A nás didán zsidók csoportja ma már csupán 2500 tagot számlál. Nevük azt jelenti: „a mi népünk”. Saját nyelvvel rendelkeznek, ez a lisán didán, a judeo-arámi egyik dialektusa, ám ezt egyre kevesebben beszélik, mivel a fiatalabbak inkább a hébert használják. Mivel a csoport létszáma túl alacsony, a tagok jellemzően nem tagokkal házasodnak, így a magukat nás didán zsidókként azonosítók száma egyre jobban csökken. A közösség történetéről a heyalma című weboldalon olvasható összefoglaló.

A nás didán zsidók a mai Irán északnyugati részéről, az Urmia-tó környékéről származnak és egészen a babilóniai száműzetésig vezetik vissza a gyökereiket. Ennek ellenére mégsem perzsa zsidók, kultúrájuk nem azonos az iráni zsidók különleges kultúrájával.

Az elhurcolástól a visszatérésig: 8 tény a perzsa zsidókról

Hogyan kerültek Perzsiába a zsidók, mit csináltak ott, meddig maradtak? Elmeséljük.

A polgári időszámítás kezdete előtti 586-ban érkező zsidó törzsek kis hegyi falvakban telepedtek le. Elszigeteltségük lehetőséget adott identitásuk megőrzésére, a nagyvárosoktól való távolság megakadályozta, hogy beolvadjanak a perzsa vagy a török kultúrába. A nás didán zsidók egészen az első világháborúig ezeken az eldugott településeken éltek, a háború azonban őket is elérte és menekülniük kellett. Egyesek Azerbajdzsánban telepedtek le, mások Grúziában.

Az első világháborút követően a környező országokba menekült nás didán zsidók közül sokan visszatértek Iránba, majd később Izraelbe vagy az Egyesült Államokba vándoroltak. A hagyományaikat azonban csak részben vitték magukkal, és ha az idősebbek nem is felejtették el a sajátos nyelvet és szokásokat, a fiatalabbak már nemigen őrzik ezeket a hagyományokat.

Esküvői szertartásokon például a vőlegény a menyasszony otthonának tetejéről almákat dobál a tömegbe, ha pedig – lehávdil – valaki meghal, akkor nagyon erőteljesen fűszerezett ételeket esznek, hogy ezzel segítsék az elhunyt lelkének emelkedését az Édenkertbe. Ha káromkodni akarnak, azt mondják, bárcsak ragadnál bele a sárba és sose jönnél ki onnan. Ami a nás didán zsidók öröksége, legyen az étel, történet vagy szokás, arra azt mondják „selánu” – a miénk.

Babilon után – milyen nyelvet beszéltek a világ zsidói?

Manapság a legfontosabb zsidó nyelv a jiddis, hiszen ez az egyetlen, mely még jelentős számú anyanyelvi használóval bír.

A fiatalok leginkább a hagyományos ételeken keresztül kapcsolódnak a nás didán zsidók múltjához. Az internet természetesen számukra is jó lehetőséget kínál a kommunikációra, örökségük megismerésére és megélésére. Különféle eszközökkel – Facebook-oldallal és más módokon – igyekeznek fenntartani a nyelvet, rögzíteni a csoport történelmét és megőrizni a hagyományos dallamokat, történeteket és elsősorban recepteket.

Angol nyelvű honlapjukat – melyen elsősorban receptek találhatók – ezen a linken találják az érdeklődők.

Címlapkép: Nash Didan * נאש דידן / Hava Arad Facebook

Megszakítás