Hanuka törvényei között találunk egy szokatlan előírást. Így írja Maimonidész:
„A hanukai fények parancsolata nagyon fontos. Akinek nincs arra pénze, hogy megvásárolja a gyertyákat, adjon el valamit vagy kérjen kölcsön, hogy teljesíteni tudja az előírást”.
De vajon mi a helyzet akkor, ha valaki péntek délután, nem sokkal naplemente, vagyis a sábát bejövetele előtt döbben rá, hogy csupán egyetlen gyertyával rendelkezik? Mire használja fel? A szombati vagy a hanukai gyertyagyújtás parancsolatának tegyen eleget? Gondolhatnánk azt, hogy a hanukai fény élvez elsőbbséget, hiszen a szombati gyertyagyújtás törvényei között – ellentétben a hanukai fényekkel – nem szerepel, hogy adjuk el valamilyen értéktárgyunkat vagy kérjünk kölcsön pénzt, hogy megvehessük a gyertyákat. A szabály azonban mégis az, hogy a sábát tiszteletére kell meggyújtanunk azt az egy gyertyát. Maimonidész így érvel:
„A szombati fény élvez elsőbbséget, mert az a slom bájit, az otthon békéjének szimbóluma. A béke pedig kiemelt jelentőséggel bír, mert a Tórát is azért kaptuk, hogy béke honoljon a világban”.
Hanuka és a szombat fényei
A hanukai gyertyagyújtás a zsidó történelem egyik legnagyobb katonai győzelmére emlékeztet, ám az ünnep fénye háttérbe szorul, amikor a szombatról van szó, mert az otthon békéje még a harctéri diadalnál is fontosabb. Ez az alapelv az, ami lehetővé tette, hogy a zsidó civilizáció annyi viharos évezredet túléljen. Az otthon mindig fontosabb volt a csatáknál, a házasság a katonai dicsőségnél, a gyerekek a tábornokoknál. Az otthon békéjét többre tartották eleink, mint a háborús diadalokat.
Ezért is fontos, hogy hanukakor ne csak az ellenség fölött aratott győzelemre, hanem az ünnep spirituális üzenetére is figyelmet fordítsunk. A zsidók mindig többre értékelték a családi életet, az otthont, a férj és feleség közötti harmóniát, mint a háborús győzelmeket.
A zsidóság számára a béke fénye előbbre való a háborúnál.
A fény három szertartásunk során játszik központi szerepet: a szombati és hanukai gyertyagyújtásnál, valamint a sábátot búcsúztató hávdálánál.
Az otthon békéjét szimbolizáló szombati fényeket a lakáson belül lobbantjuk fel, hiszen a zsidóság belső fényét, a házasság és az otthon szentségét jelképezik.
A hanukai lángok azonban kint, a bejárati ajtó előtt vagy a közterületre néző ablakokban világítanak.
Ezek a fények a világ számára közvetítik üzenetünket: nem félünk megélni identitásunkat és készek vagyunk kiállni elveinkért és szabadságunkért.
A hávdálá több kanócból összefont gyertyája pedig e két fenti gondolat egységét valósítja meg: a sábát belső fényét, illetve a hat munkanapot, melyek során kilépünk a külvilágba és ott éljük meg hitünket.
Amikor családunk és közösségünk körében vagyunk, a magunk számára lobbantjuk fel az isteni dimenzió fényét. Amikor azonban kilépünk a külvilágba, mások számára visszük el a remény és hit fényeit. Ahogy a hászid mondás tartja: egy kis fény sok sötétséget képes elűzni.
(Lord Jonathan Sacks rabbi magyarázata alapján.)