Az áldott emlékű Menachem Mendel Schneerson rabbi 5754. támuz 3-án (1994. június 12.) adta vissza lelkét a Teremtőnek. Támuz hó 3. napját héberül gimel támuznak mondják, ez ennek az emléknapnak a neve.

Az 1902-ben az ukrajnai Nyikolájevben született Rebbe élete a Szovjetunió felemelkedésétől a holokauszton át a modernkori Izrael Állam megszületéséig és az internet korának hajnaláig ívelt, egészen 1994 támuz hónapjában bekövetkezett haláláig. Egész életében szilárdan hitt abban, hogy bárki, hátterétől és tudásától függetlenül képes lehet arra, hogy jót és kedvességet terjesszen el a világban, és abban is, hogy e tettek összessége felemeli és jobbá teszi a világot.

Az alábbiakban néhány példán keresztül bemutatjuk, hogyan változtatták meg a Rebbe hite és céljai a zsidó világot.

A Rebbe sírja

A zsidóság közszemlén

A zsidóságnak évszázadokon keresztül rejtőzködnie kellett. Ma azonban ennél jóval nagyobb szabadságban élhetünk. A Rebbe felhasználta az amerikai szabadság-eszme adta lehetőséget arra, hogy a hanukára és még számos zsidó ünnepre és parancsolatra ráirányítsa nyilvánosság figyelmét. Manapság egyáltalán nem ritka, hogy hanukakor hatalmas menóra világít egy-egy város központi terén, és ez a Rebbének köszönhető. A zsidó élet nem szorul kizárólag a zsinagóga falai közé, ahova egy zsidó megy, ott – még a legsötétebb téli estén is – fényt és jóságot terjeszthet.

Az ifjúság tanítása

A zsidóságban mindig is kulcsszerepet játszott az oktatás, mint a jövő kulcsa. A Rebbe ezen belül a fiatalokkal való kapcsolat tartására helyezte a hangsúlyt annak érdekében, hogy továbbvigyék a tudásukat a jövőbe: a frissességüket, nyitottságukat a felnőttek szívéhez és elméjéhez vezető útnak tartotta. A gyerekekhez való elérés érdekében már az 1950-es évektől kezdve nyilvános felvonulásokat rendezett, és az 1980-as években indította útjára a Civot Hásem mozgalmat, mely azóta az egész világon elterjedt.

A Rebbe által életre hívott ifjúsági szervezet, a Civot Hásem jelvénye

Lázadás

A Rebbe igazi ortodox lázadó volt. A hatvanas években örömmel üdvözölte a hippimozgalmat, mivel a konformitás megszűnésében azt a lehetőséget is meglátta, hogy a fiatalok az általa hirdetett eszmékhez csatlakoznak majd. Hitte, hogy innen már csak egy lépésre van szükség, arra, hogy valaki elvezesse a fiatalokat örökségük élő vizéhez.

A női lélek ereje

Egyszer a Rebbét meglátogatta egy befolyásos New York-i politikus a feleségével. Az asszony, maga is egy híres jogász, az egész látogatás alatt nem szólt egy szót sem. A Rebbe megkérdezte, miért hallgat. „A női jogok napjait éljük”- tette hozzá. Míg a világ legtöbb közössége számára nehézséget okozott a nők integrálása a zsidó életbe, addig a Rebbe vezetőkké és a zsidó jövő letéteményeseivé tette őket, akik fényt hoznak a világba.

Senki nem elveszett lélek

A Rebbe mindenkire eredendően jó személyként tekintett, akinek különleges és egyéni feladata van a világban. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy még azt se lehetett semmibe venni, és még azzal is foglalkozni kellett és a jó felé irányítani, akit szörnyű tettekért zártak börtönbe. A Rebbe arra biztatta híveit, hogy vegyenek részt a bűnözők rehabilitálásában, illetve a bebörtönzöttek családjainak támogatásában és a veszélyben levők preventív oktatásában.

Az öröm ismerete

Az öröm a spirituális zsidó életnek mindig is szerves része volt. A zsidó életet azonban mégis túlságosan gyakran kapcsolták össze negatív életérzésekkel. A Rebbe célja az volt, hogy a zsidó élet minden területét áthassa az öröm. Minden átélt pillanat és élmény, vagy megtett jócselekedet büszkeséghez, és ezáltal örömhöz vezethet. A zsidóság megérdemli, hogy gyászolás helyett ünnepeljük.

Mindig gyakorlatiasan

A Rebbe úgy alkotta meg tízpontos micvakampányát, hogy abban egyszerű, gyakorlatias és könnyen megvalósítható tettek legyenek, melyeket bárhol megtehetünk. Azt kérte az emberektől, hogy – vallásukat nyilvánosan felvállalva – éljék meg annak pillanatait: szánjanak egy pár percet a tfilinrakásra, vagy a szombati gyertyagyújtásra, vagy köteleződjenek el a kóser táplálkozás mellett. Nem az a fontos, hogy mit tettél eddig, vagy mit teszel ezután: itt és most tegyél meg valamit, mivel ez a múlónak látszó cselekedet valójában örök.

Micvatank

Azonosulj!

1974-ben indította útjára a Rebbe a micvatankot: a mozgó zsidó közösségi központokká alakított teherautókat. A zsidó lét többé nem passzív élmény volt csupán. A zsidó identitásért és folytonosságért folytatott harc a lehető legaktívabban zajlott ettől fogva, és ebben minden zsidó megtalálhatta a saját, pozitív helyét.

Egy közösség

A zsidóság meglehetősen egyedi abból a szempontból, hogy úgy gondolja: azok is elérhetik a transzcendenst, akik nem tartoznak a köreibe – bárki, aki saját feladatainak megfelelően él, élhet egyenes és etikus életet. A Rebbe arra biztatta az egész emberiséget, hogy kövessék az úgynevezett „Noách (Noé) fiainak hét törvényét”, mert a nem-zsidók számára ez a transzcendencia és az isteni akarat beteljesítésének útja. Mindenkinek megvan a saját útja a nagy, közös úton belül. A Rebbe úgy gondolta, hogy az ilyenfajta együttműködés által a világ elérheti végső célját. Ahogyan a Rebbe mondta David Dinkins egykori New York-i főpolgármesternek: „Egy oldalon állunk. Egy nép vagyunk, egy városban élünk, egy vezetőség és egy Isten alatt.”

Használjuk ki a technológiát!

Az emberek gyakran anakronisztikus vallásként és életformaként tekintenek a zsidóságra; emberek olyan csoportjaként, akik nem hajlandóak a modern technológia vívmányait felhasználni. A Rebbe azonban, éppen ellenkezőleg, meglátta a technikai fejlődésben rejlő lehetőségeket, melyeket felhasználhat a magasabb szintű jó elérése érdekében. Az 1950-es években a rádió, az 1980-as években a műholdak és az 1990-es évek elején az internet használatára biztatta híveit. Azt tanította, hogy ha megfelelően használjuk a technológiát, akkor nemcsak hogy nem negatív hatású, hanem éppen ellenkezőleg, a jóságot hozhatja el a világnak.

Lámpagyújtogatók

A zsidó ismereteket nem csupán a rabbik, vagy más tudósok tudják átadni. A Rebbe azt tanította: ha csak az álefet ismered, tanítsd meg az álefet [azoknak, akik azt sem ismerik]. Mindenkiben megvan a mások tanításának és inspirálásának lehetősége, és azok, akik tőlünk tanulnak, szintén tovább tudják adni másoknak a tőlünk szerzett tudást. Ahogyan a lámpagyújtogató viszi tovább és tovább a fényt…

Globális gondolkodás

A Rebbe számára nagyon fontos volt, hogy küldöttei, a sliáchok a világ minden tájára eljussanak, lehetőséget nyújtva a világ eldugott helyein élő zsidóknak is saját örökségük megismerésére és megélésére. A mai napig mintegy 4500 küldött él a világ 92 országában, és összesen mintegy 3500 intézményt vezetnek.

Cselekedj helyben!

A chábád mozgalom globalitása mellett a küldöttek helyben finanszírozzák saját magukat, és a helyi közösség részesei. Ezt a gondolatot kiterjeszthetjük a közösség helyi tagjaira: mindenki képes terjeszteni a zsidóság tanításait, segítve ezzel a világ megváltásának eljövetelét.

A fenti, a Rebbe jórcájtja, vagyis halálának évfordulója alkalmával bemutatott példák csupán egy kis szeletét jelentik a Rebbe által elért eredményeknek, melyek napjainkig formálják a zsidóság arculatát. A Rebbe halálának napja több mint két évtizede bír különleges jelentőséggel a chábád hászidizmus követőinek számára, akik kiemelkedően fontosnak tartják, hogy ezen a napon még inkább kapcsolódjanak tetteikkel a Rebbéhez, az ő örökségéhez és tanításaihoz.

Forrás: chabad.org és chabad.org