Efraim Eliezer HaKohen Yallis rabbinak, Philadelphiába

Isten segítségével

Hanuka első napján, 5707 (1946)

 

Üdvözlet és áldás,

[…]

Két hanukai fogalmat szeretnék megvilágítani. A görögök igen magas intellektuális szinten álltak, ahogyan azt a történelmi szövegekben is láthatjuk. Ezért akarták „elfelejtetni Tórádat”, azaz azt akarták, hogy a zsidók ne legyenek tudatában annak, hogy a „Tóra a Tiéd” [Istenhez tartozik].

A görögöket a hittel teli elkötelezettség zavarta

A görögök elfogadták volna a Tóra logikusan magyarázható, az emberi értelem által felfogható tanításait. Ezzel kapcsolatban mondták bölcseink (Éruvin 100b.)]: „Ha a Tórát nem [Isten] adta volna, tanulmányoztuk volna”. Ők azonban azt akarták, hogy [a zsidók] „megszegjék az Általad parancsolt törvényeket”. [Ezért fordultak elsősorban] a chukim [logikus magyarázatot nélkülöző] csoportba tartozó parancsolatok ellen.

Hasonló okból tették tisztátalanná az olajat, hiszen a rituális tisztaságról szóló törvények is azokhoz a tórai parancsolatokhoz tartoznak, melyeket „az emberi értelem nem képes felfogni” (Maimonidész: Misné Torá, A mikve szabályai).

Az értelem félrevezethet

Azért tudták tisztátalanná tenni az olajat [azaz beszennyezni a szentségből fakadó intellektust, a zsidó nép intellektusát], mert az értelem irányította cselekedetek – még ha az értelem a szentséghez kapcsolódik is – hibához és bűnhöz vezethetnek. Ezenfelül, miután valakit az értelme hibára késztetett, képes azt gondolni, hogy az előírásoknak megfelelően cselekedett, és az értelmet meghaladó törvényeket és szabályokat hajtott végre. Mint ismeretes, ilyen volt Saul király bűne. Megkímélte Ámálék nyáját, hogy abból hozzon áldozatot az Örökkévalónak, majd kijelentette: „Megtettem, amit az Örökkévaló mondott” (1Sámuel 15:13.).

Erre utal az a parancsolat, mely szerint „valóban őszinte ítéletet kell hozni egy vita kapcsán” (Mögilá 15b.). A Toszfot magyarázata szerint ez azt jelenti, hogy mi­után a tanúk megtették a vallomásukat, a bírónak kötelessége keresztkérdéseket feltennie, ha úgy érzi, hogy ha­misság merült fel. Ez alapján bölcseink rendelkezését a következőképpen is magyarázhatjuk: a Király azt parancsolta, hogy fogadjuk el a tanúk vallomását (Bává Bátrá 159a.). Felületesen szemlélve, a bírónak nincs oka arra, hogy gyanakodjon [azaz el kell fogadnia a tanúvallomást, annak eredeti formájában]. Ez még inkább így van, ha elfogadjuk azt az elvet, mely szerint a tanúvallomás egyben ítéletnek is minősül, és nem csupán a tények egyszerű leírásának. Ennél fogva a bíró mondhatja, hogy bár a vitában elhangzott egyik állítás gyanús a számára, mégis elfogadja azt, és ezzel a Tóra előírását követi. Ezzel együtt mégis köteles kivizsgálni az ügyet, mert az értelme ezt diktálja.

Hanuka az önfeláldozás harca

Mindezek alapján megérthetjük a Mögilá traktátusban felsorolt alapelvek közötti összefüggést: az Írás azt ígéri, hogy az Örökkévaló koronaként nyilvánul meg (ez egy olyan, mindent beragyogó fényre utal, mely meghaladja az emberi befogadóképességet – a pontos megfogalmazást lásd: A megtérés szabályai 8:2.) – azok számára, akik „önkritikával szemlélik magukat”, „legyőzik természetes ösztöneiket”, „valóban őszinte ítéletet hoznak egy vi­ta kapcsán” és „részt vesz a tóramagyarázatok élénk vi­táiban”.

Éppen ezért a görögök elleni háború nem a logikán alapult (hiszen a „kevesek álltak a sokasággal szemben”), és a zsidók önfeláldozásából és az értelmet meghaladó akaraterejéből táplálkozott.

Ebből érthetővé válik, hogy hét napon keresztül – a teremtés hét napján keresztül – miért nem volt új olajuk, csak az, amit az első napon találtak. Az első napon találták meg, és ez az akaraterejükre és önfeláldozásukra utal, mivel az egy az oszthatatlanságot szimbolizálja. (Ez összefügg azzal, hogy sávuot ünnepe miért egynapos, peszách és szukot pedig hétnaposak. Erről lásd Jitro hetiszakasz magyarázatát a Torá Or kiegészítésében).

Minden jót és Hanuka áldását kívánva,

Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 125. szám – 2019. december 2.