Zsidó ünnepek
Peszách – A szabadulás ünnepe
A hivatkozások a Sámuel Imája – Zsidó Imakönyv (Chábád Lubavics Egyesület, Budapest 1996) kiadványra utalnak, ha más nincs megjelölve.
Peszách a három zarándokünnep egyike. A nyolcnapos ünnep a felszabadulás emlékét őrzi, és azt idézi, hogy Izrael gyermekei a kétszáztíz esztendős egyiptomi rabság után, 3319 évvel ezelőtt kivonultak Egyiptomból. A kivonulás történetét – amely Mózes küldetését, fáraó kérlelhetetlenségét, az Isten rendelte tíz csapás sorozatát, majd a zsidók menekülését beszéli el – Mózes második könyvének 1–15. fejezete írja le.
Különleges peszáchi törvények
A kovászos: Az egyik kötelezettség az, hogy otthonunkat teljesen megtisztítsuk minden kenyérmorzsától és egyéb kovászos ételtől, cháméctól. Cháméc minden étel, ital, ami az öt fő gabonafajta – búza, rozs, árpa, zab vagy tönköly – felhasználásával készült, ha attól kezdve, hogy a víz érintkezett a liszttel, több mint 18 perc telt el a sütésig, mert ennyi idő után már megindul a kovászosodási (erjedési) folyamat. Az előírás szerint a kovászos „ne legyen látható” és „ne legyen fellelhető”: ki kell takarítani, fel kell kutatni, és meg kell semmisíteni. Ez mindenre vonatkozik, ami Peszáchkor nem kóser – azaz olyasmi, ami chámécot tartalmazhat –, akkor is, ha nincs benne szemmel látható cháméc, mint a kenyérben, a száraz tésztákban, a búzalisztben. Például a sör és egyéb gabonákból készített ital is cháméc. Az askenáz (európai származású) zsidók nem szoktak rizst, kukoricát, földimogyorót és hüvelyeseket sem enni Peszáchkor. Chászidok és más közösségek Peszáchkor ügyelnek arra is, hogy a macesz ne kerüljön érintkezésbe vízzel vagy nedvességgel (srujá – gebrokszt), így nem esznek knédlit, és hasonló ételeket Peszách első hét napján. A nyolcadik napon azonban a chászidok is esznek sruját.
A kovászos eladása: A gyakorlatban az ünnep egész ideje alatt érinthetetlen kovászost tartalmazó termékeket nem semmisítjük meg, hanem félretesszük, és a rabbi közvetítésével eladjuk egy nem zsidónak, hogy az ünnep nyolc napja alatt ne legyen birtokunkban. Peszách után, pedig mindent visszavásárolunk. Az ünnep előtti napokban, meg kell bíznunk a rabbit kovászosunk eladásával. Ezt a www.zsido.com/peszach honlapon is megtehetjük.
A macesz: A másik kötelezettség, hogy megfelelő mennyiségű, Peszáchra alkalmas kóser ételt készítsünk elő, hogy legyen mit ennünk az ünnep nyolc napján. Ezek közül a legfontosabb a Peszáchra készült mácá (macesz), mert ez helyettesíti a kenyeret.
Az edények: Peszáchkor nem használhatjuk a mindennapi edényeket és evőeszközöket, mert azok chámécosak. Sok háztartásban van elkülönített edény- és étkészlet, amelyet csak Peszáchkor használnak. Akinek nincs külön peszáchi edénye, annak ki kell kóserolnia a min-dennapi edényeket. A főzéshez és tálaláshoz használt edényeket vízben kell kiforralni, azokat pedig, amelyekben sütni szoktunk, tűzben kell izzítani. A kóseroláshoz, bonyolult mivolta miatt érdemes a rabbi tanácsát kérni.
A széderek: Peszách egyik legfontosabb része az ünnep első két estéjén megtartott széder, amikre minden szempontból fel kell készülni. Aki nem rendez otthon szédert, annak lehetősége van közösségi széderen résztvenni.
Budapesti és országos széderest információért hívja a 06 1 268-0183-os számot.
Peszách előtti szertartások
Széder előtti este bödikát cháméc (cháméc keresés) gyertyafénynél (412. old.) miután a lakásból alaposan kitakarítottuk a chámécet. Kabbalisztikus szokás ilyenkor 10 kis darab kenyeret alaposan becsomagolva a lakás különböző pontjain eldugni, és a keresés során azokat megtalálni. A zacskóba összegyűjtött chámécot félretesszük, és másnap délelőtt elégetjük. A keresés után elmondjuk a Kol chámirát („Minden élesztő…” – uo.), ami által semmivé nyilvánítjuk azt a chámécot, ami véletlenül mégis tulajdonunkban maradhatott.
A böjttel az utolsó egyiptomi csapásra emlékezünk, melyben az összes egyiptomi elsőszülött meghalt, és a zsidó elsőszülöttek megmenekültek. Aki elsőszülött fiú, vagy aki kiskorú elsőszülött apja, annak vagy böjtölnie kell, vagy ki kell váltania a böjtöt, úgy, hogy részt vesz egy szijum mászechetén (az egyik talmudi traktátus tanulásának befejezési ünnepségén). Ha magunk nem is tanultunk, legalább meghallgatjuk a traktátus befejezését, és az ebből az alkalomból rendezett ünnepi lakomától kezdve egész nap folytathatjuk az étkezést. Reggeli ima korán reggel, hogy legyen idő a megmaradt kenyeret megenni, még a kovászos tilalmának beállta előtt. Hétköznapi reggeli ima, de elmarad a Mizmor lötodá („Hálaének. Üdvrivalgással…” – 36. old.), mivel a hálaáldozat egyik kenyere cháméc, és már nem lenne idő azt megenni Peszách előtt.
A délelőtt folyamán kell elégetni az előző este megtalált és minden más chámécot, amit nem adtunk el nem zsidónak. Cháméc evés legutolsó időpontja a Mágén Ávrahám szerint 10:15, a Báál háTánjá szerint 10:39. A cháméc birtoklásának legkésőbbi időpontja 11:32, illetve 11:44. Eddig az időpontig kell elégetni a chámécot is. Ugyanazon időpont előtt, az égetés után, kell elmondani a második Kol chámirát („Minden élesztő…” – 412. old.) is.
A széder estéhez szükséges sült nyakat a nap folyamán készítsük elő. Este, az ünnep bejövetele után már nem szabad ezt elkészíteni, mivel ezt nem szoktunk megenni, főzni ünnepnapon pedig csak étkezés céljára szabad. Hétköznapi minchá után A peszáchi áldozat rendjét mondjuk (Az őrködés éjszakája – Peszáchi Hágádá 12–15. old., Peszáchi Hágádá fonetikus átírással 8–10. old.).
Peszách elsőestéjén ünnepi gyertyagyújtás (lásd Naptár 6. old.). Ünnepi esti ima (lásd Naptár askenáz imarend: 45. old., chászid imarend: 57. old.). Chászid közösségekben az Ámidá után Teljes Hálélt mondanak (329–333. old.). Álénu (Záróima – 185. old.) A Széder estéken askenáz közösségekben is elmarad a kidus a zsinagógában az ima végén.
A széder az ünnepi vacsora
A széder során minden zsidónak: 1. maceszt kell ennie, lehetőleg kézzel gyúrt, „smurá” maceszt, 2. négy pohár bort kell meginnia a Hágádában megjelölt részeknél, elsőként a kidusnál (lehetőleg vörösbort), 3. keserű füvet kell ennie, 4. el kell mondania a Hágádát, az egyiptomi kivonulás történetét; a „hágádá” szó „elbeszélést” jelent; a Hágádá egyben a széder lebonyolításának „forgatókönyve” is, 5. dicsőítő zsoltárokat (Hálélt) kell mondania. A széder esték rendjét és különböző szokásait részletesen az új magyar fordítású, kétnyelvű Az őrködés éjszakája – Peszáchi hágádá című könyvben találhatjuk (Magyar Könyvklub és Chábád Lubavics Egyesület, 1999). E könyv sok kommentárt, kiegészítést, történetet is tartalmaz. Ennek a hágádának létezik egy kisebb formátumú, fonetikus átírást is tartalmazó kiadása, mely nagyon praktikus lehet a résztvevők számára a széder megtartásakor. A széderről és a Peszáchról bővebben a www.zsido.com/peszach honlapon olvashatunk. A Lefekvés előtti imából csak a Smá („Halljad Izrael…”) első fejezetét (Sámuel imája – Zsidó imakönyv 161. old.) és a Hámápil áldást mondjuk (165. old.), mert Isten örködésének éjszakája ez.
Peszách első napja
Az első napi Muszáf Ámidá ismétlésében Tfilát tált (Ima a harmatért – 362–363. old.) mondunk. Ettől kezdve egész Szukkotig minden Ámidában a nyári változatot, morid hátált (például reggel 58. old.) [askenáz közösségek ezt nem mondják] és vötén bráchát (például reggel 61. old.) említünk. A Muszáf Ámidá ismétlésben Düchenolás (papi áldás – 360–361. old., részletesen erről lásd szeptember 23.).
Peszách második estéje
Peszách második estéjén, ünnepi gyertyagyújtás az ünnepre való tekintettel, csak a megadott időpont után, és csak már égő lángról történhet (lásd Naptár 6. old.). Ünnepi ima, mint előző este. Az esti ima végén, az Álénu (Záróima) előtt Szfirát háomer (Omerszámlálás – 154–156. old.).
Szfirát Háomer – Az omerszámlálás rendje
Peszách második estéjétől hét teljes héten át – negyvenkilenc napon át – minden este számláljuk a napokat. Az ötvenedik nap Sávuot ünnepe. A Sávuot szó jelentése „hetek,” ami a számlálás héthetes időszakára utal. A számlálás célja az, hogy a Peszách, a Kivonulás ünnepe után lélekben felkészüljünk Sávuotra, a Tóraadás ünnepére. A számlálás Peszách második estéjén kezdődik, amikor egy bizonyos mennyiségű (omernyi) új árpát kellett learatni, és másnap áldozatként a Szentélyben bemutatni. Az egész időszak Szfirát Háomer, „az omer számlálása” néven ismeretes. Először elmondjuk az ál szfirát háomer áldást (154. old.), utána megemlítjük a nap számát, majd az eltelt hetek és napok számát. Például: „Ma van az omer harmincadik napja, ez négy hét és két nap.” Az omer számlálás időpontja esténként a csillagok feljövetelétől virradatig (lásd Naptár 34. old.) tart. Aki elfelejt este számolni, az a következő nap folyamán sötétedésig pótolhatja, de áldásmondás nélkül. A további estéken pedig folytathatja az áldással együtt a számlálást. Ha egy egész napot kihagytunk, számoljunk továbbra is minden este Sávuotig, de áldásmondás nélkül. Ha már mi magunk nem mondhatunk áldást, és közösséggel imádkozunk, akkor az előimádkozó által mondott áldásra válaszoljunk „Ámént”, és utána számoljunk magunk is. A szfirá idején pusztította el a pestis rabbi Ákivá több ezer tanítványát. Azóta a szfirá alatt részleges gyászidő van, nem tartanak esküvőt, nem vágatnak hajat, tilos táncolni és muzsikálni. Ezek a korlátozások azonban nem érvényesek Lág Báomerkor, a harmincharmadik napon, mivel ekkor szünetelt a járvány. Sok askenáz közösségben a hajvágás tilalmát csak Ros chodes Ijártól tartják – 33 napon át, de esküvőt ezekben a közösségekben sem tartanak már Peszáchtól. A Szfirát Háomer utolsó három napja már nem a gyász, hanem a Tóra-adásra való felkészülés jegyében telik, ezért ekkor már lehet házasodni is. Elterjedt szokás szerint már Ros chodes Szivántól is házasodnak. Chászid szokás szerint csak a Sávuot előtti napon vágnak hajat.
Peszách második napja
Este az ünnep kimenetelével félünnepi hétköznapi esti ima. Az Ámidában Átá chonántánut („Te ajándékoztad…” – 145. old.) és Jáále vöjávot („Szálljon hozzád…” – 148. old.) mondunk. Ettől az estétől kezdve egész Szukkotig minden Ámidában a nyári változatot, vötén bráchát (például reggel 61. old.) említünk. Az ima után Hávdálá (Ünnepbúcsúztató – 322–323. old.) csak borral, fűszer (bszámim) és gyertya (nér) nélkül.
Négy nap félünnep jön, Chol hámoed, félünnep. Szombat kivételével ezekre a napokra nem vonatkoznak a szigorú ünnepi munkatilalmak, de ha tehetjük, jobb, ha nem megyünk munkába, és megtartjuk az ünnepi hangulatot. A cháméc tilalma, természetesen Peszách mind a nyolc napján át érvényben van. A félünnepi ima a Mizmor lötodá („Hála-ének…” – 36. old.) nélkül. Chászidok félünnepen nem szoktak tfilint rakni. Azok is, akik raknak tfilint, a Hálél előtt leveszik (az előimádkozó Hálél után). Kivételt csütörtök képez: ekkor a Tóra-olvasás a tfilinről szól, ezért csak Tóra-olvasás után veszik le. A Tóra-olvasása utáni fél-kádist csak a második Tóra-olvasása után mondjuk.
Április 6-án pénteken este félünnep. A gyertyagyújtáskor a szokásos szombati áldásokat mondjuk (lásd Naptár 6. old.). A szokásos péntek esti imát a Mizmor löDávid-dal („Dávid zsoltára…” – 168. old.) kezdjük. Askenáz közösségekben a Löchá dodi-ból kihagyják a Hitnáári („Fel a porból!…” – 170. old.) bekezdést. Az Ámidában, Jáále vöjávo betoldást mondunk (178–179. old.). Askenáz közösségekben sem mondják a Báme mádlikin Misna-fejezetet. Az otthoni Szombatfogadást (187–188. old.) a kidusig halkan mondjuk. Szokásos szombati kidus ünnepi betoldások nélkül.
Április 7-én szombaton félünnep, Chol hámoed harmadik napja. Szombati félünnep reggeli sáchárit ima: Az eleje szokásos szombati ima, de az Ámidában a Jáále vöjávo („Szálljon hozzád…” – 224. old.) betoldással. Az Ámidá után fél Hálél (329–333. old.), majd az ünnepi imarenddel folytatjuk. Két Tórából olvasunk. Askenáz közösségben szokás ilyenkor a Tóraolvasás előtt Salamon király Sir hásirim (Az énekek éneke) könyvét olvasni. A délutáni ima rendje: Tóra-olvasás a Smini szakaszból három embernek (3Mózes 9:1–16.), majd Ámidá Jáále vöjávo („Szálljon hozzád…” – 277. old.) betoldással. Cidkátchá cedek („Az igazad…” – 279. old.) elmarad. A szombat kimenetelével félünnepi hétköznapi esti ima. Ámidá Átá chonántánu („Te ajándékoztad…” – 145. old.) és Jáále vöjávo („Szálljon hozzád…” – 148. old.) betoldással. Az esti imából elmarad a Vijhi noám („Legyen velünk…” – 313–315. old.), mivel nem lesz teljes a következő munkahét. Az ima után Hávdálá (Szombatbúcsúztató – 322–323. old.), peszáchi fűszerrel (bszámim) és gyertyával (nér).
Peszách utolsó két napja előtti estén, gyertyagyújtás sehechejánu áldás nélkül (lásd Naptár 6. old.). Félünnepi délutáni ima, ünnepi esti ima. Álénu (Záróima – 185. old.) előtt Szfirát háomer (Omerszámlálás – 154–156. old.). Ünnepi kidus sehechejánu nélkül (340–341. old.) A Sás-tenger kettéválasztásának emlékére a csoda évfordulóján, ezen az estén, a chászidok ébren maradnak egész éjjel.
Peszách utolsó két napján, ünnepi ima- Askenáz közösségekben a reggeli ima részeként rendszeresen elmondott Tenger dalát, Áz jásir („Akkor énekelték…” – 210–211. old.) ez alkalommal a közösség az előimádkozóval versenként felváltva, hangosan énekli. A Zsidó imakönyv 228. oldalán, a héber oldalról sajtóhiba miatt hiányzik a Könyörület tizenhárom tulajdonsága. A 71. oldal alapján pótolható. Tóra-olvasás két Tórából (öt plusz egy em-bert hívnak fel), és Háftárák (lásd fent). A Muszáf Ámidá ismétlésében Düchenolás (papi áldás – 360–361. old., részletesen erről lásd szeptember 23.).
Pészách utolsó napján Tóra-olvasás után Mázkir ima elhunytjaink emlékére (349. old.). A Mázkirról és a mondandó imáról lásd részletesen Naptár 145. old. Chászid szokás ezen a délutánon az ünnepi Minchá ima után úgynevezett messiási lakomát – szeöudát mosiáchot tartani, mivel a megváltás nagy ünnepének végén, a Peszáchnak utolsó napján, „már fénylik a Messiás sugara, és érezhető a közeledő végleges megváltás”. Ezen az étkezésen szokás négy pohár bort inni. Este, az ünnep kimenetelével hétköznapi ima az Ámidában Átá chonántánu („Te ajándékoztad…” – 145. old.) betoldással. Hávdálá (Ünnepbúcsúztató – 322–323. old.) csak borral, fűszer (bszámim) és gyertya (nér) nélkül.
