A Netflix új drámája, a „Rough Diamonds”, mely a 150 éve a gyémánt bizniszben utazó Wolfson család sorsát követi nyomon, jelenleg a világ a tíz legnézettebb sorozatai között szerepel. Ez a népszerű sorozat adta az ötletet az aish.com szerzőinek, hogy összegyűjtsenek hat kevésbé ismert tényt a zsidók és a gyémánt kapcsolatáról.
1. Gyémánt a zsidó tradícióban
A Tóra részletekbe menően leírja a főpap – héberül „kohén gádol” – díszes viseletét, melyet a jeruzsálemi Szentélybeli szolgálata közben hordott. A főpap szolgálati ruhájának része volt egy arany mellvért is, melyet 12 drágakő díszített, melynek mindegyike Izrael 12 törzsének egyikét jelképezte. A gyémánt – héberül jáhalom – Zebulon törzsének volt a jelképe (2Mózes 28:18.).
A 18. században élő Jiszráél Báál Sém Tov rabbi, akit a haszidizmus atyjaként tartanak számon, a zsidókat a gyémánthoz hasonlította. A hasonlat gyökere minden bizonnyal azokban a közös tulajdonságokban rejlik, melyek a drágakőben és a zsidó népben egyaránt megvannak: ilyen például a strapabíróság és hajlíthatatlanság, mely utal arra is, hogy a zsidók a sok nehézség és üldöztetések ellenére is kitartottak a Tóra mellett és megőrizték a vallásukat. Nem utolsó sorban pedig, ahogy a gyémántot csiszolni kell, hogy ragyogjon, úgy kell minden embernek keményen dolgoznia magán, hogy a felszínre hozhassa belső csillogását a Tóra-tudással és a felebaráti szeretettel.
2. A legkorábbi gyémántkereskedők
A gyémántkereskedelemről szóló legkorábbi említéseket az i.e. 4. századi szanszkrit művekben találjuk meg. Ezekből tudjuk, hogy a gyémántot Indiában, a Galconda folyó közelében fedezték fel, s azokat már a legkorábbi időktől kezdve nagy becsben tartották.
Indián kívül, a két legkorábban feljegyzett gyémántkereskedő egy zsidó testvérpár, Ábrahám ben Jásár és Abu Naszr Cheszed voltak, akik arab nevükön Abu Sza’d Al-Tusztari és Abu Naszr Fadl is ismertek, feltételezhetően a népes perzsa zsidó közösségből származtak. A 11. században Egyiptomban dolgoztak, luxuscikkekkel, így többek között gyémántokkal látták el a királyi család tagjait.
Miután a középkori Európában a zsidók nem birtokolhattak földet, és a céhek tagjai sem lehettek, sokak munkája a pénzkölcsönzésre korlátozódott. A kölcsönüzletekkor a zsidók többször kaptak zálogba különböző ékszereket, így gyémántokat is, amikor pedig az ügyfelük nem törlesztette adósságát, akkor azok mind az ő tulajdonukba szálltak át. Ezért lehetséges, hogy már viszonylag a korai időktől fogva a zsidó közösség egy-egy tagja drágakő csiszolással és kereskedéssel foglalkozott.
Az ékszerkészítő berendezések viszonylag kicsik voltak, ezáltal könnyedén tudták azokat szállítani, ha a városvezetés hirtelen távozásra szólította volna fel őket. A gyakori kényszerköltözködések egyetlen pozitív oldala pedig a zsidók széleskörű kapcsolati hálója volt, hogy rokonuk, barátjuk, ismerősük élt más helyeken is, ami megkönnyítette a kereskedelmet.
A gyémántkereskedelem két európai központja először az olasz Velencében és a mai Belgiumhoz tartozó Brugge városában volt – amit egyébként „észak Velencéjeként” is szokás emlegetni. S miután mindkét városban jelentős számú zsidó közösség élt, ezáltal a gyémántkereskedelem meghatározó szereplőivé váltak.
3. A csiszolt gyémánt feltalálása
Az általunk ismert, s legtöbbször csak messziről csodált gyémántok a 15. század második felétől léteznek, mióta a zsidó származású Lodewyk van Berken feltalálta a gyémántcsiszolás módszerét 1475-ben. Berken Brugge-ben született, de munkássága Antwerpenhez kötődik, ahol a Netflix új sorozata is játszódik, s ahol a szobra is található.
A gyémánt az egyik legkeményebb természetes anyag, amit ezáltal rendkívül nehéz megformálni. Berken viszont feltalált egy különleges korongot – amit „scaif”-nek nevezett el –, egy olívaolajjal kevert gyémántporos polírozót, mely teljesen átalakította a gyémántipart. Az addigi durva, fénytelen kövek helyett mesésen ragyogó fényes ékszerekké váltak az antwerpeni gyémántok, melyek csiszolását szakmai titokként őrizték az ottani zsidók.
4. A világ legnagyobb gyémántbányája
A brazíliai gyémántok 1730-as felfedezése kétségtelenül növelte az egyre népszerűbb drágakövek piaci világkínálatát, azonban a gyémántkereskedelmet gyökeresen megváltoztató helyszín a mai Dél-Afrika területéhez kötődik, ahol 1867-ben találtak először gyémántot.
A holland búrok akkoriban telepedtek le Kaapvaal Cratonban, az Orange és a Vaal folyók találkozásánál, ahol az addig ott élő Griqua népet kitelepítve földműveléssel kezdtek foglalkozni. A búrok egyhamar felfigyeltek rá, hogy a megművelt föld fehéres-szürke sziklákkal van tele, majd 1867-ben egy Schalk Niekerk nevű gazda jobban szemügyre vett egy csinosabb kődarabot, mellyel fia játszott, s amikor megkarcolt vele egy ablaktáblát, s a kő nyomott hagyott, akkor megbizonyosodott arról, hogy az bizony gyémánt.
A darabról később kiderült, hogy egy 21,25 karátos gyémánt, melyet megmunkálása után Eurékának neveztek el. A felfedezés persze sokakat vonzott Dél-Afrikába, köztük London szegény zsidó negyedének egy zsonglőrködő bohócát, Barnett Isaacs-ot is, aki nemsokára Kimberly legnagyobb gyémántbányásza lett. Nevét Bernato-ra változtatta és két német zsidóval, Alfred Beittel és Ernest Oppenheimerrel kezdett együtt dolgozni, 1888-ban pedig partnerséget kötöttek Cecil John Rhodes-szel, egy angol üzletemberrel, és megalapították a De Beers Consolidated Mines céget; Rhodes egyébként később Cape Colony miniszterelnöke is lett.
Ma már ugyan nem az alapító családok tulajdona, ám a De Beers ma is messze a világ legnagyobb gyémántkereskedelmi vállalata. A ma bányászott gyémántok többsége továbbra is Afrika déli országaiból, a Dél-Afrikai Köztársaságból, Botswanából és Namíbiából származnak, ahol a zsidó tulajdonú cégek ma is központi szerepet töltenek be mind a bányászat, exportálás és polírozás területén.
5. Az antwerpeni zsidók halála és feltámadása
A reneszánsz idején a gyémántkereskedelem legfőbb centrumai egybeestek a korabeli zsidó központokkal. A gyémántokat először Londonba, majd Antwerpenbe és Amszterdamba küldték csiszoltatni. A procedúrát nagyrészt zsidók irányították. Az 1800-as években Antwerpen egyre inkább kezdte háttérbe szorítani Amszterdamot, míg végre a legtöbben már a belga várost emlegették, mint a gyémántcsiszolás és kereskedelem fővárosát. A városban máig virágzó vallási élet folyik, melynek haszid szegletét ábrázolja az új Netflix sorozat is.
Az 1930-as években, a náci térnyeréssel párhuzamosan több zsidó, köztük számos gyémántkereskedő hagyta el Belgiumot (is), s életüket és tudásukat az Egyesült Államokba, Kubába vagy éppen a későbbi Izrael területére mentették át. 1941. április 10-én belgák egy csoportja, a náci propagandától habzó szájjal hatalmas pusztítást vittek véghez Antwerpen zsidó negyedében, 1943-ban pedig az egész belga zsidóságot koncentrációstáborokba deportálták.
A holokauszt idején az ottani cionista ifjúsági csoportoknak néhány zsidót sikerült biztonságban Spanyolországba, illetve Svájcba menekíteniük. Mintegy háromezer zsidó Antwerpenben bujkálva élte túl a második világháborút, ahol az izraelita vallású lakosság 60%-át pusztították el. Belgiumban összesen huszonnyolcezer zsidót pusztítottak el a vészkorszakban.
A belga zsidók a hamvakból kezdték meg az újjáépítést. Ma körülbelül húszezer zsidó nevezi otthonának Antwerpent, közülük sokan haszidok, amiért a várost sokan az utolsó jiddisül beszélő stetlnek is hívják.
6. New York-i és izraeli gyémántközpontok
Mára az indiai gyémántkereskedők és csiszolók jelentősen háttérbe szorították a zsidókat és India messze a világ legnagyobb csiszoltgyémánt exportőre. 2021-ben India 24,7 milliárd dollár értékben exportált gyémántot, míg az Egyesült Államok 14,8 milliárd dollár, Belgium pedig 12,5 milliárd dollár értékben. Az iparágban viszont szintén jelentős helyen áll Izrael, a maga 8,8 milliárd dollár értékű exportált gyémántjával (a következő helyen Oroszország áll, ahol az izraeli érték feléért exportálják a drágakövet).
A számoktól függetlenül a gyémántipar sok országban máig erősen zsidó jellegű. Egy nemrég megjelent cikk szerint például az Egyesült Államokba irányuló összes gyémántimport 90 százalékának a célállomása a New York-i ékszer-negyed, mely az 1800-as években alakult ki Alsó-Manhattan üzleteinek klasztereként. A két világháború között a zsidóüldözések elől egyre több Kelet-Európából érkező zsidó telepedett le ide, de főleg a 47. utcában, akik a negyedet saját jiddis zsargonukban a „strop” nevű másodlagos kő után, melyet nem lehet eladni, „cházeráj”-nak vagy „slok”-nak azaz szemétnek hívnak.
A gyémántkészítés titkos világa a fényesen berendezett bemutatótermek feletti szűk műhelyekben és irodákban folyik. A Tiffany-nál és Harry Winstonnál kalapács alá kerülő luxusdarabok sokszor ezekben a legszegényesen kinéző helyiségekben kezdik meg pályafutásukat.
Nemzedékek óta zsidó gyémántkészítők és kereskedők határozzák meg az ipart, gyönyörű ékszereket ajándékozva a történelemnek. S miközben az ipar új országokban, új emberek veszik át, érdemes egy pillanatra betekinteni az évszázados gyémántkészítő hagyománnyal rendelkező zsidó családok életébe…
Fotó: Edgar Soto