből, amikor a Dohány utcai – ebben az utcában született Herzl – zsinagóga romokban állt, a zsidó múzeum ajtaján pedig a „zárva” tábla lógott. Aztán rátért a könyvre.

– Nagy intellektuális kaland volt Herzl naplóit olvasni – mondta Avineri, aki felidézte, hogyan került látókörébe a napló. Köszönetét fejezte ki a „Naplók” héber kiadásáért felelős szerkesztőinek. Mint fogalmazott, ezeken a személyes szövegeken keresztül értette meg Herzl intellektuális fejlődését. Avineri érdekes párhuzamot vont a Herzl által megtapasztalt XIX. század végi antiszemitizmus és a mai anticionizmus között. Szerinte Herzl életműve napajainkban is aktuális: a zsidó állam megálmodója ugyanis mély válságot érzékelt; a nacionalizmus és az antiszemita megnyilvánulások erősödését látva ma is ugyanúgy fel lehet tenni a kérdést, mint akkor: merre halad Európa?

Herzl gondolatainak aktualitását a mai Izraellel kapcsolatban is megemlítette. Beszélt a nemrég lezajlott választások kapcsán az egységes arab lista megjelenéséről, amelyet az állampolgárok egyenlősége kapcsán már Herzl is elérendő célnak tartott. Avineri a mai Izrael szociális és gazdasági ügyeit is összefüggésbe hozta a Herzlt nyomasztó dilemmákkal. Szavaiból kiderült: nem csak azoknak írta a könyvet, akik az életműre, az intellektuális fejlődésre kíváncsiaknak, hanem azoknak is, akik érteni szeretnék a mai Izraelt és Európát.

ÓMD

Shlomo Avineri: Theodor Herzl és a zsidó állam alapítása

Corvina Kiadó, 2015

Fordította: Bart István