Támuz hónap 13-án, ebben a polgári évben július 19-én, erev sábeszkor, pénteken van a halálozási évfordulója Fellner Joél sátoraljaújhelyi rabbinak. A tórakiválóság 99. jorcájtja alkalmából idézzük fel életét.
Fellner Joél 1862-ben látta meg a napvilágot a Dunántúl egyik legfényesebb tóraházában, Fellner Simon Chájim beledi rabbi fiaként. Nevét apai nagyapja, az egykori nagymartoni dáján után kapta. Éles elméjével már hamar kitűnt a környezetéből, nem is meglepő, hogy amikor 1901-ben édesapja hirtelen elhunyt, akkor az ország 11 legbefolyásosabb rabbija őt kiáltotta ki apja örökébe.
Fellner Joél rabbi több mint két évtizedig folytatta apja hagyományait, s továbbfejlesztette a beledi jesivát. Aztán 1922-ben Sátoraljaújhelyre választották orthodox főrabbinak és az ottani jesiva élére. Jóllehet, alig három évig működött Újhelyen, halálával mégis hatalmas űrt hagyott maga után és mély részvétet keltett a korabeli vallásos világban.
Szívhez szóló nekrológját Korein Dezső írta meg, melynek részletei így hangoznak:
„Aki ismerte, ilyennek képzelte a prágai híres Löw rabbit, a Gólem alkotóját. Szinte klasszikus tökéletességű Talmud-tudós, mély vallásosságú, kifinomult jellemű, bölcs és jóságos: ilyen volt az »újhelyi rabbi«, ahogy a zsidó közvélemény az el- hunyt Fellner Joel sátoraljaújhelyi orthodox főrabbit nevezte. […]
Mint Talmud-tudós feltétlenül a legelsők közé tartozott. Háláchikus döntvényei előtt az ország minden rabbija tiszte- lettel hajlott meg. […] Nagy gyakorlati felfogásról tettek tanúságot főképp anyagi és kereskedelmi jogi kérdésekben hozott döntvényei. Az ország minden részéből, még külföldről is gyakran fordultak hozzá döntésért. Érdekes, hogy a valorizáció jogosságát tekintve a megboldogult még a hazai bíróságok ez irányú joggyakorlatát elismerte. Nagy etikai felfogására jellemző, hogy a háborús és a konjunkturális vagyonokat nem tartotta nagyra. Azt szokta mondani megvetőleg: »ezekhez vér tapad és nem lesz rajtuk áldás.« […] Nem volt »csodarabbi«, de annál méltóbb utódául bizonyult a középkori nagy bölcseknek, gáonoknak.”
Emlékéből fakadjon áldás!
Fotó: Fortepan / Kókány Jenő
| Forrás: Cseh Viktor, Zsidó örökség – Vidéki zsidó hitközségek Magyarországon. Budapest: Mazsike, 2021. 49–50.; 625. old. |