Találkozás a magyar zsidó kultúrával, a magyar történelem megismerése, a magyarországi zsidó származás felfedezése, a Budapesten élő zsidó diaszpóra meglátogatásának öröme – ezeket az élményeiket sorolták azok az amerikai egyetemisták, akik tíz napot töltöttek Magyarországon a Hágár országa elnevezésű nemzetközi cserediákprogram keretében, amely a napokban ért véget. A programot a Tett és Védelem Alapítvány oktatással és kutatással foglalkozó szervezete, a Brüsszel Intézet szervezte az EMIH-hel szoros együttműködésben.
Lassan szállingóznak a fiatalok péntek ebédidőben a EMIH Károly körúti központjába, ahol kóser fogások várják őket. A kánikulától tikkadtak, de tele vannak élménnyel, a későnyári melegben a Budai Várban jártak, ahol a szinte alig ismert középkori zsidó negyed területére is eljuthattak. A zsidó negyed föld alatti romjai olyan emlékek, amelyekről még az átlag magyar polgárok sem igen tudnak. Pedig ott található egy 13. századi mikve, valamint egy teljesen romos zsinagóga, amit nemrég tártak fel. A Várban fellelhető egy másik zsinagóga is a föld szintje alatt, amelyet meglátogattak az amerikai fiatalok, és amelyek létezéséről átlag turisták és magyarok szintén nem tudnak.
Ebéd közben a látottakról, valamint arról beszélgetnek, hogy a szombat bejövetelét az Óbudai Zsinagógában várják majd.
– Az amerikai egyetemeken működő Chábád mozgalmon keresztül értük el az egyetemistákat – ezt már Fuchs Judit mondja, a program szervezője. A vendéglátók kifejezetten magyar származású, zsidó egyetemistákat kerestek a programba, hogy a tengeren túli fiatalok megismerhessék kelet-európai gyökereiket. A program másik célja, hogy az amerikai egyetemisták megismerkedjenek ATID-os diákokkal és ismeretségeket, akár életre szóló barátságokat kössenek egymással.
A meghirdetett pályázatra kétszáz szavas önéletrajzzal és motivációs levéllel lehetett jelentkezni, ez alapján választották ki azokat, akik Magyarországra utazhattak. A kiválasztott diákok második és harmadik generációs amerikaiak, azaz már ott születtek, de közeli felmenőjük Magyarországról származik.
A program egyik fő jellegzetessége, hogy a meghívott fiatalok magyar gyökereik mellett nagyon erős zsidó identitással rendelkeznek. – Bennük van, hogy büszke magyarok, ahogy az is, hogy büszke zsidók. Nem feltétlenül vallásosak, de büszkék arra, amit a túlélő nagyszüleiktől kaptak – foglalja össze Fuchs Judit, aki arra is rávilágít, hogy ezeknek a húszas éveik elején járó amerikaiaknak egészen más élményt jelentett volna, ha csak úgy „simán”, turistaként érkeznek Magyarországra, mint így, hogy a zsidó gyökerek miatt volt egy közös alap, amire az EMIH, mint szervező tudott programokat építeni.
A zsidó gyökerek miatt az itt töltött közel két hét alatt elmosódtak azok a kulturális különbségek is, amelyek amúgy egy magyar és amerikai diák között tapasztalhatók lennének. – A programok célja volt, hogy olyan átfogó képet nyújtsunk a magyarországi zsidó életről, történelemről, amelynek segítségével sokkal jobban megismerhetik zsidó gyökereiket, kelet-európai zsidó örökségüket, mintha csak turistaként érkeznek ide – fogalmaz Fuchs Judit utalva arra, hogy ilyen, közvetlen élmények nélkül ezt még az amerikai egyetemi padsorokból sem lehet megismerni.
Mád, Olaszliszka, Bodrogkeresztúr
Magyarország egyik bor- és gasztronómiai központjában egykor békésen éltek együtt zsidók és nem zsidók. Az ország északkeleti csücskén, Tokaj-Hegyalján az egykor virágzó vallásos zsidó életnek ma már csak emlékeit látjuk, amelyeket az EMIH féltő gonddal őriz. Ide is eljutottak a programon résztvevői, talán ez volt az egyik legmegrázóbb élmény számukra, hiszen olyan településekre látogattak el, ahol a Holokauszt előtt a falvakban élők fele, negyede zsidó volt, mára viszont nem maradt helyben zsidó lakosság. Az áldozatok után rengeteg hagyaték maradt fenn, amelyek szinte sokkolták a tengerentúli fiatalokat. Elmondták, az elhagyott, azóta önkormányzati épületté alakított zsinagógák, temetők szembesítik őket, milyen tragédián mentek keresztül a rokonaik és az őseik.
A zsinagógák mérete és száma csak sejteti, hogy milyen jelentős volt az a zsidó közösségi élet a környéken. Az üresen álló romok viszont ridegen szemléltetik mekkora pusztítást végzett a vészkorszak.
Fuchs Judit szerint a Tokaj-Hegyaljai kirándulás segített egyszerre megmutatni a zsidó múltat és jelent. A fiatalok ezen a ponton mosollyal tették hozzá, hogy némi borkóstolásra is lehetőségük nyílt.
Titkok és identitás
Az amerikai cserediákprogram egy másik jelentős eseményén, az EMIH 70 év unokái elnevezésű programjának keretében, egy Holokauszt-túlélő beszélt élményeiről a fiataloknak. Szász András, aki maga is szerepel unokáival azon a plakáton, amelyet a Madách téren állított ki az egyház a Holokauszt 70. évfordulójára, arról mesélt, hogyan élte túl a zsidó törvényeket, majd az üldözéseket. Szász András a második világháború utáni időszakról is beszélt: arról, hogyan kellett titkolni a zsidó származást továbbra is, hogyan ütötte fel a fejét a diktatúrában elfojtott, ám ennek ellenére létező antiszemitizmus az 1956-os forradalom idején.
A beszélgetésen a diákok rendkívül éles és megosztó kérdéseket is feltettek. Többek között a megbocsájtás lehetőségéről is kérdeztek a Grönig-per kapcsán. Szász András erre tömören válaszolt: nem. Szerinte nem bocsájtható meg senkinek, ami történt. A fiatalok az óbudai közösség tagjává vált, egykor antiszemita és rasszista nézeteket valló, Szegedi Csanád történetéről is érdeklődtek. Szász András erre is válaszolt: azok a szülők, akik titkolják gyerekeik előtt származásukat – ahogyan ezt Szegedi Csanád szülei tették – hibát követnek el. Azonban arra is rámutatott, hogy mennyire nehéz volt akkoriban vállalni a zsidó gyökereket: a kelet-európai zsidóságon belül tipikus volt, hogy az első és második generációs túlélők tagadták származásukat.
Fuchs Judit hozzátette, az amerikai fiatalok életében sem ismeretlen, hogy az első és második generációs túlélők eltitkolják zsidó származásukat, de ez a jelenség leginkább Kelet-Európában jellemző. Amerikában az érintettek sokkal szabadabban meg tudjak élni a zsidóságukat, nem terheli őket a történelmi múlt, ezért nem érzik szükségesnek az identitásukat eltitkolni, szemben sokakkal Kelet-Európában és hazánkban. – Magyarországon születni és felnőni más élettapasztalatot jelent, mint Amerikában. Mi a Holokauszt árnyékában éljük meg a zsidóságunkat, ők pedig kaptak minderről egy képet – fogalmaz a szervező, aki biztos abban, hogy a fiataloknak az itteni tartózkodás egyszerre volt felkavaró és megható.
Az amerikai fiatalok nem nagyon politizáltak, de azért betekintést nyerhettek a magyarországi belpolitikába. A Jobbik népszerűségét többen is érdekesnek tartották. – Nem tanulnak a történelemből a magyarok? – tette fel a kérdést az egyik résztvevő ennek kapcsán.
Jövőre másokkal ugyanitt
– A mostani képzés egy hosszú távú oktatási program pilotja volt, melynek céljai között az egykori magyar zsidó hagyományokra épülő gazdag hitéleti és vallástudományi ismeretek átadása, illetve a magyar zsidó közösség kiemelkedő, a rabbinikus tudományok terén felmutatott jelentős tudósainak bemutatása mellett szerepel a zsidó közösség évszázados történelmi emlékhelyeinek, temetőinek megismertetése a magyarországi gyökerekkel rendelkező amerikai zsidó közösségek számára – válaszolja Szalai Kálmán a TEV részéről arra a kérdésre, hogy a jövőben folytatódik-e a program.
A kezdeményezés természetesen arra is irányul, hogy a magyar zsidó diákok megismerjék az amerikai zsidó közösséget, annak érdekében, hogy annak gyakorlati tapasztalatai beépüljenek a hazai zsidó közösségi élet fejlesztésébe.
„Azok a közösségek – és velük együtt az országok – sikeresek, amelyek képesek az évszázadok során megszerzett tudást átadni és ezzel mások számára értéket teremteni” – világítja meg a program lényegét Szalai Kálmán.
Munkatársunktól