Igen hatásos pillanata a zsinagógai istentiszteletnek, amikor a frigyszekrényt kinyitják, teljes pompájukban előtűnnek a fenséges Tekercsek, s a Tóra büszkén végigvonul a sorok között a bimá emelvényhez. De könyörgök, mondja már meg valaki, mi történik, miután az ajtók újra rázáródnak a tekercsekre. Hát a Tóra nem más, csak egy farudakra feltekert, teleírt pergamen? Ami azt illeti, a Tóra igen tetszetős külsejű, és jó a kapcsolata az emberekkel. Noha ez afféle „antropomorfizmus”, mégis mondhatjuk, hogy a Tóra az ember nyelvén beszél.
A Tóra élete során már bejárta szinte az egész világot, messze elsodródva Szináj-hegyi szülőhelyétől és Izrael Földjétől. Látogatást tett Irak-Babilonban és Irán-Perzsiában, ahol kisarjadt belőle a Talmud és a Kabbala, kiűzetéseket és elnyomatásokat élt át a Közel-Keleten, Afrikában és Európában, és keresztül-kasul bejárta Észak-, Dél- és Közép-Amerikát. Öreg a Tóra? Nagyon. És ódivatú? Sosem! Előrehaladott évei ellenére a Tóra még ma is telve van élettel és energiával; kifejezetten jó passzban van! „Élet fája ez azoknak, akik megragadják…” (Példabeszédek könyve 3:18), karja soványnak és cingárnak tűnik ugyan, de markának szorítása erős, és megáll a saját lábán.
Változnak az idők, trendek és divatok jönnek-mennek, ám a tórai értékek és hagyományok változatlanok maradnak. Évről-évre ugyanaz a nóta, és bár ősi az üzenet, mindig újabb és újabb szempontok merülnek fel, mindig van egy új csavar, egy üdítő gondolat. „Válaszd az életet!” mondja, utat és irányt mutatva az embereknek, jó erkölcsre, szilárd morálra tanítva őket.
Ihlető tanító, bölcsessége egész testét beborítja. Sok mindenhez ért, ismeri a történelmet egészen a kezdetekig – ő szolgált modellül annak idején az egész világ megteremtéséhez. Gyönyörű a szövege, pedáns kézírással írott, írásjelekkel – itt-ott egy-két ponttól eltekintve – nem vesződik. Mégis minden betűje jelentéssel teli, az alapvető, szó szerinti magyarázattól kezdve, a mélyebb szövegmagyarázaton át egész a homiletikáig és a misztikáig.
Óriási tudása ellenére a Tóra megtalálja a hangot még a legkisebb gyermekkel és a kezdővel is. Kiterjedt levelezést folytat emberek százezreivel – minden egyes levél és minden egyes személy döntő fontossággal bír – bármelyik hiányzik, az az ő teljességéből vesz el.
És mennyire szereti a gyerekeket! A gyerekek meg egyszerűen imádják őt; ők az ő büszkesége és öröme. A gyermekek nélkül bele is halna öregségébe. A kisgyermekek még a pátriárkáknál, a bölcseknél és a prófétáknál is biztosabb garanciát jelentenek számára a hosszú életre. A Tórának különös örömet okoz, amikor Sávuotkor látja, ahogyan a gyerekek felolvassák belőle a Tízparancsolatot. Gyarapszik öleléseiktől és csókjaiktól, s ugyanígy a gyermekek is!
Értéke felülmúlja a rubinét és más drágakövekét. Páratlan szépségű, gyönyörűen berendezett és szőnyeggel borított lakhelye hímzett függönyökkel és ízlésesen faragott ajtókkal ékes. Ajtaja előtt sosem huny ki a fény, örök jelzőtűz ez az egész világ számára. A Tóra nem szeret bezárkózni belső szentélyébe. Szeret kiszabadulni, de ez a szerencsétől függ.
Hétköznapokon hétfőnként és csütörtökönként nagyjából 20 percet tölt zárt ajtókon kívül, míg szombatokon és ünnepnapokon ez az idő akár egy óra is lehet.
Bokáig érő, elegáns, királyi bíbor, fejedelmi kék vagy karmazsinvörös puha bársonyruhája csillogó flitterekkel, aranyrojtokkal díszített, főünnepekkor azonban előnyben részesíti a tiszta fehér viseletet. Ezüstékszerei közé tartozik egy nagy, vésett bross, valamint egy kezet formázó medalionnal ellátott ezüst nyaklánc.
A Tóra számára nagy-nagy öröm és boldogság, amikor egy Bár Micvá-fiú büszkén felolvassa élete első máftirját, amikor egy újszülött kislány megkapja zsidó nevét, vagy egy vőlegényt hívnak fel hozzá esküvője előtt. A tűnődés pillanatai sem hiányoznak életéből, például a Jizkor, amikor a már eltávozottakra emlékezünk.
A Tóra a társaság lelke a gyülekezet éves Szimchát Torá-táncán. De nem szereti, ha csupán különleges alkalmakkor jut az emberek eszébe. Kétségtelenül szépek a pompás szertartások, de magányosnak és elhagyatottnak érzi magát, amikor az emberek minden idegszálukkal a megélhetésükre koncentrálnak, és róla teljesen elfeledkeznek.
Izraellel sok-sok éve megkötött házasságának Sávuotkor van az évfordulója, s történetesen éppen ezen a napon ünnepli a születésnapját is. Izraellel kötött házasság olyan frigy volt, amelyről nem lehet nem megemlékezni!
Házasságának sajnos megvoltak a maga hullámhegyei és hullámvölgyei, és az igazat megvallva, férje lehetett volna hűségesebb is hozzá. De a dolgok most már remélhetőleg jobbra fordulnak, és a pár már alig várja, hogy hamarosan, ha Isten is úgy akarja, beköltözzön harmadik otthonába, Jeruzsálemben.
