Korábban beszámoltunk arról, hogy az UNESCO az emberiség kincsének nyilvánította azt a több, mint ezer éves Tanachot, amit egykor Maimonidész is tanulmányozott.

A kódex a szíriai Aleppó városáról kapta a nevét, ahol az elmúlt hatszáz évben a helyi zsidó közösség nagy becsben tartotta. Izrael államának kikiáltásakor azonban a zsinagógát lerombolták és a kicsiny, csupán 26,5 cm széles, 33 cm magas iratnak egy időre nyoma veszett. A kódexet 1958-ban csempészték Izraelbe, ahol azóta az Izraeli Múzeumban, a fehér kupolás Könyv Szentélyében kap helyett, együtt a Holt-tengeri tekercsekkel.

A kódexet a 14. században Egyiptomból vitték Szíriába Maimonidész kései leszármazottai. Maga Maimonidész tanulmányozta a kódexet a 12. században, ami magába foglalta a Tórát, a Szent Iratokat (Ketuvimot) és a Próféták könyveit (Nevuim). Ez szolgált forrásul a zsidó életmód, a halacha egyik alapművének, a Misna Bura megírásához is. A bölcs az írásaiban úgy hivatkozik rá, mint „a kódex, ami Egyiptomban ismert, ami 24 könyvből áll, és ami Jeruzsálemben volt”. A könyv korábbi tulajdonosai ugyanis a jeruzsálemi kareiták voltak, akiktől a keresztes lovagok rabolták el, majd adták át „válságdíj” fejében az egyiptomi zsidóknak.

A kalandos sorsú, de a zsidó történelemben kiemelt fontosságú kódexről Avi Dabach, a korábbi szír őrzők egyik dédunokája készül a közel jövőben dokumentumfilmet forgatni.