Mi várható Szentendrén a korlátozások megszűnésével, milyen újítások lesznek és mire tanított az elmúlt időszak? A szentendrei Cháj Galériának és zsinagógának a vezetőivel, Myers Mendy rabbival és feleségével, Tziviával beszélgettünk.
MTZ: A járvány kitörése előtt nagyon sok ötletünk volt, hogy hogyan pezsdíthetjük fel a zsidó kultúrát a környékünkön, azonban a koronavírus miatt nem folytathattuk, amit elkezdtünk, pedig a purimi ünnepségünk annyira jól sikerült, hogy minket is rengeteg energiával és kreativitással töltött fel. (interjúnk még a korlátozások teljes feloldása előtt készült)
– Mitől volt különleges az esemény?
MTZ: Hozzánk Szentendréről, Pomázról, Tahitótfaluból és Leányfaluról jönnek. A környéken nagyjából száz zsidó család lakik, és Purimkor megtöltöttük a zsinagógát: negyvenheten ünnepelték nálunk a Purimot. Ilyen még nem volt az alig öt hónap alatt, azóta, hogy elkezdtük a működésünket Szentendrén. Jöttek családosok, fiatalok, idősebbek, nagy örömünkre minden korosztály képviseltette magát. A felnőtteket koktélokkal vártuk, míg a kicsik festhettek, kézműveskedhettek az esemény alatt.
MM: Közismert a zsidó bölcsek azon szemlélete, miszerint Purim ünnepén addig kell alkoholos italt fogyasztani, amíg az ember nem tudja megkülönböztetni a becsületes Mordechájt a hitvány Hámántól. Ráadásul Purimkor micva vidámkodni, erre elég jól rásegít egy-két pohár ital, innen jött az ötlet, hogy koktélokkal ünnepeljük idén a Purimot. Az egyik legjobb a hámántáska koktél volt.
– Hámántáska koktél? Elég bizarrul hangzik…
MTZ: Így elsőre valóban bizarrnak tűnhet, a gin alapú ital, amit a hámántáska inspirált. Volt benne lekvár és mák is. Ezt a két összetevőt összefőzik, kihűtve hozzákeverik a ginhez, hozzáadnak még egy friss szilvát, és így szolgálják fel Y alakú pohárban – ami a hámántáska formájára asszociálható. Ez adta az alaphangulatot. Volt még egyébként whisky alapú csokoládés koktél, illetve nem feledkeztünk meg a kisebbekről sem: nekik misloach mangót szolgáltunk fel, amely a nevéből adódóan egy mangó alapú gyömbéres ital.
– Úgy tűnik, nem egy megszokott purimi ünnepség volt Szentendrén…
MTZ: Az biztos! Megila-olvasással kezdődött a program, aztán jött a koktélbemutató, és közben Yitzhok Moully, amerikai haszid festőművész, purimi ihletésű, pop-art stílusban készült festményeiből mutattunk be néhányat. Szeretnénk, ha a festmények révén minél többen megismerkedhetnének a zsidó vallásfilozófiával, ezért is gondoltunk arra, hogy a kiállítást a pandémia végén újra megnyitjuk. Nagyon várjuk már, hogy véget érjen a járvány, mely mindenki életére óriási hatással van.
– Most, hogy néhány korlátozásnak már vége, mi marad a régiben és milyen újdonságok lesznek Szentendrén?
MTZ: Érezzük mi is, hogy ebben az időszakban még jobban elkél a segítség, ezért kitaláltuk, hogy segítjük az itteni zsidó családokat: Peszáchra csomagot állítottunk össze, sábeszekre pedig frissen sült, házilag készített barheszt és gyertyákat juttatunk a családoknak. Lelkileg is segítünk annak, akinek szüksége van rá, illetve vallási gyakorlatokban adunk segítséget. Egyelőre a közös imák elmaradnak, de már nem kell sokat várni, hogy újra megnyissuk kapuinkat. A nyitásnál fokozottan fogunk figyelni, hogy mindig legyen mindenhol kézfertőtlenítő, és szellősen is fogunk elhelyezkedni. A kidus valószínűleg egyelőre elmarad. Talán a zsinagóga ajtaja is nyitva lehet, ugyanis a kertünkből nyílik a bejárat, ahova külső szemlélődő nem láthat be. Aki kér, annak tudunk biztosítani maszkot is. Fontos számunkra a közösség, és a járványt is komolyan vesszük.
– Mit lehetett tanulni az elmúlt pár hónapból?
MM: Minden, ami történik, lecke mindannyiunknak. Az elmúlt néhány hónap példa nélküli eseményeit követően, most úgy tűnik, a helyzet kezd normalizálódni. Folytatni kell az összes múltbeli tevékenységet; nem váltak kevésbé fontossá, mint amilyenek korábban voltak.
Ennek ellenére számos lényeges tanulság levonható a szigorításokból: az egyik a közösség jelentősége. Rengetegen estek depresszióba, sok konfliktus született karanténban a világ minden táján. Kiderült, hogy súlyosan alábecsültük a barátság és a közösség fontosságát: magától értetődőnek tekintettük őket. Ha továbbmegyünk, ezt a leckét szívből kell vennünk, jobban értékelnünk kell barátainkat, és nagyobb figyelmet kell fordítanunk a körülöttünk lévő emberekre; soha nem tudhatod, kinek az életét tudod jobbá tenni.
Egy másik lecke a hit hatalma. A COVID-19 kitörése, az úgynevezett „fekete hattyú”-esemény, sok ismeretlennel, kételkedéssel, félelemmel és félrevezető információval járt. Eljutott egy olyan ponthoz, ahol nem tudtuk, mit hoz a holnap. Ezekben a helyzetekben az istenbe vetett hit felbecsülhetetlen értékű eszköz, amely segít megbirkózni a bizonytalansággal. Bár nem mindig válaszol a kérdésekre, megerősíti bennünk annak felismerését, hogy a világban rend van és nincs káosz. Van, aki mutatja a helyes utat. Ez sokkal kevésbé teszi félelmetessé az ismeretlent. Ahogyan az örök érvényű zsoltárok könyvében is írva van: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.”
A harmadik lecke a napi tevékenységeinkkel kapcsolatos: ha ez egyszer megtörtént, máskor is meg-
ismétlődhet. Ezért a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a kommunikációra, a tanulás digitális eszközeire és magára a tanulásra. Tavaly kifejlesztettük és közzétettük a SynaGo nevű magyar nyelvű zsidó alkalmazást, amelyen zsidó híreket olvashatunk a világ minden tájáról, ezen kívül egy imakönyvet, héber naptárat és a magyarországi zsidó intézmények térképét tartalmazza. Noha ez egy jó kezdet, muszáj továbbhaladnunk ezen az úton: hasonló projekteket kell bevezetnünk, hogy átlépjük azokat a földrajzi határokat, amelyek a jövőben elválaszthatnak minket.
MTZ: Habár a körülményeket nem mi irányítjuk, a döntéseink a mi irányításunk alatt vannak. Sokan súlyosan szenvedtek a karanténtól, legyen ez egészségügyi probléma, szeretteinek elvesztése vagy a jövedelmünk kiesése. Igyekszünk mindenkin segíteni és mindenki mellett állni ebben a nehéz időszakban is. Ez a kihívás azonban nagyszerű lehetőségeket is adott nekünk: megerősíthettük kapcsolatainkat a családunkkal. Jobban meg tudtuk ismerni saját magunkat, volt idő könyvolvasásra és új hobbikat is kipróbálhattunk. Talán tanulhattunk valami újat a zsidó örökségünkről is. Megtanultuk, mely tevékenységeink és szokásaink elengedhetetlenek, és azokat is, amelyek nélkül különösebb probléma nélkül élhetünk. Tapasztalhattuk, hogy nem kell mindenhová autóval mennünk, talán egy egészségesebb és tudatosabb életmódot élhetünk a jövőben.
– Mit remélnek a jövőtől?
MTZ: Miután elvonult a koronavírus-járvány, megnyitjuk a kóser kávézónkat és a művészeti galériát is. Szeretnénk, ha az emberek pozitív benyomást szereznének a zsidóságról, az életfilozófiánkról, egyszóval a vallásos zsidó életről. A célunk, hogyha valaki betér hozzánk, tanuljon valamit, akár csak abból is, hogy ránéz egy képre a galériában.
Terveim között szerepel, hogy havonta egyszer női klubot tartok, és a gyerekeknek is szeretnék havi rendszerességgel tanulási lehetőséget biztosítani. A férfiak hetente merülhetnek majd el Mendy irányításával a Tóra rejtelmeiben, valamint – természetesen – megtartjuk a közös sábeszeket és ünnepeket is.
MM: Azt szeretnénk, ha vége lenne a járványnak és a pusztításnak, amelyet olyan sok ember életében okozott. Bízunk benne, hogy újra kinyitjuk ajtóinkat „testvéreink” előtt, és ismételten összegyűlhetünk tanulásra, imára és ünneplésre is. De addig is, Reinhold Niebuhr idézete csengjen mindenki fülében:
„Istenem, adj nekem türelmet,/Hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni,/Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok,/És bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni.”
Tuna Judit interjúja
Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 131. szám – 2020. június 1.