Régi miskolci zsinagógai gyakorlat került vita tárgyává, ha nincs jelen kohén a tóraolvasáskor, kit illik elsőként a Tórához hívni?
A közösség korábbi szokása szerint ilyenkor lévitát hívtak fel elsőnek, míg a jelenlegi vallási vezető álláspontja szerint jiszráél következik elsőként. Oberlander Báruch rabbi válaszában talmudi és háláchikus forrásokra hivatkozva kifejti: kohén hiányában a lévita elsőkénti felhívása megengedett és szép gyakorlat, míg jiszráél után lévitát hívni nem felel meg a Sulchán Áruch döntésének, így a régi miskolci szokásnak egyértelmű háláchikus alapja van.
Kedves Oberlander Báruch rabbi!
Ismét lenne egy kérdésem, amiben a te véleményedre vagyok kíváncsi, mert fontosnak érzem, hogy halachikusan is tiszta legyen a gyakorlatunk.
Miskolcon régen – és akkor is, amikor én voltam az elnök – mindig úgy jártunk el a lejnolásnál, hogy ha nem volt kohén, akkor levitát hívtunk fel először, és utána jiszruélt. Így csinálták ezt az öreg miskolci zsidók is, akik még a régi hagyományokat hozták magukkal.
Most viszont az itteni [vallási vezető] azt mondja: ha nincs kohén, akkor először jiszruélt kell hívni, és csak utána levitát, mert – ahogy fogalmazott – „nem áldoz fel egy lévit a kohén helyére”.
Őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy ez így helyes, mert én másként tanultam és másként láttam egész életemben. Nem szeretném vitatni a [vallási vezető] álláspontját, csak szeretnék tisztán látni. […] ha nincs jelen kohén, ki legyen az első olé – levita vagy jiszruél? És mit mond a háláchá arról, amit mi Miskolcon régen csináltunk?
Előre is köszönöm, hogy időt szánsz rám.
Szeretettel és tisztelettel,
Freund Jenő
Kedves Jenő!
A tórai előírást (3Mózes 21:8.), hogy „szenteld meg őt [a kohént]” a Talmud (Gitin 59b.) úgy magyarázza, meg kell tisztelni a
kohénokat azzal, hogy előre engedjük őket. Pl. amikor tóraolvasás van és több embert hívunk fel egymás után, akkor az elsőnek a kohénnak kell lenni. A kohén után rabbinikus rendelet, hogy egy lévit hívunk fel (uo. 59a.), hiszen a kohén is a lévi törzs része (uo. 59b.), és illik őket is megtisztelni. Utána hívják fel azokat, akik se nem kohénok, se nem lévik, vagyis a „mezei” jiszráélt. Askenázok azt a véleményt követik (Sulchán áruch, Orách chájim 135:10. ReMÁ), miszerint a lévi után már csak jiszráél jöhet, nem lehet még egyszer kohént vagy lévit felhívni, csak utolsóként máftirnak (uo.).
A Talmud (uo.) azt mondja, hogy ha nincs jelen kohén, „akkor szétesett a csomag” és nem kötelező elsőnek lévit felhívni. Ebből a Sulchán áruch (uo. 6.) két háláchát vezet le. Az első, hogy nem lehet lévit felhívni egy jiszráél után. A ReMÁ pedig azt vezeti le, hogy elsőnek fel szabad hívni a lévit. Vagyis, ha nincs jelen kohén, akkor a lévit fel lehet hívni elsőnek, de többediknek nem.
Snéur Zálmán rabbival, az Álter rebbével esett meg, hogy egyszer nem volt jelen kohén, ezért felhívtak elsőnek egy lévit. Az Álter rebbe nagyon örült ennek és megáldotta a gábét, hogy hosszú élete legyen a döntése jutalmául (lásd Netivim biszdé háslichut 3. kötet 109. oldal). Vagyis az Alter rebbe szerint nemcsak, hogy fel szabad hívni elsőnek a lévit, de nagyon szép dolog is, annak ellenére, hogy nem kötelező.
Ezek szerint az a szokás, amit te láttál régen Miskolcon, hogy ha nem volt kohén, akkor lévit hívtak fel elsőnek, az egy nagyon szép szokás, és van is háláchikus alapja. Azonban az, amit a vallási vezető állít, hogy a lévit kell másodiknak hívni kohén hiányában is, az ellentmond a Sulchán áruchnak.
Azért is örülök a levelednek, mert ezzel megörökítettél egy szép régi miskolci szokást, aminek így nyoma marad.
Barátsággal: Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.