Reb Ánsel, mint a haszidok többsége nagy szegénységben élt, ám amikor nyomora már szinte elviselhetetlenné vált, s az éhenhalás veszélyeztette őt és családját is, elhatározta, hogy elzarándokol Medzibusba a mesteréhez, a nagy Báál Sém Tovhoz, aki oly sok emberen segített már, hátha őt is el tudja látni valami jó tanáccsal. 

A Báál Sém kedvesen fogadta őt, s azt javasolta neki, hogy térjen mielőbb haza, és próbálkozzon meg a legelső üzlettel, melyet ajánlanak neki. Reb Ánsel pedig olyan örömmel indult haza, mintha legalábbis pénzzel tömött zsákot kapott volna, s alig, hogy falujába ért, egy ismerőse elújságolta neki, hogy a szomszédos Cernikovban, a faluvégi kocsma mely évek óta üresen áll, most jutányos áron kiadó. Reb Ánsel ezt a rebbe tanácsa jelének tekintette és rögtön felkereste a földesurat, hogy az hajlandó lenne-e

pálinka/Pel – Job Bt Miskolc

megelőlegezni neki a bérleti díjat. Szerencséje volt, mert a nemesember rábólintott, hogy reb Ánsel csak utólag fizet. Azonban a haszid hirtelen örömére hamar bánat telepedett, mert rájött, hogy eddig ez szép és jó volt, de valójában arra sincs pénze, hogy pálinkát vegyen… Mégis, úgy tűnt ez reb Ánsel szerencsenapja, mert a földesúr nagyvonalúan legyintett, és zálogért cserébe meghitelezte neki a pálinkát.

Harmadnapra Reb Ánsel és felesége már nagyban mérték az italt a kicsinosított kocsmában, és bár gazdagok nem lettek, de a mindennapra való falatot megkeresték, sábeszkor pedig a diós hal mellé jutott bőven húsétel is. És mi kellhet ennél több? Szerényen, de szépen éltek, egy napon pedig nagy meglepetés érte a házukat.

A Báál Sém Tov látogatott el hozzájuk, s bár reb Ánsel a Gemóre méretes fóliánsa fölé görnyedve tanult, rögtön megérezte, hogy a belépő nem egyszerű ember.

Amikor megpillantotta a vendéget, rögtön rohant mestere elé, de még mielőtt szólni tudott volna, a rebbe utasította, hogy készítsen ízletes vacsorát a legjobb alapanyagokból, amik csak a házában vannak, majd amikor elkészült az étel, arra kérte haszidját, hogy keresse meg neki azt a tubákos szelencét, melyet az odafelé úton veszített el az erdőben. A kereséshez odaadta lovát és egy gyertyát is, mert addigra már az őszi nap leáldozóban volt, s hamarosan sötétség borította be a vidéket.

Reb Ánsel órákon át igyekezett megtalálni a kis szelencét, de mégsem lelte meg. Már éppen vissza akart fordulni, amikor egyszer csak segélykiáltások ütötték meg a fülét. A hang irányába vezette a Báál Sém lovát, majd a gyertya fényében egyszerre megpillantotta, hogy az úttól nem messze, a lápban egyre mélyebbre süllyed egy elegáns hintó a lovaival és utasaival együtt. A lovak prüszköltek, próbáltak kiszabadulni a mocsárból, de minél jobban erőlködtek, annál kilátástalanabbá vált helyzetük. Reb Ánsel hirtelen ötlettől vezérelve egy kantárral a rebbe lovához kötötte a kocsit, s csodálatos módon, mintha csak láthatatlan kezek emelték volna ki a bajban lévőket, az uraság és hintója a szárazra kerültek.

A veszedelem elmúltával reb Ánsel alázatosan megkérdezte, hogy kit tisztelhet az uraságban, mire az azt felelte, hogy ő nem más, mint a trónörökös. Ezt hallván az egyszerű haszid még mélyebben meghajolt, s felajánlotta szerény otthonát, hogy ott megszárítkozhatnak és kipihenhetik magukat. A trónörökös elfogadta a szívélyes invitálást, Báál Sém Tov pedig utasította a kocsmárost, hogy adja oda nekik a vacsorát, melyet a herceg jó étvággyal elfogyasztott majd nyugovóra tért.

Másnap reggel a Báál Sém figyelmeztette reb Ánselt, hogy a trónörökös hiába kínál neki bármit cserébe, hogy megmentette az életét, ne kérjen semmit. Így is történt, amikor a herceg megkérdezte, hogyan hálálhatná meg a kocsmáros hősiességét és jóságát, a haszid alázatosan visszautasította a jutalmat, mondván épp elég megtiszteltetés volt neki vendégül látnia egy ilyen nagy urat. Erre a trónörökös feljegyeztette írnokával a férfi nevét, „Reb Ánsel, Códik fia, Cernikov falu kocsmárosa”,  majd elhajtottak.

A rebbe ezután megkérdezte, hogy van-e pénze „pidjen”-re [„pidjon hánefes”, a lélek megváltása, adomány, melyet a rebbéknek szokás adni a tanácsaiért cserébe – szerk.], mire reb Ánsel összeszedte azt a pár garast ami a háznál volt, odaadta a Báál Sémnek, aki megáldotta őt, majd titokzatos mosollyal távozott ő is.

Nagy örömmel ült le Tórát tanulni a haszid kocsmáros, de nem volt ilyen felhőtlen az öröme feleségének, Jocheved asszonynak, aki mérgelődött, hogy a férje miért nem kért valami jutalmat a trónörököstől, hiszen megérdemelte volna, s ráadásul még az utolsó fillérjeiket is odaadta a rabbinak, most pedig itt állnak pénz és ital nélkül. Alkalmuk lett volna gazdaggá válni, de szegényebbek lettek, mint voltak. Ráadásul éppen ekkor toppant be Ivanovics, a kocsma legjobb kuncsaftja egy pohár pálinkáért.

pálinka/Opera Garden Hotel & Apartments

Az asszony félve ment férjéhez, hogy most mi tévők legyenek, mire reb Ánsel azt javasolta, hogy egy pohár vízzel öblítse át a pálinkáshordót, az ad még valami szesz ízt, s elkerülhetik Ivanovics haragját.

Jocheved így is tett, majd félve nyújtotta át a poharat, és egyenesen rettegni kezdett, amikor Ivanovics az első korty után döbbent képpel megmeredt. Rájött. Biztosan rájött a csalásra, s most jön csak az igazi baj! De a kuncsaft nem kezdett törni-zúzni, helyette felhajtotta a pohár tartalmát, majd még egyet kért, hogy ilyen jót még nem ivott. Az asszonynak teljesen elkerekedtek a szemei, de újból kiöblítette a hordót, mire Ivanovics azt is lehúzta, fizetett majd boldogan távozott. A kocsmárosné erre belenyalt a hordó vizezett tartalmába, s érezte, hogy ilyen erős pálinkát tényleg még soha nem mértek náluk, szaladt is a férjéhez, aki viszont cseppet sem csodálkozott.

„Mégis mit csodálkozol? Csodák sokasága nő ki onnét, ahová csak a Báál Sém Tov lépett, mint eső után a dús fű, úgy nőnek a csodák a lába nyomában.”

Megtöltötték az egész hordót vízzel és utána megint csodálatos pálinkát csapoltak belőle, majd akárhányszor megismételték ezt, mindig így történt. El is ment a híre a jó italnak, a forgalmuk megsokszorozódott, tehetős emberek lettek. 

S a legenda már így is szép kerek lehetne, azonban történt még egy fordulópont. Évekkel később, amikor a kocsmát már takaros fogadóvá alakították, megszállt ott két kalmár is, akik közösen béreltek szobát. A éjszaka csendjét, amikor már mindenki nyugovóra tért, egyszer csak éles jajkiáltás törte meg. A vérfagyasztó kiáltás a kalmárok szobájából jött, az egyikük jajveszékelt a másik felett akit baltával agyoncsaptak, amikor pedig reb Ánsel a segítségére sietett, azt mondta neki a kalmár, hogy a tettes már kisurrant.

Hajnalban jöttek a csendőrök nyomozni, és a „tettest” egyhamar el is fogták. A kalmár ugyanis azt mondta nekik, hogy a gyilkos nem más, mint a kocsmáros! Reb Ánsel pedig hiába bizonygatta ártatlanságát, láncra verték és bebörtönözték. A bíróság pedig hamar döntést hozott, a kalmár szavának hittek, s a kocsmárost bitófára ítélték. 

Reb Ánsel pedig igyekezett megőrizni hidegvérét, nem elbúsulni, bízni az Igazságos Égi Bíróban, ha már a földi bíróság ellene döntött. A kivégzése előtti éjszaka álmot látott, melyben a nagy Báál Sém Tov jelent meg, aki mondta neki, hogy folyamodjon királyi kegyelemért.

Akkoriban már az az ember uralkodott, akit még trónörökös idejében megmentett a kocsmáros, s amikor meghallotta a király a „bűnös” nevét, nemcsak, hogy azonnal megkegyelmezett neki, de parancsba adta, hogy a bíróság újabb nyomozást indítson az ügyben – „Lehetetlen, hogy bűnös legyen az az ember, aki egykor önzetlenül megmentette az életem.”

Reb Ánsel szabad lett, és az igazi bűnös kilétére is hamarosan fény derült. A galád gyilkos a szerencsétlenül járt kalmár társa volt, aki anyagi haszonért ölte meg barátját.

Beteljesült a régi igazság: aki másnak vermet ás, az maga zuhan bele.

Így került a gyilkos kalmár a reb Ánselnek készített akasztófára.

A kocsmáros aztán egy audiencián köszönte meg a király jóságát, aki szívesen fogadta őt és egy nagy birtokot is adományozott neki. Így lett reb Ánselből – a szinte egész életében segítségre szoruló emberből – a rászorulók újabb segítő atyja, mert az Örökkévaló nem hagyja el azokat, akik igaz szívvel bíznak benne!

Az egri Reb Hoch Lajos közlése alapján.

Címlapkép:  Todd Diemer on Unsplash

Megszakítás