Vájislách

“Jeruzsálemre sorsot vetettek”

A “kis próféták” legkisebbike, Ovádjá, mindössze 21 verssel szerepel a Bibliában. Itt a háftárában Ézsauval számol le a próféta, az álnok és gyűlölködő testvérrel, aki minden alkalmat megragad hogy vélt vagy valódi — de mindenesetre ősrégi — sérelmét Jákobon megtorolja.

Az egyik legerősebb érv Ézsau ellen az, amikor a próféta azt mondja, hogy szégyelheti magát, hogy cselekvően jelen volt, amikor az ellenség sorsot vetett Jeruzsálemre, megkérdőjelelzve annak zsidó jellegét.

“Te is jelen voltál!” — veti oda keserűen a próféta kimondva ezzel a történelmi tényt, hogy az edomitak — Ézsau népe — is jelen voltak amikor az ellenség felégette az első Templomot és elpusztította Jeruzsálemet…

A háftárá tanítása, aktualitása örökérvényű. Manapság is akadnak “gyászzsidók”, akik önkéntes szócsőként szolgálnak a zsidóság ellenségeinek; azoknak akik vitatják Izrael Jeruzsálemhez való jogát. Mint az edomiták annakidején, ezek is csatlakoznak a hullarablókhoz, és ezáltal rosszabbá válnak azoknál. Egy áruló, renegát zsidó mindig rosszabb, alávalóbb, mint egy született ellenség.

Egyes talmudbölcsek szerint Ovádjá betért edomita volt, aki — mint ilyen — jól ismerte az álnok Ézsau-fajzat magatartását, megnyilvánulásait. Nagy haragjában a próféta Isten büntetését kéri és jósolja Ézsau fejére: “amit tettél — azt teszik veled is, visszaszáll fejedre amit elkövettél!” (Ovádjá 1:15.)

Megjelent: