Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:
Széfer Softim: A Bírák könyve
A királyok szabályai
A nemzsidókra kötelező hét törvény
8. fejezet
Az „istenfélő noahita”
10. § Mózes a Tórát és a parancsolatokat csakis Izraelnek adta örökségül, ahogyan írva van: „[A Tan…] öröksége Jákob gyülekezetének”, és azoknak, akik át kívánnak térni más népek gyermekei közül, ahogyan [a 4Mózes 15:15-ben] meg van írva: „mint ti, olyan legyen a jövevény [az Örökkévaló színe előtt]”. Tehát, ha valaki nem akarja elfogadni a Tórát és a parancsolatokat, akkor nem kényszeríthetjük rá.
Azonban Mózes meghagyta, az Örökkévaló parancsára, hogy a föld minden lakóját igyekezzenek rávenni, fogadják el a Noé leszármazottainak adott parancsolatokat.
Ha valaki nem akarja elfogadni ezeket a parancsolatokat, halált érdemel. Aki pedig elfogadja ezeket, azt nevezzük mindenütt „köztetek tartózkodó jövevénynek” (gér tosáv). [Ez a rendelkezés] mindenhol érvényes a világon. Az ilyen elfogadó nyilatkozatot három tóratudós jelenlétében kell megtenni.
Aki beleegyezett abba, hogy körülmetélteti magát, és tizenkét hónapon át mégsem metélteti körül magát, az úgy tekintendő, mint a többi noahita közül való.
Hét törvény, Mózestől
11. § Aki elfogadja magára nézve kötelezőnek e hét parancsolat betartását, és lelkiismeretesen megtartja őket, az úgy tekintendő, mint „istenfélő a noahiták között”, és részesül az eljövendő világban.
De csak akkor, ha azért fogadja el és tartja meg ezeket [a parancsolatokat], mert tudja, hogy az Örökkévaló parancsolta meg a Tórában, és Mózes, a mi tanítónk adta tudtunkra, hogy ezek Noé leszármazottainak már korábban megparancsoltattak.
De ha ezeket csupán belső meggyőződésből teljesíti, akkor nem tekintjük „köztetek tartózkodó jövevény nek”, sem „istenfélő noahitának”, sem bölcsnek.
9. fejezet
A hét törvény
1. § Hat parancsolat adatott Ádámnak:
1. A bálványimádás [tilalma];
2. Az istenkáromlás [tilalma];
3. Az emberölés [tilalma];
4. A vérfertőzés és házasságtörés [tilalma];
5. A lopás [tilalma];
6. A törvényrendszer [felállításának a parancsolata].
Bár ezek a parancsolatok mózesi hagyományként maradtak ránk, és maguktól értetődőek, a Tóra szavaiból is láthatjuk, hogy ezeknek a rendelkezéseknek az előírását.
Mindezekhez hozzájött az élő állat húsa fogyasztásának a tilalma, mely Noénak adatott, ahogyan írva van: „De húst lelkével: vérével ne egyetek!”. Így áll össze a hét parancsolat.
Ezek változatlanok voltak a világon Ábrahám idejéig. Ábrahám számára azonban megadatott ezeken felül még a körülmetélés parancsa. Ugyancsak ő kezdte el a reggeli imát.
Izsák különítette el a tizedet, és egy újabb imát rendelt, napnyugtakor. Jákob tette hozzá a csípőideg [elfogyasztásának] tilalmát. Ő rendelte el az esti imát is. Egyiptomban kapott Ámrám újabb parancsolatokat. Végül Mózes által lett teljessé a Tóra.
Bálványimádás és istenkáromlás
2. § Az a noahita, aki hamis isteneket imád, vétkezik, abban az esetben ha az [adott kultuszban] előírt módon imádja őket.
A noahita halállal lakol minden idegen isten tiszteletéért, ha azt a zsidó bíróság halálra méltó [véteknek] ítéli. De ha a zsidó bíróság nem látja halálra méltónak a dolgot, a noahita nem fizet életével az idegen isten tiszteletéért. Mindazonáltal tilos [folytatni] az ilyen gyakorlatot, akkor is, ha nem lakol halállal.
Nem engedhetjük meg nekik, hogy követ állítsanak vagy áserá fát ültessenek, hogy szobrot vagy affélét faragjanak, akkor sem, ha ezt [csak] a szépsége kedvéért teszik.
3. § Az a noahita, aki Isten nevét káromolja, akár annak egyetlen szent nevét, akár valamelyik másik jelzőjét, bármilyen nyelven tegye is, vétkes. Ez a törvény zsidókra nem érvényes [mert zsidóknál csak az egyetlen szent név káromlása büntetendő].
Emberölés és abortusz
4. § Az a noahita, aki lelket ont, akár a magzatot az anyja méhében, halállal lakol annak [haláláért cserébe]. Hasonlóképpen, ha olyat ölt meg, aki egyébként is meghalt volna a közeli jövőben, vagy oroszlán elé veti, vagy halálra éhezteti, életével kell fizetnie érte, mert így, vagy úgy, de ölt.
Hasonlóképpen életével kell fizessen az, aki megölte az üldözőt, amikor megmenthette volna [annak lehetséges áldozatát] azzal is, ha megnyomorítja az [üldöző] valamelyik végtagját. Ezek a rendelkezések zsidókra másképp érvényesek [náluk ugyanis mások ezeknek a törvényeknek a részletei].
Tiltott nemi kapcsolatok
5. § Hatféle szexuális kapcsolat tilos a noahitáknak:
1. anyjával;
2. apja feleségével;
3. férjes asszonnyal;
4. lánytestvérével, akivel az anyja közös;
5. más férfival;
6. állattal.
[Ezek a tilalmak a következő] versből származnak: „Azért hagyja el a férfi [az ő atyját és anyját és ragaszkodjék feleségéhez, hogy legyenek egy testté].”
„Atyját” – ez az apja feleségére utal;
„anyját” – ez szó szerint értendő;
„ragaszkodjék feleségéhez” – és nem a felebarátja feleségéhez;
„feleségéhez” – és nem egy férfihoz;
„hogy legyenek egy testté” – ez kizár minden házi- és vadállatot és szárnyast, mert azokkal [az ember] soha nem lehet „egy testté”.
És írva van: „És azonkívül valóban nővérem ő, atyám leánya, de nem anyám leánya, és [így] lett feleségemmé.” [Innen tudjuk a közös anyától származó lánytestvér tilalmát.]
6. § Az [anyjával viszonyt folytató] noahita akkor is vétkes, ha az apja elcsábította, erőszakkal tette magáévá [és sosem volt a felesége]. Akkor is az anyja.
Vétkes, ha az apja feleségével [folytat viszonyt], az apja halála után is.
Vétkes, ha más férfival [folytat viszonyt], akár kiskorú az, akár felnőtt, és ha állattal, legyen bár fiatal vagy vén. [Az utóbbi esetben] csak a noahita lakol halállal, az állat nem. Csak annak az állatnak a megölésére van parancsunk, akivel egy zsidó [létesített szexuális kapcsolatot].
Házasságtörés zsidóval és noahitával
7. § Felebarátja feleségével [elkövetett házasságtörésért] csak akkor fizet életével a noahita, ha azután követik el [a házasságtörést], miután a férje már legalább egy alkalommal vele hált. De ha csak eljegyezték egymást, vagy bár házasságot kötöttek, de sose léptek testi kapcsolatba [a férjével], nem büntetendő az, aki az asszonnyal hál, mert írva van: „[Íme te meghalsz az asszony miatt, akit elvettél], mert őt már bírta az ő férje.”
Mikor alkalmazandó a fenti szabály? Amikor a noahita, egy noahita asszonnyal lép testi kapcsolatba. De amikor a noahita, [férjes] zsidó asszonnyal létesít testi kapcsolatot, büntetendő, akár a szokásos, akár szokatlan módon teszi.
[Hasonlóképpen,] ha a noahita olyan zsidó hajadonnal létesített testi kapcsolatot, akit már eljegyeztek, halálra kövezik miatta, mert így szól a zsidókra vonatkozó törvény. Ha akkor lép vele testi kapcsolatba, amikor már házasságot kötöttek [a férjével], de még nem hálták el a házasságot, megfojtják, mert így szól a zsidókra vonatkozó törvény. De ha zsidó asszonnyal az után létesít testi kapcsolatot, hogy annak házasságát már elhálták, lefejezés általi halálra ítéltetik, mint ha noahita asszonnyal követett volna el házasságtörést.
Válás a noahiták között
8. § A noahita, ha szolgálólányát valamelyik szolgájához adja, és azután létesít az asszonnyal testi kapcsolatot, halállal lakol érte [mert megsértette a házasságtörés elleni tilalmat]. De csak akkor vétkes, ha a dolog már köztudomású, és mindenki úgy emlegeti az asszonyt, hogy „ennek és ennek a szolgának a felesége”.
Mikor szabad vele újra [viszonyt folytatnia a gazdájának]? Ha elválasztotta a szolgájától, és az felfedte a haját a piacon.
Mikor tekintendő a noahita asszony elváltnak? Ha [a férje] elbocsátja őt a házából, és visszaküldi az övéihez, vagy ha ő hagyja el az otthonát, és megy el a maga útján. Nem szükséges írott válóokiratnak lenni köztük.
Nem függ a dolog egyedül a férj [akaratától]. Akármelyikük dönt úgy, hogy elválik, megteheti [és attól kezdve már nem tekintendők házasfeleknek].
Lopás
9. § A noahita vétkes, [ha megsérti a tolvajlással kapcsolatos tilalmat,] akár egy másik noahitától, akár zsidótól lop.
[Ez a rendelkezés érvényes, ha] valaki erőszakkal vesz el [mástól valamit] vagy pénzt lop, de az emberrablóra is, arra [a munkaadóra], aki visszatartja munkása bérét és juttatásait, és a munkásra is, ha [a munkaadója] javaiból él, de nem dolgozik. Minden hasonló esetben vétkes a noahita, és úgy tekintendő, mint a rabló. Zsidók között a törvény másképpen rendelkezik.
Hasonlóképpen vétkes [a noahita, ha ellop valamit], ami kevesebbet ér egy prutánál. Tehát ha a noahita olyat lop, ami kevesebbet ér egy prutánál, és egy másik [noahita] ellopja tőle is, mindketten halállal lakolnak érte.
Élő állat húsa
10. § Hasonlóképpen vétkes, ha [megsérti a tilalmat, és] élő állat testrészét eszi, vagy annak húsából eszik. Ez [a rendelkezés] a mennyiségre való tekintet nélkül [érvényes], mert a minimális mérték csak zsidókra vonatkozik.
11. § [A tilalom] egyaránt érvényes a háziállat vagy vadállat testéből leszedett testrészre vagy húsra. De úgy tűnik nekem, hogy a noahita nem fizet életével, ha eleven madár húsából evett.
12. § Ha valaki levág egy állatot, és már megejtette a két bemetszést [ami annak a jele, hogy a vágás kóser módon történt], amíg az állat még vonaglik, a testrész és hús, amit eltávolítottak a testéből, tiltott a noahitának, az élő állat húsából fogyasztás tilalma miatt.
13. § Minden előírás, ami a zsidókat köti az élő állat húsával kapcsolatban, köti az noahitákat is. Vannak továbbá olyan esetek is, melyekben a noahita vétkesnek számít, míg a zsidó nem. Mert a noahita vétkes, [ha fogyaszt] az élő állat testrészéből vagy húsából, tekintet nélkül arra, hogy házi- vagy vadállat, és hogy kóser vagy nem kóser fajtából való.
Hasonlóképpen tilos a noahitáknak [fogyasztani] az élő állat testrészéből vagy húsából, ha olyan állat testéből távolították el, amelyik még rángatózik, akkor is, ha a zsidó már megejtette a két metszést.
Törvényrendszer
14. § Hogyan kell a noahitának teljesítenie azt a rendelkezést, hogy törvénygyűjteményt alkosson, és bíróságokat állítson fel? Minden nagyobb városban fel kell állítani a bíróságokat, hogy igazságot szolgáltassanak e hat parancsolat ügyében, és hogy figyelmeztessék a népet [ezeknek a betartására].
Azt a noahitát, aki megszegi a hét parancsolatot, lefejezéssel kell kivégezni. Ezért kellett Schem minden lakójának meghalnia. Sechem ugyanis [embert] rabolt. Tudtak róla, hogy mit tett, de nem hoztak ítéletet fölötte.
A noahita kivégezhető egyetlen tanú [tanúságtétele alapján] és egyetlen bíró [ítéletére]. Előzetes figyelmeztetés nem szükséges. Rokonok is tanúskodhatnak. Mindazáltal asszony ne legyen tanú, se bíró fölöttük.
10. fejezet
A noahita kötelezettségei
A szándékos és a szándékon kívüli törvényszegés
1. § Az a noahita, aki figyelmetlenségből sérti meg valamelyik parancsolatot, mentes minden [büntetéstől], kivéve annak azt az esetet, ha valaki gondatlanságból öl, ugyanis az aki rajta követ el vérbosszút, nem fizet életével azért, hogy megölte [a gyilkost], és ez nem [kereshet menedéket] a menedékvárosokban. De a bíróság nem ítéli halálra.
Mikor kell alkalmazni ezt a szabályt? Amikor figyelmetlenségből sérti meg a noahita a parancsolatot, nem pedig [bűnös] szándékkal; például ha felebarátja feleségével hál, mert azt hiszi, hogy az az ő felesége, vagy férjezetlen nő.
De ha tudta, hogy a felebarátja felesége az, csak azt nem, hogy tiltott vele hálnia, és azt hitte, hogy az ilyesmi megengedett, vagy úgy ölt embert, hogy nem tudta, hogy nem szabad ölni, az ilyen úgy ítéltetik meg, hogy közel jár [ahhoz, aki bűnt követett el], szándékosan cselekszik, és ezért az életével fizet. Az ilyesmi nem számít figyelmetlenségből elkövetett törvényszegésnek. Mert tudnia kellett volna [hogy mik a kötelességei], és nem tudta.
2. § Ha a noahitát más kényszeríti törvényszegére, nem számít az törvényszegésnek. Még ha arra kényszeríti is, hogy idegen isteneket imádjon, megteheti. Mert [a noahitának] nem parancsoltatott meg, hogy [önfeláldozásával] megszentelje Isten nevét.
A kiskorú, a süketnéma vagy gyengeelméjű idegen nem büntetendő, ugyanis nem köti semmiféle parancsolat.
A betért zsidó, aki ismét nemzsidó akar lenni
3. § Az áttért idegennek, ha körülmetélték és alámerítkezett [a mikvében], és azután úgy döntött, hogy Istennel szembe akar fordulni, és visszatérne korábbi [állapotába] mint „köztünk lakozó jövevény”, nem áll szabadságában ezt tenni. Izraelitának kell maradnia minden tekintetben, vagy halálbüntetést érdemel.
Ha kiskorúként merítették alá bírák jelenlétében, megtagadhatja [áttérését], amikor eléri a nagykorúságot, és felveheti a „köztünk lakozó jövevény” jogállását. De ha nagykorúsága elérésekor nem tagadta meg rögtön [az áttérését], később nincs lehetősége megtagadni azt, és [jogállása] azonos az igaz áttértekével…
Körülmetélés parancsa Ábrahám leszármazottainak
7. § Csak Ábrahámnak és az ő leszármazottainak lett megparancsolva a körülmetélkedés, ahogy írva van: „[Tartsd meg szövetségemet,] te és magzataid… [körül kell metélni minden fiút].”
Jismáél leszármazottai tehát kiesnek ebből, amint azt olvashatjuk: „Csak Izsák magzatát nevezik majd rólad”. Ézsau [leszármazottai] szintén kiesnek, mert Izsák megmondta Jákóbnak: „Adja neked [az Isten] Ábrahám áldását, neked és ivadékaidnak”, amiből az következik, hogy egyedül ő Ábrahám igazi fia, aki megtartja a hitet és az igaz cselekedeteket. Tehát csak nekik kötelező körülmetélkedniük.
8. § Bölcseink szerint Ábrahámnak a Keturától származó gyermekei is, akik Izsák és Jismáél után születtek, kötelezve vannak a körülmetélkedésre. Tehát ma, amikor Jismáél leszármazottai összekeveredtek a Keturától valókkal, mind kötelezve vannak a körülmetélkedésre a születésüktől számított nyolcadik napon. Mindazáltal nem jár halálbüntetéssel [ha elmulasztják ezt a parancsolatot]…
A Tóra parancsai nem-zsidók számára
10. § Nem szabad megakadályoznunk, hogy a noahita, ha akarja, megtartsa a Tóra valamelyik rendelkezését [a tóratanuláson és a szombat parancsán kívül], hogy jutalma legyen e cselekedetéből, [feltéve] ha úgy teszi, ahogy kell. Ha [áldozati állatot] hoz égőáldozatul, el kell fogadni tőle.
Ha a noahita [aki megtartja a hét micvát] adományt ad, el kell fogadni tőle. Úgy tűnik nekem, hogy az [ilyen adományt] a szegény zsidóknak kell adni, mert a noahita a zsidóktól veheti ellátását, és meg van parancsolva a zsidóknak, hogy támogassák őt. Ezzel szemben, ha [bálványimádó] nemzsidó ad adományt, el kell fogadni tőle, és a noahiták szegényeinek adni.
Bíráskodás és együttélés nemzsidókkal
11. § A zsidó bíróságnak rendelnie kell bírákat a „köztünk lakozó jövevények” fölé, hogy ezek szerint a rendelkezések szerint ítéljék őket, hogy a világ el ne fajuljon.
Ha a bírák úgy látják jónak, hogy [a jövevények] közül rendeljenek bírákat föléjük, megtehetik. Ha zsidó bírát kívánnak rendelni föléjük, azt is megtehetik.
12. § …Úgy látom, hogy a köztünk tartózkodó jövevényre megbecsülés, tisztelet és jótékonyság tekintetében úgy kell tekinteni, mint a zsidóra, mert meg van parancsolva nekünk, hogy támogassuk őket, ahogyan írva van: „[Ne egyél olyan állatot, ami nem megfelelő módon van levágva…] a jövevénynek adjad, aki kapuidban van, hogy egye.” Az pedig, amit bölcseink tanítottak, hogy „nem kell nekik kétszer köszönni”, ezt csak a bálványimádókra értették, nem pedig a köztünk lakó jövevényekre.
Valójában bölcseink arra intenek minket, hogy még a [bálványimádó] nemzsidót is meglátogassuk, ha beteg, hogy temessük el a halottaikat, ahogyan a zsidó halottakat is, és támogassuk szegényeiket, ahogyan a zsidó szegényeket is, a békesség útján. Bizony, írva van: „Jó az Isten mindenki iránt, és az Ő irgalma kiterjed minden teremtményre”, és írva van: „A [Tóra] útjai gyönyörű utak, és minden ösvényén békesség van.”
Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:
Széfer Kdusá: A szentség könyve
A betérés szabályai
13. fejezet
A szövetség három kritériuma
1. § Izrael három aktussal lett a[z Istennel kötött] szövetség részesévé: a körülmetéléssel, az alámerüléssel és az áldozat felajánlásával.
2. § A körülmetélés Egyiptomban történt [még a pászkaáldozat előtt], amiről az van írva: „Körülmetéletlen ne egyék belőle.” Mózes, a mi tanítónk metélte körül a népet. Mert Lévi törzse kivételével az egész [nép] elhanyagolta a körülmetélés szövetségét Egyiptomban. Ezért mondja [az Írás dicsérőleg a lévitákról]: „[Ők] óvják szövetségedet.”
3. § Az alámerülésre a pusztában került sor, a Tóra adásakor, ahogyan írva van: „Szenteld meg őket ma és holnap, és mossák meg ruháikat.” Áldozati felajánlásokat [is hoztak ekkor], ahogyan írva van: „És előre küldte Izrael gyermekeinek ifjait, és bemutattak égőáldozatokat.” Az egész zsidó nép képviseletében mutatták be ezeket.
A betérés
4. § Hasonlóképpen minden jövendő nemzedékben [érvényes a rendelkezés], hogy mikor egy nemzsidó be kíván lépni a szövetségbe, és menedéket akar találni az Isteni dicsfény szárnyai alatt, és hajlandó magára venni a Tóra [parancsolatainak] igáját, alá kell vetnie magát a körülmetélésnek, a bemerülésnek, és áldozatot kell vinnie; ha pedig nő, a bemerülés és az áldozat a kötelező a számára. Ahogyan írva van: „Amilyenek ti vagytok, olyan legyen a jövevény”. ennek a jelentése pedig ez: ahogyan ti [lettetek részévé a szövetségnek] körülmetélkedés, bemerülés és az áldozat által, úgy legyen az eljövendő nemzedékekben is, aki áttér, annak át kell esnie a körülmetélésen és a bemerülésen, és áldozatot kell vinnie.
A betérő áldozata
5. § Miből álljon az áldozat, amit a betérőnek [be kell mutatnia]? Állatot égőáldozatul, vagy gerlicepárt, vagy két galambfiókát. Mindkét [galambot] fel kell áldozni égőáldozatul. Manapság, amikor nincs [templomi] áldozat, [a betérőnek] a körülmetélkedésnek és az alámerítkezésnek kell alávetnie magát. Ha a Templomot újjáépítik, áldozatot is vinnie kell majd.
A körülmetélés és a merítkezés
6. § Ha a betérő körülmetélkedett, de nem merítette alá magát, vagy alámerítette magát, de nem metélkedett körül, nem tekintendő betértnek, amíg mindkét aktus meg nem történik. Az alámerülésnek három férfi jelenlétében kell megtörténnie. Minthogy a bíráknak jelen kell lenniük, a bemerülésnek nem szabad szombaton vagy ünnepnapokon történnie, sem éjszaka. De ha mégis akkor [éjjel] történt meg, betértnek kell tekinteni.
7. § A kiskorút a bíróság fennhatósága alatt merítjük alá, ugyanis érdem az az ő számára. Ha állapotos asszony merül alá, a gyermeknek [később] nem kell újra megmerítkeznie.
Ha [a betérő] egymagában merül alá – vagy csak két bíró jelenlétében –, az áttérése nem érvényes. Ha jön, és azt mondja: „Betértem az ilyen és ilyen nevű bírák jelenlétében, és alámerítettek”, a szava nem hiteles, nem köthet zsidó emberrel házasságot, csak ha tanúkat hoz [akik az állítását igazolni tudják].
Betérés bíróság előtt
8. § Ha egy zsidó vagy egy betért nő volt a [nemzsidó férfi] felesége, és vannak tőle gyermekei, majd ő kijelenti, hogy „egymagamban tértem be”, ebben az esetben hitelesnek fogadjuk kijelentését a saját magára nézve, hogy ezzel minősítse önmagát, de nem hisszük el neki annyira, hogy a fiait [úgy] minősítse [mint akik két zsidó személytől születtek]. Tehát neki magának még egyszer alá kell merülnie a bíróság előtt.
9. § [A következő rendelkezés alkalmazandó] a betért asszonyra, akiről tudjuk, hogy Izrael törvényei szerint éli az életét minden időben, például megmerítkezik ciklusa után, elválasztja a terumát a tésztától, és effélék; valamint a betért férfira, aki Izrael útját követi, például megmerítkezik, ha magfolyása volt, és teljesít minden parancsolatot. Az ilyenek igaz betérteknek tekintendők, még ha nincs is tanújuk, aki az áttérést igazolni tudná. De ha el akarnának vegyülni a zsidó néppel, nem engedjük nekik a házasságot, csak ha tanút hoznak, vagy a jelenlétünkben megmerítkeznek. Ez azért van így, mert eredetileg mégis nemzsidóként ismertük őket.
10. § Ha viszont azzal áll elő valaki, hogy idegen volt, de bírák jelenlétében betért, a szavát el kell fogadni. [Ennek az az oka, hogy] ugyanaz a száj, ami kitiltotta őt, be is fogadta őt.
Mikor kell alkalmazni a fenti szabályt? A talmudi időkben, Izraelterületén. Mert [akkoriban] minden ott élőről feltételezni lehetett, hogy zsidó. A diaszpórában azonban bizonyítékát kell adnia az áttérésnek. [Csak] azután vehet feleségül zsidó nőt. Azt mondom, hogy ez olyan kiegészítő szigorítás, ami a leszármazási vonalak tisztaságának védelmére szolgál…
14. § Senki se gondolja, hogy Sámson, aki a zsidó nép megmentője volt, és Salamon, Izrael királya, „akit az Úr kedvel”, idegen asszonyt vett volna feleségül, aki nem tért át. Ehelyett a dolog a következőképpen magyarázandó: e micva teljesítésének megfelelő módja az, ha a betérni készülő férfi vagy nő előáll [ezzel a szándékával], mi megvizsgáljuk az betérése indítóokait. Talán azért jön, mert anyagi nyereséget remél a dologból, vagy tekintélyét kívánja gyarapítani, vagy félelemből lép a mi hitünkbe. Férfi esetében megvizsgáljuk, nem egy zsidó nő iránti érdeklődése áll-e esetleg a háttérben. Nő esetében megvizsgáljuk, nem egy zsidó férfi iránti érdeklődése áll-e esetleg a háttérben.
Ha nem találunk rejtett szándékot, megismertetjük velük a Tóra igájának terheit, és hogy micsoda nehézség a hétköznapi ember számára betartani a parancsolatokat, hogy meggondolják, nem akarnak-e visszalépni. Ha elfogadják ezt, és nem kívánnak visszalépni, és látjuk, hogy valóban a szeretet vezérli őket, befogadjuk őket, ahogyan írva van: „Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem győzködte tovább.”
15. § Ezért nem fogadtak be betérőket a bíróságok Dávid és Salamon királyok idejében. Dávid uralkodása idején [attól tartottak], hogy [az áttérni kívánók] félelemből keresik az áttérést, Salamon idejében pedig [attól tartottak], hogy az Izrael által élvezett hatalom, gazdagság és pompa indítja őket [az áttérésre]. [Elutasították az ilyen áttérőket, mert] az olyan idegen, aki valami evilági hiábavalóság miatt kíván áttérni, nem igaz szívű áttérő.
Természetesen sokan tértek át egyszerű emberek [és nem bírák] előtt Dávid és Salamon idején is. A legfelsőbb Szánhedrin óvatosan kezelte az ilyen személyeket. Minthogy alámerítették magukat, nem utasították el őket, de nem is engedték egészen közel magukhoz, amíg az [áttérés] eredménye nem volt látható [az életmódjukon]…
18. § Ezért mondják a bölcseink: „Olyan nehéz viselni az áttérteket a zsidó népnek, mint egy leprafoltot.” Mert a legtöbb áttérőnek hátsó szándéka van, és tévelygésbe viszi a zsidókat. Nézzük csak, mi történt a pusztában az aranyborjú imádásakor és Kivrot-háTáávánál. Hasonlóképpen, a legtöbb [zúgolódás, amivel] a mi népünk kísértette Istent, az elkeveredett sokaság lázítására kezdődött.
14. fejezet
A betérés folyamata
1. § Mi az eljárása annak, amikor igaz betérőt fogadunk magunk közé? Ha azért jön a nemzsidó, hogy áttérjen, megvizsgáljuk[elhatározásának] hátterét. Ha nem találunk titkolt szándékot mögötte, azt kérdjük tőle: „Miért határoztál úgy, hogy áttérsz? Nem tudod-e, hogy ma a zsidókat üldözik, bántalmazzák, nyomorgatják, nehézségeket szereznek nekik és szenvedés az osztályrészük?”
Ha erre azt feleli: „Tudom. Bár részese lehetnék ezeknek is mind”, azonnal befogadjuk.
2. § Átvesszük vele hitünk alapjait, azaz azt, hogy egy az Isten, és a hamis istenek imádatának tilalmát. Ezeket részletesen ismertetjük. Átvesszünk vele néhány könnyebb micvát és néhány nehezebbet. Ezeknek nem mélyedünk el az apró részleteiben. Tájékoztatjuk arról, hogy bűn [nem meghagyni] a leketet és a peát mezőföldön, és nem felvinni a második tizedet. Megismertetjük a micvák [megsértéséért] járó büntetéssel.
Hogyan zajlik ez? Azt mondjuk neki: „Mielőtt a mi hitünkre tértél, ha ettél [a marha] kövérjéből, nem járt érte neked égi halálbüntetés. Ha megszentségtelenítetted a szombatot, nem járt érte megkövezés. Most, hogy áttérsz, ha eszel a kövérjéből, égi halál a büntetésed. Ha megszentségteleníted a szombatot, megkövezés a büntetésed.”
Nem mélyedünk el ezekben a részletekben, nehogy aggodalmában elforduljon a jó úttól a rossz út felé. Mert kezdetben kedvességgel és hívogató szavakkal bátorítjuk, ahogyan írva van: „emberi kötelékekkel vontam őket”, azután folytatja: „szeretet köteleivel”.
3. § Ahogyan megismertetjük a parancsolatok [iránti engedetlenségért járó] büntetésről, úgy megismertetjük az [engedelmesség] jutalmával is. Elmondjuk neki, hogy ha megtartja ezeket a micvákat, életet nyer az eljövendő világban. Mert csak az lehet tökéletesen igaz ember, aki mestere a bölcsességnek, és ezeket a parancsolatokat megtartja és ismeri.
4. § Elmondjuk neki: „Tudnod kell, hogy az eljövendő világ el van rejtve Izrael igazai számára. Az, hogy Izraelt ebben a világban szenvedni és nélkülözni látod, [annak az oka] az a jó, ami el van rejtve a számukra. Mert nem élvezheti a javak bőségét ezen a földön, ahogy a pogányok. Mert az ő szívük gőgös, tévelyegnek, és elveszítik az eljövendő világ jutalmát, ahogyan [Mózes írta magukról a zsidókról]: »És meghízott Jesurún és kirúgott.«
5. § És nem hoz az Örökkévaló rájuk túlsok szenvedést, hogy el ne vesszenek. Mert más népek elvéshetnek, és ők [vagyis a zsidók] megmaradnak.”
Ezen a témán hosszabban időzünk, hogy megjutalmazva érezhesse magát. Ha [a leendő betért] visszakozik, és nem kívánja elfogadni [a micvákat], elmegy a maga útján. Ha viszont elfogadja [hogy betartja őket], nem váratjuk tovább, hanem körülmetéljük azonnal. Ha már [régebben] körül volt metélve, bemetszést ejtünk a körülmetélés helyén, hogy vért vegyünk onnan. Megvárjuk, amíg egészen felgyógyul, és azután bemerítjük őt.
6. § Három [bíró] áll fölötte, és tudat vele néhány könnyebb parancsolatot (micvot) és néhány nehezebbet, amíg a vízben áll. Ha a betérő nő, akkor nők merítik be a vízbe a nyakáig, a bírák kívül várakoznak. [Azután a bírák belépnek, és] tudatnak vele néhány könnyebb parancsolatot (micvot) és néhány nehezebbet, amíg a vízben ül. Azután a jelenlétükben alámeríti magát. Azután elfordítják a feküket, és kimennek, hogy ne lássák, amikor kijön
5Mózes 33:4.
A Misné torá jemeni kéziratában ennek a mondatnak a vége így hangzik: „…hanem csupán az ő bölcseik közül való ő”.
1Mózes 9:4
Az itt részletezett törvényi rendelkezésekből láthatjuk, hogy bizonyos dolgokban egyszerűbb és egyben szigorúbb a népekre vonatkozó büntetésvégrehajtás, mint a zsidókra vonatkozó. Ez feltehetően azzal magyarázható, hogy mivel a zsidókra vonatkozó 613 parancsolat jóval több a világ népeire vonatkozó 7-nél, ezért az azokra vonatkozó rendelkezések is több részletből és tényezőből állnak össze, szemben az általános hét szabállyal, amely ennél kevesebb és egyben egyszerűbb, feketébb-fehérebb.
1Mózes 2:24
Uo. 20:12.
Uo. 20:3
Lásd 1Mózes 34. fejezet. Schem herceg elrabolta Jákob lányát, Dinát. Ennek következményeként Simon és Lévi – Dina testvérei – vele együtt lemészárolták városának minden lakóját. A biblia-kommentárok sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy megalapozott volt-e a két fivér tette.
Ugyanis nők esetében az a mondat áll, hogy „a királylánynak minden dícsősége házának belseje” (Zsoltárok 45:14.). Vagyis a szemérmességi szabályok miatt nem helyes egy nő férfiak előtti szereplése.
Vagyis ugyanazok a törvények érvényesek rá a törvények megszegésének tekintetében, mint egy született zsidóra.
1Mózes 17:9-10
Uo. 21:12.
Uo. 28:4
5Mózes 14:21
Zsoltárok 145:9.
Példabeszédek 3:17.
2Mózes 12:48.
5Mózes 33:9
Uo. 19:10.
Uo. 24:5.
4Mózes 15:15
És szabad érdemet szerezni valakinek, a saját tudta nélkül is (lásd Talmud, Kötubot 11a.).
Utalás 2Sámuel 12:25-re.
Rút 1:18.
A bibliai előírás szerint (3Mózes 19:9.), ha valaki véletlenül aratás közben elhagy a termésből, akkor azt meg kell hagynia a szegényeknek.
A bibliai előírás szerint (5Mózes 24:19.), ha valaki véletlenül a learatott termőföldön hagyott egy kéve termést, akkor azt meg kell hagynia a szegényeknek.
A bibliai előírás szerint (3Mózes 19:9.) a termőföld szélét a szegénynek kell meghagyni.
Hóséá 11:4.
5Mózes 32:15.
