„Elöl ül az Ofner Józska… Ki a gőzöst, ki a gőzöst … igazítja.” – Ofner József nevét ma már homály övezi, pedig negyed évszázadon keresztül volt a magyar király és a haza legfontosabb személyeinek a vonatvezetője, később a Magyar Állami Vasutak főfelügyelője és udvari tanácsos. Rá emlékezünk!
Ofner József a szabadságharc kitörésének évében, 1848-ban látta meg a napvilágot Fejér vármegye régi zsidó községében, Kápolnásnyéken.
Éles eszének köszönhetően egyenes útja volt a Műegyetemre, majd a müncheni Technische Hochschule-ba; tanulmányai végeztével gépészmérnöki diplomát kapott és a Magyar Állami Vasutak szolgálatába állt. Kiváló tehetségét Baross Gábor miniszter, a hazai korszerű közlekedés megalapítója fedezte fel, s a jobb-parti üzletvezetőséghez osztotta be, idővel pedig a MÁV felügyelője, majd főfelügyelője, végül üzletvezetője lett.
Íróasztala mögött, csak a tervezések erejéig ült, napjai nagy részét viszont a sínek között töltötte, nem mellesleg
25 éven keresztül vezette Ferenc József és számos udvari méltóság vonatát. Nevéhez fűződik több vasútvonal építése, melynek köszönhetően a MÁV a nemzetközi vasúthálózatba bekapcsolódhatott.
1917-es nyugállományba vonulása alkalmából „sokévi hű és buzgó szolgálata elismeréséül” a király udvari tanácsosi címmel tüntette ki.
Az 1923-as év végén fejezte be földi pályafutását. A Kozma utcai zsidó temetőben helyezték végső nyugalomra, melyről a következő feljegyzés maradt ránk
„Dr. Adler Illés főrabbi megkapóan szép gyászbeszédben búcsúztatta a koporsója köré gyűlt rengeteg gyászoló közönségtől. A heti szidrából kiindulva a bibliai Józsefhez hasonlította Ofner Józsefet, aki nemcsak álmodni tudott, hanem álmokat megfejteni; a király maga mellé vette, s akkor alkalma nyílt megvalósítani álmait: a minden ízében magyar, páratlanul tökéletes, szervezetében és technikai berendezkedésében feltétlenül megbízható, hatalmas, gazdag államvasutakat.
Mint szegény zsidó házitanító kezdte pályafutását. Gyalogszerrel ment ki Münchenbe, hogy ott végezze a politechnikumot. Őt még nem a gyűlölet kényszerítette külföldi egyetemre [utalva ezzel a numerus clausus, antiszemita törvényre – Cs. V.], hiszen akkor még Kossuth lelke, Széchenyi szelleme és Deák bölcsessége világított idehaza, s tette lehetővé, hogy a szegény zsidó házitanító tehetsége és szorgalma révén az államvasutak egyik vezető állásába és a király bizalmába jusson.
De ő fenn az élen is megmaradt jó embernek. Legendás alakká nőtte ki magát, aki az államvasutak mind a 22.000 alkalmazottját, a legutolsó vasúti őr családját is személyesen ismerte. Nem volt olyan nap, hogy legalább egyszer vasúti hajtányon el ne nézett volna valamelyik pályája. Jó ember volt, innen volt, hogy embertestvérei »meghajtották kévéiket József előtt«.”
Fotó: Fortepan / Erky-Nagy Tibor
|
Források:
„Hirek – Ferenc József vonatvezetője.”, Egyenlőség, 1923. 42. évf. 51. szám, 8. old. „Napihirek – Ofner József udvari tanácsos.”, Magyarország, 1917. 24. évf. 155. szám, 10. old. A kép illusztráció, forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. |