- A hanukia vagy hanukai menóra nyolc plusz egy ágú gyertyatartó. A Szentély hétágú menórájára emlékeztet, ágainak száma pedig az ünnep napjainak számának felel meg. A hanukia nevet a héber nyelv feltámasztója, Eliézer Ben-Jehuda felesége, Hemda találta ki. Ahhoz, hogy a hanukia kóser legyen, a következő feltételeknek kell megfelelnie: nyolc ága egy vonalban és egy magasságban helyezkedik el; ha tartozik hozzá külön hely a sámásnak – jiddisül sámesz, vagyis „szolgagyertya” –, akkor az térben és vagy magasságban a többihez képest jól láthatóan eltoltan helyezkedik el, hogy mindenki számára világos legyen, hogy az a láng nem része a hanukiának és ha olajos mécsestartóról van szó, annyi olajat lehet beletölteni, hogy a gyertyák meggyújtása után a sötétedéstől számítva még legalább fél órán át égjenek a lángok.
A fenti formai megkötéseken túl azonban többnyire szabad kezet kapnak a hanukiák alkotói. Ennek megfelelően lehet kisebb vagy nagyobb, készülhet fémből, agyagból, üvegből, fából, lehet díszes, művészi kialakítású vagy egyszerű, funkcionális darab. Vannak talpas hanukai menórák íves vagy V betűt formázó karokkal, háttámlával rendelkezők, padozattal kiképzettek, üvegdobozba zártak – a lehetőségek száma végtelen. Helyénvaló azonban, ha az ember szép, ízlésesen díszített darabot választ, mert a szép tárgyak használata még szebbé teszi a micvát.
- Ha hanuka, akkor olaj. Az ablakokban olajmécses, a konyhákban olajszag, az asztalokon olajjal készült ételek. Az olaj azonban nem csak a hanukai történettel vonult be a zsidó életbe – sőt magukat a zsidókat is az olajhoz hasonlítja a hagyomány, hiszen már egy egészen kevés olaj is képes nagy felületet bevonni, sok mindent beolajozni maga körül, ugyanígy a zsidók is, akármennyire kevesen is vannak, képesek nagy hatást gyakorolni a környezetükre. Az olaj emellett nem keveredik más folyadékkal, hanem felúszik a folyadék tetejére, és a cseppecskék egymásba kapaszkodnak, ahogyan a zsidók is elkülönülnek nem-zsidó szomszédaiktól, és csak egymásra támaszkodva, egymással egységet alkotva képesek fennmaradni a felszínen. Az olaj emellett a termékenység és a gazdagság szimbóluma is a hagyományban, valamint Izrael földje hét fő terményének egyike: az olívaolaj. A Szentély visszafoglalását követően nyolc napig tartott, amíg megfelelő tisztaságú olívaolajat tudtak az előírásoknak megfelelően előállítani, ám a megszentségtelenített Szentélyben csupán egy napra való olajat találtak a görögök kiűzése után, és ez a kevés olaj nyolc napon át égett. E csoda emlékére gyújtjuk meg mi is a hanukai lángokat nyolc napon át, és fogyasztunk olajban sült ételeket a fény ünnepén.
- Makabik vagy makabeusok: zsidó szabadságharcosok egy csoportja, akik felszabadították Izraelt a szír-görög uralom alól a második jeruzsálemi Szentély fennállásának idején. Maga a „mákábi” kifejezés egy héber mondat, a makabeusok jelmondatának akronímája, melynek jelentése, ki olyan, mint te az istenek között, Örökkévaló?
A szó azt is jelenti, pöröly, mivel pörölyként csaptak le a hellenizmust hirdető, a zsidókat elnyomó szír-görögökre és zsidó csatlósaikra. A család feje az apa, Mátitjáhu, öt fia pedig Jochánán, Simon, Jehuda, Elázár és Jonatán volt. A Jehuda ben Mátitjáhu – akit Júda Makabinak is neveznek – és négy fivére által vezetett felkelők visszafoglalták és megtisztították a bemocskolt Szentélyt, és visszaállították ott az egyetlen örök Isten szolgálatát. Ezt a győzelmet ünnepeljük hanukakor. A makabik ránk hagyott szellemi öröksége a mai napig érvényes: soha ne hajolj meg a zsarnokság előtt. Vedd ki a részed, vállald fel a harcot, bízz Istenben, és sikerrel jársz.
- Hanuka minden napján, ahogy a zsidó ünnepek többségén, elmondják a reggeli imában a Hálél imafüzért. Ez az ima a 118-133. zsoltárokból áll össze, a szöveget áldás vezeti be és zárja le. Nevének jelentése: hálaadás. Szokás vidám dallamokkal énekelni, sőt amikor erre lehetőség nyílik (tehát ha nem szombatról vagy főünnepről van szó), számos zsinagógában hangszereken kísérik a dallamokat. A Hálélt mindig közvetlenül a reggeli főima, az Ámidá után mondjuk el.
- A trenderli hanukai játék, négyoldalú pörgettyű; oldalain egy-egy betű, alja csúcsban végződik, hogy jól pörögjön, tetején kis nyél, hogy annál fogva lehessen megpörgetni. Ismeretes még a szintén jiddis dreidel néven, héberül pedig az Eliézer Ben-Jehuda fia, Itámár által alkotott megnevezés, a szevivon (a szovev – pörget szóból) terjedt el. Oldalain a nun-gimel-hé-pé (Izraelen kívül: sin) betűk szerepelnek, melyek egyik jelentése: nesz gádol hájá po/sám, vagyis: nagy csoda történt itt/ott.
A hagyomány szerint a IV. Antiochusz király emberei elől bujkáló, Tórát tanuló zsidók tartották maguknál e kis játékszereket. Amint a kiküldött megfigyelők jelentették, hogy katonák közelednek, azonnal eldugták a tóratekercseket, és a pörgettyűvel kezdtek játszani, mintha csak azért gyűltek volna össze, hogy egy jót szórakozzanak.
Vannak azonban, akik azt mondják, hogy ez a történet csupán a XIX. században alkotott verzió, és valójában egy régóta közismert játék átvételéről van szó.
Az Izraelen kívül használatos trenderli oldalán szereplő négy betű számértéke megfelel a Másiách – messiás szó számértékének, ami 358. Emellett úgy is értelmezhető, hogy azt a négy birodalmat jelentik, amelyek el akarták söpörni a zsidókat a föld színéről, ám a kis játék emlékeztet minket arra, hogy mi még mindig itt vagyunk, amikor ők már régen eltűntek a történelem süllyesztőjében:
נ – nun, Nebukadnecár (Nabukodonozor) = Babilónia; ג – gimel, Gog = Görögország; ה – hé, Hámán = Perzsia (Irán); ש – szin, Szeir = Róma
- Hanukagelt – hanukai pénz. Egy szokás szerint pénzt adnak a gyerekeknek hanuka napjain, részben ajándékként, részben pedig azért, hogy legyen miből cedákát – adományt adniuk, és hogy ezáltal megtanulják az adakozás micvájának fontosságát. Van, aki az ünnep minden egyes hétköznapján ad, mások csak egyszer az ünnep során, a chábád szokás pedig az, hogy hanuka negyedik vagy ötödik napján adnak egy nagyobb összeget. Ezzel párhuzamosan fontos, hogy az ember a szokásosnál több cedákát adjon.
- Hanuka minden estéjén, a gyertyagyújtás áldásait követően felcsendül a jól ismert dal, a Máoz cur. A vallásos dal, héber szóval pijut a XIII. században, a keresztes háborúk korában íródott, utolsó, a végső megváltásért imádkozó versszaka jóval későbbi hozzátoldás. A dal a kezdő szavairól kapta a címét: máoz cur, vagyis sziklaszirt. Ez a kifejezés Istenre utal, akire mindig és minden esetben biztonsággal támaszkodhatunk. A számos bibliai utalást tartalmazó dallal az Örökkévalóhoz, a zsidó nép mentsvárához fordulunk, és azért imádkozunk, hogy épüljön újjá a jeruzsálemi Szentély. A szöveg ezután felsorolja a zsidó nép történelmének néhány epizódját, melyek során elnyomó hatalmakkal kellett szembenéznie, és melyekből végül, az Örökkévaló segítségével, mindig megmenekültünk. A dallam eredete nem ismert, a kutatók feltételezik, hogy a szöveg keletkezésének korabeli népdalok, vagy éppen dicshimnuszok dallamvilágát vették át a zsidók. Elképzelhető az is, hogy XV. századi német népdalokra alapoz.
Megjelent: Egység Magazin 34. évfolyam 171. szám – 2023. november 30.