Goldberger: „A lubavicsiak a legnyitottabbak a világra a haszidok közül. Nagyon jó a humorérzékük. Vicces és boldog emberek.”

Párizs negyedik kerületének önkormányzata különleges fotókiállításnak adott otthont a közelmúltban. A tárlaton haszid zsidókról készült felvételeket lehetett megtekinteni, melyek a témát nem a megszokott módon dolgozták fel.

Sacha Goldberger Franciaországban élő zsidó fotóművész a brooklyni Crown Heights negyedben élő Chábád közösséget fényképezte. Kiállításának a „770: A brooklyni lubavicsiak” címet adta, utalva a mozgalom főhadiszállására, mely az Eastern Parkway 770. szám alatt található.

770_2

Számos fotós fényképezte már a New Yorkban élő vallásos zsidókat, sokan örökítették meg a haszidok mindennapjait, s időnként még a zsinagógákba és az otthonokba is betekintést nyerhettek.  Goldberger azonban szakított a hagyományos klisékkel, és humoros, ironikus fotókat készített a lubavicsiakról, melyek egyszerre szórakoztatóak és ismeretterjesztők.

770

„Olyan projektet szerettem volna létrehozni, mely pozitív színben tünteti fel a zsidókat. Franciaországban a zsidók nem túl népszerűek. Az antiszemitizmus erős, és a helyzet egyre csak romlik. Jelenleg viszonylagos nyugalom uralkodik, de ez csak ideiglenes.” – mondta Goldberger, majd azt is hozzátette, hogy Franciaországban mind a régi, mind az új típusú zsidóellenesség jelen van, és az antiszemitizmus minden formája népszerű. A 47 éves fotós szándéka az volt, hogy a zsidókról kialakult negatív képen javítson. Stilizált képeinek stílusa a reklám- és divatiparban eltöltött hosszú évek tapasztalatának köszönhető.

770_5

Goldbergert személyes élményei is motiválták a munkára. Gyermekként egy keresztény iskolába járt, ahol jellegzetes családneve sokak szemét szúrta.  „A többiek gyakran hívtak mocskos zsidónak. 13 éves koromban érett meg bennem az elhatározás: döntenem kell, melyik oldalon állok” – mondta. Ettől fogva nyíltan vállalta zsidó identitását. Évekkel később, már felnőttként, tanulmányozni kezdte ősei hagyományát, és tartani kezdte a szombatot, az ünnepeket és a kóserságot. Évente kétszer Izraelbe is ellátogat.

„A Mamika című fotómat a Magyarországról származó nagymamám tipikus askenázi zsidó humora ihlette. Ezután szükségét éreztem, hogy kifejezetten a zsidó vallással kezdjek foglakozni. Így született meg a „770” című sorozat. A pénz vagy a siker most nem motivált. Ez egy személyes ügy.

mamika

Nem akartam egyszerűen egy kipás embert fotózni. Persze, ha valaki kipát visel, akkor nyilván zsidó, de nagyon szimbolikus és egyértelmű képeket akartam.  A legtöbb embernek a fekete kalap és a fekete szakáll is hozzátartozik a zsidókhoz” – magyarázta.

Goldberg elmondta azt is, hogy egyáltalán nem volt nehéz rávenni fotóalanyait, hogy abszurd helyzetekben engedjék magukat lefényképezni. „A lubavicsiak a legnyitottabbak a világra a haszidok közül. Nagyon jó a humorérzékük. Vicces és boldog emberek.” – tette hozzá.

770_6

A brooklyni közösséggel párizsi zsinagógájának rabbija ismertette meg. „Ha zsinagógába megyek, akkor az mindig lubavicsi” – jegyezte meg Goldberger. Egy hétig csak ismerkedett a környékkel és az ott lakókkal, majd társa, Ben Bensimon kreatív ötleteit követve elkezdte a fotózást.

„A képek szereplőinek először elmagyaráztam, hogy mit szeretnék, és ők nagyon nyitottan álltak a szokatlan gondolatokhoz is.”

Mivel a projektnek ismeretterjesztési célja is volt, ezért kiválasztott néhány jellegzetes tárgyat, és azokat helyezte el képein – persze valamilyen meghökkentő, furcsa tálalásban. Ilyen volt például, amikor a zsidók fejfedőit vette célba. E szokás célja, hogy emlékeztessen a felettünk álló felsőbb hatalomra. Nem akart azonban pusztán kalapos férfiakat fotózni. Ezért került a kalap egy bukósisakra, vagy egy autó tetejére, a vezetőülés fölé.

Egy másik képén a lubavicsi haszidok rebbéjük iránt érzett odaadását szerette volna megmutatni. Goldberger képén három férfi látható, akik arcuk előtt a rebbe képét tartják, mellyel azt fejezik ki, hogy valójukat mennyire áthatja mesterük személyisége és tanítása. Ez a kép – mint több másik – finom kritikát is megfogalmaz humoros formában.

Egy másik képen egy kislányt láthatunk édesanyja parókájában és ruhájában. Ez lehetne egyszerűen egy kislány, aki szeret beöltözni, azonban az arca szomorúságot tükröz. Vajon Goldberger itt a nemi szerepek szigorú szabályozására utal a közösségben?

Az egyik felvételen egy haszid újságot olvas. Az újság címoldalán lévő férfi arcára valaki tollal szakállat-kalapot rajzolt. Ebben a közösségben minden férfi teljesen egyformán öltözködik.  Talán ez az uniformizmus az, ami szemet szúrt a fotósnak?

770_4

A kiállításnak nagy sikere volt. Ettől függetlenül Goldberger nem gondolja, hogy a zsidók helyzete javulna Franciaországban. „Még mindig büszke francia vagyok. Ez az én országom. De manapság nem egyszerű zsidónak lenni Franciaországban. Komolyan fontolgatom, hogy az Egyesült Államokba költözzek.”

Forrás: TOI