A Chábád közösség tagjait, de még akár az alkalmi vendégeket is áthatják azok a sokszor valamilyen megfoghatatlan feszültséggel teli dallamok, melyek annak előadóit és hallgatóit magasabb spirituális szintre emelik. A gyakran szótlan dallamok meghatározzák egy-egy esemény hangulatát, legyen szó meditációs hangzású nigunimról [„dallam”, egyes számban: nigun – a szerk.] ima közben, győzelmi menetekhez hasonló, a jom kipuri böjt végét kísérő dallamokról, vagy akár a menyasszonyt és a vőlegényt a hüpe alá kísérő melódiáról. Mint a levegő a fák lombkoronáját, úgy járják át a dallamok a Chábád közösség mindennapjait.
A Zsidó Zenéért Amerikai Társaság keretében dr. Michel Klein és dr. Ellen Koskoff etnomuzikológusok nemrég Zoomon tartottak egy előadást a Chábád nigunim identitásformáló hatásairól. Klein reményét fejezte ki, hogy a hallgatóságnak sikerült átadni nem csupán a Chábád nigunim gazdagságát, de át is érezni, hogy „a dallamvilág milyen hatalmas szerepet tölt be az életünkben”. „A nigunim az identitás felépítésére és kifejezésére használjuk.” – mondta Klein a Chabad.org-nak.
„Identitásunk mindazon alapul, hogy mi mindennel vesszük körbe magunkat, hogy mit hallgatunk, hogyan öltözködünk, hogyan beszélünk, hol élünk, mit tanulunk, kivel lépünk kapcsolatba. A nigunim hallgatásával és előadásával megerősítjük haszid identitásunkat, tágabb kapcsolatunkat a Chábád közösséggel és a Rebbével [Menáchem Mendel Schneerson rabbihoz – szerk.].”
Ellen Koskoff, a 2000-ben napvilágot látott Music in Lubavitcher Life című könyv szerzője felidézte azt a három évtizedet, melyet a Chábád-haszidok zenéjének dokumentálásával töltött; neki még szerencséje volt élőben részt vennie a Rebbe egy-egy fárbrengenjén, illetve a Menáchem Mendel rabbihoz legközelebb állók Crown Heights-i otthonaiban intim, családi közegben kutatni a közösség dallamvilágát. Koskoff hozzátette, hogy
a nigunim segítségével a 21. század viszonylagos békéjében élő Chábád-haszidok „kötődni tudnak a stetlekben élő elődeikhez”, akiket sokszor üldöztek.
Újabb zenék előállítása és korábbiak lejegyzése régóta hangsúlyos törekvés Chábád körökben.
A Nichoach zenei társaságot a hatodik lubavicsi rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi személyes kérésére alapították meg, és úttörő szerepet játszott abban, hogy az évszázados dalokat újjáélessze többek között azáltal, hogy elkészítette és széles körben elérhetővé tette a Songs of the Lubavitcher Chassidim lemezeket.
Az első gyűjteményt még 1949-ben adták ki, de a lemezek mai napig bestsellernek számítanak.
Zeneileg a Chábád dallamok a hagyományos nyugati hangmagasságkészletet (más néven diatonikus hangmagasságkészlet) használják, ellentétben több, más kelet-európai zsidó zenével melyek a kevésbé gyakori negyedhangokkal operálnak. Klein a vájt fülűek kedvéért azt is hozzátette, hogy a Chábád dalok gyakran a harmonikus moll és az ukrán dór skálán belül mozognak, mely különösen merengős hangulatot kölcsönöz azoknak.
Klein azt is elmagyarázza, hogy egy dalt leginkább az előadásmód tesz valódi nigunná. Vagyis, „egy nagyon egyszerűen elénekelt nigun száraz és élettelen marad. Azonban élet és ihlet járja át ha azzal az egyedi stílussal adjuk elő, mellyel a haszid közösségben is éneklik.” Nem csupán a különböző díszítések, hajlítások és hangszín meghatározók, de a fizikai gesztusoknak is nagy szerep jut, így például a tapsolás és az asztalon való dobolás is életre keltik a nigunt.
A különböző zenei előadásmódokat Michel Klein a spiritualitás szemszögéből magyarázza: „A zene egy spektrum; van olyan zene ami felemeli az embert és van olyan, ami lehúzza. A Chábád nigunim egyetlen célja, hogy feljebb és feljebb emeljen.” Egy másik fontos eleme a haszid dallamoknak a harmadik lubavicsi rebbe, a Cemách Cedek egyik tanításában gyökerezik, mely azt tanította, hogy amikor valaki elénekel egy dalt, akkor lelke egyesül a dal szerzőjének magasabb lelki szintjével.
A Chábád nigunimot pedig nem mások komponálták, mint a közösség korábbi haszidjai és rebbéi, így az éneklők egyesülhetnek nagy elődeikkel.
„Ha a szavak a szív tollai, akkor a dal a lélek tolla.” – tanította a Chábád alapító rebbéje, a Liadi Snéor Zálmán rabbi. Klein pedig ezt a mondást azzal magyarázza, hogy a Chábád gondolkodás spirituális narratíváit a nigunim éneklése fejezi ki. A 19. századi haszid mester, Reb Hillél Paritcher azt mondta, hogy a Chábádban a nigunim és a haszid filozófia összefonódik, szimbiotikus kapcsolatban állnak egymással: „Akiben nincs affinitás a zene iránt, annak a haszidizmushoz sincs.”
A nigunim spirituális felemelő ereje személyes élmény volt Klein számára. A 33 éves férfi a New York állambeli Middletownban nőtt fel, egy hagyományhű, de nem különösebben vallásos zsidó családban. „Mindig is pozitív viszonyban voltam a judaizmussal” – jegyzi meg Klein, de csak akkor kezdett komolyan foglalkozni a vallással, amikor az Ithaca College-be ment tanulni és az ahhoz közeli Cornell University-n kapcsolatba került a Chábáddal.
Klein egy sábeszkor ellátogatott a Cornell kampuszára melynek Chábád részlegét Eli és Chana Silberstein vezeti. Ott hallott először nigunimot, melyek egy életre megváltoztatták. „A szívembe hatoltak, igazán inspiráltak. Ettől a szombattól kezdve felhagytam a hús- és tejtermékek közös fogyasztásától, lemondtam a sertéshúsról és a kagylóról is.”
Ekkor Klein másodéves volt. A következő évtől már csak kóser ételt evett és kipát viselt. Ugyanakkor egy templomban játszott orgonán és egy színházban is dolgozott mely szombatonként is fellépett. „Jármülke (kipa) volt rajtam, Tórát tanultam és rossz érzéssel töltött el a szombati fellépés. Talán nem kellene sábeszkor ezt tennem. Talán nem kellene egy templomban játszanom, egy vallásos zsidó fiúnak nincs ott helye.” Feladta hát addigi álmát, hogy zenei színházrendező legyen és elkötelezte magát a vallásos élet mellett, de ő még ennél is többet akart.
Tanulmányaiban egy év szünetet tartott és a jeruzsálemi Majanot Intézetbe iratkozott be. „Jesivára megyek, itt nem a zenére fogok koncentrálni” – mondta magának Klein, de azon kapta magát, hogy szabadidejében zsidó zenét komponál. A jeruzsálemi év után visszatért az Egyesült Államokba, és a Morristownban lévő Tiferes Bachurimban tanult. Majd megnősült és feleségével egy ideig Crown Heights-ben élt, aztán az UCLA posztgraduális iskolájában doktorit írt a haszid zenéről.
„A nigunim nemcsak a Chábád-haszidoknak való, hanem mindenkinek. A nigunim spirituális ereje valóban felébreszthet, mint ahogy tette ezt velem is.” – zárta személyes hangvételűre terelődött beszámolóját Klein.
