Fény a rács mögött

Apám, Sábszi Katz nem csupán a dél-afrikai Pretoria rabbija volt, hanem valamennyi dél-afrikai börtön zsidó lelkésze is.

1978-ban, néhány nappal Chánuká előtt, apámat harmadszor fogadta a Rebbe, és megkérdezte tőle, mit tesz a zsidó rabok érdekében. A Rebbe igen fontosnak tartotta, hogy valaki, aki egyedül ül cellájában, gyertyát gyújtson Chánuká ünnepén, hiszen szinte felmérhetetlen az a melegség és remény, amit ez a fény számára nyújthat, mennyire felemeli lelkét, amikor ilyen komor körülmények között van.

Katz rabbi megígérte a Rebbének, hogy azonnal munkához lát, mihelyst visszatér Dél-Afrikába, s a következő évben a börtönlakók már meggyújthatják a chánukai mécsest. A Rebbe azonban azt szerette volna, ha már ebben az évben történne valami.

Mivel már csak néhány nap volt Chánukáig, ő pedig New Yorkban volt, Katz rabbi kétségesnek tartotta, hogy bármit is tehetne. A Rebbe azonban ragaszkodott hozzá, és felajánlotta, hogy használja titkára irodáját a szükséges telefonok lebonyolításához. Katz rabbi erre megjegyezte, hogy Dél-Afrikában hajnali négy óra van, és Sephton tábornok, a börtönök vallási felügyeletével megbízott főtiszt, aligha örül majd hívásának. Ellenkezőleg, vélte a Rebbe, a tábornok pontosan abból érti meg, mennyire fontos ez a dolog, hogy éjnek évadján telefonál. Épp ez mutatja majd, hogy mekkora jelentősége van a gyertyagyújtásnak, és a tábornok is megérti majd, miért fontos, hogy a raboknak már ebben az évben is világítson a chánukai gyertyák fénye.

Amikor Katz rabbi kilépett a Rebbe szobájából, az egyik titkár elvezette egy irodába. Katz rabbi felhívta titkárnőjét és megkérte, azonnal telefonáljon Sephton tábornoknak, és mondja meg neki, hamarosan keresni fogja. Amikor Katz rabbi néhány perc múlva felhívta a tábornokot, a tábornok igen készségesen megkérdezte, hogy miben segíthetne.

Katz rabbi elmagyarázta, hogy épp most találkozott a világ zsidóságának egyik legkiemelkedőbb vezetőjével, aki aggodalmát fejezte ki a dél-afrikai börtönökben raboskodó zsidók miatt. Elmagyarázta, mennyire fontos, hogy meggyújthassák a chánukai mécsest, és ez miképpen öntené el őket melegséggel és reménységgel.

Sephton tábornok meghatódott, és így felelt: mivel Katz rabbi éjnek évadján vette a fáradságot, hogy a tengerentúlról hívja, pontosan érti a dolog jelentőségét. Megígérte, hogy rögvest telexet küld valamennyi börtönbe, amelyben felkéri a börtönvezetést: tegye lehetővé, hogy a zsidó rabok gyertyát gyújthassanak.

A következő reggel, amikor a Rebbe belépett az irodába, Katz rabbi elújságolta, mit intézett. A Rebbe rámosolygott Katz rabbira, majd megkérte, hogy keresse fel a reggeli ima után.

Amikor Katz rabbi belépett a Rebbe szobájába, a Rebbe elmondta, hogy Amerika ötven állama közül csupán egyetlen-egyben nem teszik lehetővé a raboknak, hogy Chánuká ünnepén gyertyát gyújtsanak. – Gondolta volna – kérdezte a Rebbe –, hogy New York állam az egyetlen, ahol nem szabad Chánuká gyertyát gyújtani?

A Rebbe arra kérte Katz rabbit, gondoskodjon arról, hogy ebben az évben New York állam börtöneiben is felragyogjon a chánukai gyertyák fénye. – Mondja el nekik, mit tett a dél-afrikai rabok érdekében – utasította a Rebbe –, és bírja rá őket, hogy ez a lehetőség itt is valóra váljon.

A Rebbe mindehhez azt fűzte hozzá, hogy ebben az ügyben forduljon Hecht rabbihoz, aki már régóta ennek megvalósításán fáradozik.

Katz rabbi kapcsolatban lépett Hecht rabbi, aki rámutatott arra, hogy december 24.-e lévén, aligha talál bárkit is a helyén. Ám amikor Katz rabbi elmondta, hogy a Rebbe utasítására kereste meg, Hecht rabbi megnyugodott. Korábbi tapasztalata azt mutatta, mondta Katz rabbinak, hogy amikor a Rebbe azonnali intézkedést kér valamely dologban, az általában sikerült.

Néhány telefon után Hecht rabbi kapcsolatba lépett New York állam javítóintézeteinek igazgatójával, Katz rabbi pedig elmondta neki, hogy a dél-afrikai zsidó raboknak lehetővé tették, hogy ebben az évben meggyújtsák a chánukai mécsest. Ha ez lehetséges Dél-Afrikában, tette hozzá, miért ne történhetne meg New Yorkban is? Az igazgató megígérte, hogy még az ünnep kezdete előtt megteszi a szükséges intézkedéseket.

Katz rabbi visszasietett az irodába. Amikor a Rebbe elindult a délutáni mincha-imára, Katz rabbi jelezte, hogy megtette azt, amire megkérte. – Szeretném, ha mincha után találkozhatnánk – mondta a Rebbe.

A Rebbe elmondta, hogy mivel ő, Katz rabbi, személyesen neki tett szívességet, szeretné valamivel viszonozni. – Számomra nagy megtiszteltetés, hogy a Rebbe kedvére tehettem – válaszolta Katz rabbi. – És a Rebbe már számtalanszor megáldott az évek során, és sokszor segített nekem útmutatásaival.

A Rebbe elismételte, hogy mivel ő, Katz rabbi, személyesen neki tett szívességet, mindenképpen szeretné valamivel viszonozni. Ekkor Katz rabbi megkérte, ajándékozzon fiának egy példányt a Tánjá-ból (a Chábád Chásszidizmus legfontosabb kézikönyvét), hiszen ezzel igen megörvendeztetné. A Rebbe azt felelte, hogy irodájában kap egyet. Katz rabbi valamivel később visszatért, és valóban: ő maga, fia is kapott egy Tánjá-t, Sephton tábornoknak és feleségének pedig ugyancsak előkészítettek egy-egy ajándék könyvet.

Amikor Katz rabbi visszatért Dél-Afrikába, felhívta Sephton tábornokot. A tábornok megnyugtatta, hogy ígéretéhez híven elküldte a telexeket, és a zsidó rabok meggyújthatták a chánukai mécsest. Amikor Katz rabbi elmondta, hogy a Rebbe ajándékkal viszonozta segítőkészségét, a tábornok azt felelte, a lehető legrövidebb időn belül ott lesz.

Egy óra sem telt el, és a tábornok már Katz rabbi nappalijában ült. Amikor a rabbi megkérdezte, miért sietett ennyire, a tábornok így felelt: Ha valaki New Yorkban olyanokra gondol, akik a föld túlsó felén vannak – s ráadásul olyanokra, akik különféle gaztettek miatt börtönben ülnek –, de ennek dacára csak azzal törődik, hogy számukra is jusson némi fény és remény – nos, az a valaki méltán nevezhető vezetőnek. És, tette hozzá a tábornok, ha egy ilyen vezető ajándékot küld, a lehető leghamarabb meg akarja kapni.

1951. Svát 10. (idén Január 27.) átvállalta a rebbe a chászidok vezetését, egy évvel apósa, az előző lubavicsi rebbe halála után.

Michael Katz

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 16. szám – 2014. október 6.