Noách

Iskolák a romok felett

“És a te ivadékod népeket vesz örökségbe, és lakottá telepíti az elpusztított városokat.” (Jesájá 54:3.) Jesája próféta szavai, melyekkel népét vigasztalja, illik Noé történetéhez, mikor lakatlan és kietlen volt a föld, mert a romlott világot elpusztította a Teremtő. Jesája idejében a romlott bálványimádó népet űzte a Gondviselés messzire hazájától, és ezért lett kietlen és sivár az ország. “Én alkottam a pusztítót, hogy rombolást okozzon.” (uo. 16.) De a harag hulláma elcsitult, a szomjazók jöhetnek a víz felé, az éhezők vásárolhatnak táplálékot pénz nélkül, Cion békéje nem a fegyveres őrön fog múlni, hanem összes lakóinak istenfélő életén. A gyermekeket a Szentírás megannyiszor a jövő építőinek nevezi. Iskolákat kell alapítani a jövő generációjának, az egyetemes nevelés útját választva lehet biztosítani a fiak békéjét. Sém, Éber nagy iskolákat alapított. Ezt az útmutatást a zsidóság követendőnek tartotta, és mindmáig elsőrendű feladatának tekinti. A Noé Háftárát (Jésája 54:1–55:5.) Mózes ötödik könyvéhez is felolvassák (Ki técé szakaszt), mert vigasztaló, reménykeltő hangja illik az őszi nagy ünnepeket megelőző időszakhoz.

  1. G.

Megjelent: Gut Sábesz 6. évfolyam 6. szám – 2015. február 9.