Gimel támuz: az eredmények seregszemléje

Olvasóink, akik figyelemmel követik a Velem és a Rebbével történt rovat írásait, jól tudják, hogy Menáchem Mendel Schneerson rabbi, az áldott emlékű lubavicsi Rebbe nem csak vallási tudásával és útmutatásával hatott az emberekre, hanem széleskörű tájékozottságával, éleslátásával és azzal a képességével, hogy meglássa és megláttassa az összefüggéseket a világban. Elég megnézni mindazoknak a listáját, akik fölkeresték és tanácsát kérték ahhoz, hogy belássuk, a Rebbe hatása messze túlmutatott a lubavicsi haszidok táborán.

De mi az, amivel most, három évtizeddel a halála után is hatást tud gyakorolni, túl azon, hogy haszid rebbeként tanítások széles tárházát hagyta maga után…?

Először is azzal, hogy létrehozott egy példátlanul kiterjedt és folyamatosan növekvő hálózatot a küldötteiből, akik a világ minden pontjára elviszik a zsidóság tanításait és a Rebbe üzenetét. A küldöttek, még ha személyesen nem is találkoztak már a Rebbével, azzal a tudattal dolgoznak, hogy személyesen őt képviselik. Ez megmagyarázza, hogy hogy tud technikailag hatást gyakorolni a mai világra, de van még emögött másvalami is.

A Rebbe a legőszintébben hitt a zsidók közti felebaráti szeretetben és abban, hogy minden zsidó ember egyformán értékes. Kitárta a zsidóság kapuit a gyökereit kereső tömegek előtt és erre biztatta a követőit is. Ez a szellemiség jelenik meg az általa inspirált vagy személyesen indított programokban, legyen szó a tfilinkampányról, nyári táborról vagy újságkiadásról.

Ahogy végignézzük a halálá­nak 30. évfordulójára szervezett programok széles kínála­tát, a kiadott könyveket, az el­indított projekteket, akkor óha­tatlanul is az jut eszünkbe, nem más ez, mint egy sereg­szemle. A világ minden sarká­ban fölsorakoztatták és bemutatták a követői és tisztelői mindazt, amit a Rebbe nyomdokában járva elértek, sokan úgy, hogy még nem is éltek, mikor a Rebbe meghalt.

A Rebbe mára a pozitív identitás, az autentikus tudás és nyitott odafordulás védjegyévé vált, akinek életvidám mosolya fényképekről és festményekről kíséri a felnövekvő generációkat a zsidóság útján. Mert az igazi tanár a távollétében van jelen, akkor, amikor a tanítása meggyökerezik és virágot hoz akár évtizedekkel azután, hogy fizikailag nincs közöttünk.