Száz éve szeptemberben leplezték le a koronázóváros Székesfehérvár világhíres szülöttjének, Goldziher Ignác orientalistának az emléktábláját.
Az iszlám kultúra úttörő tudósa, a világ egyik legismertebb magyarja, Goldziher Ignác 1850 nyarán látta meg a napvilágot Székesfehérváron, s Ábrahám szövetségében a Jicchák Jehuda héber nevet kapta. Már gyermekkorában csodagyermeknek tartották, aki magasan kitűnt osztálytársai közül.
Az egyetemen maga Eötvös József miniszter ajánlott neki ösztöndíj lehetőséget, melynek köszönhetően Goldziher már húsz évesen doktori címet szerzett. A Tudományegyetem és a Rabbiképző Intézet tanár, a Pesti Izraelita Hitközség titkára lett. A Magyar Tudományos Akadémia először levelező, majd 1892-től rendes tagja.
Szülőházának falán (Oskola utca 6.) a város neves szobrásza, a „várkastélyáról” is híres Bory Jenő (1879–1959) készített domborművet fehér márványból, melyet 1924. szeptember 7-én lepleztek le a polgármester-helyettes, az MTA, az egyetem és a néprajzi társaság küldötteinek jelenlétében.
Az ünnepségen a Szózat eléneklése után Mátrai Rudolf (1870–1935), a cisztercita főgimnázium igazgatója méltatta Goldzihert:
„Jelentősége túlemelkedik Magyarország határain. Nemcsak a keleti nyelveknek és vallásoknak volt kiváló búvára, hanem a nemzeti tudományt is művelte és különösen a magyar néprajz sokat köszönhet neki. Magyar hazafiasságát azzal mutatta meg, hogy a neki felajánlott fényes külföldi állásokat nem fogadta el, mert ő csak magyar tudott és akart maradni.”
Források:
„Hirek – A székesfehérvári Goldziher-ünnep”, Egyenlőség, 1924. 43. évf. 36. szám, 9. old. „Hirek – Goldziher-emléktábla-leleplezés”, Világ, 1924. 15. évf. 187. szám, 8. old |